95157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás topographiai téreképek készítésére

— 9 — pontsorozatokat a kiigazított (1, 3, 5) stb lemezsorozaton, Tételezzük fel továbbá, hogy az (Al, A2) képpontok (8. ábra) tényleges távolsága a terepen megmére-5 tett, úgyhogy ezáltal ezen leinez léptéke meg van határozva és felhasználható a térképvázlat léptékéül. A felvetéshez kiválasztott pontok előnyösen a különböző lemezek középpontjai 10 és konjugált középpontjai alatt és felett és lehetőleg közel a szélekhez feküsznek, amennyiben e helyeken ilyen pontok találhatók. Miután identifikáltuk a szomszédos lemezeken, megjelöljük azokat 15 rendkívül finom tűszúrásokkal és kicsi, bekarcolt körökké], hogy a lemezre fektetett, jól lesimított rajzpapírrétegen keresztül könnyen megtalálhatók legyenek. Például az (1)-számú lemezen az (Al. A 2) 20 pontok közvetlen a (Cl) középpont fölött és alatt feküsznek, míg az (A3) és (A4) pontok az (1) lemezen, konjugált pontjai a (3)-számú lemez (C3) középpontja felett és alatt fekvő (A3) és (A4) pontoknak. 25 A rajzmásolatokat ugyanazon számokkal látjuk el, mint azon lemez száma, amelyről készültek. Minden egyes rajzmásolat a hozzátartozó lemezközéppont megjelölését és az ezen a középponton ós a fel-30 vetendő pontok mindegyikén keresztül -menő vonalakat tartalmazza. Ezeket a pontokat magukat nem jelöljük meg, csak a középpontokat és az (l)-számú levonaton az (Al) és (A2) pontokat tényle-35 ges helyzetét teljes pontossággal jelöljük meg. Ha ilymódon az összes használt lemezek levonatait elkészítettük, az (1)Bzámút rajzpapírlapra helyezzük, az (Al) és (A2) pontokat gondosan átvisszük 40 finom tűszúrásokkal és, ügyelve arra, hogy a levonat el ne mozduljon, a (Cl—A3) és (Cl—A4) irányokat úgy jelöljük meg, hogy az illető vonalak végeihez közel, beszúrás által apró jele 45 ket csinálunk a papíron. Ezeket a pontokat körülvesszük apró ceruzakörökke! és a levonat eltávolítása után a (Cl, Al) és (A2) pontokat megjelöljük a papíron, valamint a (Cl—A3) és (Cl—A4) irányo 50 kat is. Erre a (3)-számú levonatot fektetjük a rajzra és annak (C3—cl) vonalát gondosan beállítjuk a rajzon most már látható (Cl—c3) irányra. Ezután a (3) levonatot ezen a vonalon, vagy a vonal 55 mentén mozgatjuk annyira, amennyire szükséges, hogy a (C3—Al) és (C3--A2) irányok keresztül menjenek az (Al) és (A2) pontokon. Ebben a helyzetben a (3)számú levonaton levő egyéb irányokat nevezetesen (C3—A3, C3—A4, C3—c5), 60 valamint (C3—A5) és (C3—A6) irányokat jelöljük meg ezek végein, valamint a (C3) középponton átmenő beszúrásokkal. Ez utóbbi pont természetesen a inár megrajzolt (Cl-—c3) vonalon fog feküdni és ha 65 már most a (C3—A3) és (C3—A4) irányokat meghúzzuk, metszéspontok fognak előállani, a már előzetesen megrajzolt (Cl—A3) és (Cl—A4) irányokkal; ezek a metszéspontok adják meg orthografikutí 70 vetületben az (Al) és (A2) pontok közötti távolság léptékében az (1) és (3) lemezek az, (A3, A4) és (C3) íényképpontjainak preciz helyzetét. A (Cl) és (CB) közötti ilymódon megkapott távolság is a helyes 75 fényképészeti alapvonal hossza lesz akár az (1), akár a (3)-számú lemeznek, a szerint, amint a (Cl) vagy a (C3) pont fekszik mélyebben s ekkor a magasabb hely- : zetű középponttal bíró lemez pontosan 80 megfelelő léptékét meghatározhatjuk, azáltal, hogy a felvetett rajz (Cl—C3) távolságához hozzáadjuk a (Cl) és (C3) pontok magasságkülönbözetének megfelelő paralaxist. Ilymódon végezzük a 85 képek pontos léptékkiegyenlítését, ami értékesíthetővé válik akkor is," ha a lehető legpontosabb mozaiktérképet akarjuk készíteni. Minthogy a felvetést a pontok hely zetének szögmeghatározása által visz- 90 sziik keresztül, a fényképlemezek eset leges léptékkülönbségei lényegtelenek, minthogy a szögek nem változnak a léptékeltérések folytán. Ezen felvetési módszer alkalmazása 95 tehát fényképészeti úton előállított térképvázlatot eredményez az eddigelé a földmérők által különféle terepműszerek segélyével készített térképvázlatok helyett. 100 Ha a térképvázlat elkészült, arról másolatokat készítünk vászonra olyan nagyságú darabokban, amelyek rajzasztalon még könnyen kezelhetők. A kontúrokkal ellátott lemezeket ezen vászondarabok alá 105 fektetjük pontosan beállítva középpontjaik révén s azután a felvetett pontokat s az összes felveendő részleteket a kontúrvonalakkal együtt kihúzzuk. Hogyha az így kirajzolt lapokon jelentékeny magasság- 110 beli különbözetű pontok fordulnak elő, ezeknek a középtől való fényképészeti távolsága annyira különböző lehet az ilyen pontok felvetett helyzetétől, hogy szükségessé válhat az ilyen lemezeket 115 olyan léptékben reprodukálni, amely kiegyenlíti a pontok közötti felvetett és fényképtávolságot. Ezt a positivet azután