95157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás topographiai téreképek készítésére

— 9 — pontsorozatokat a kiigazított (1, 3, 5) stb lemezsorozaton, Tételezzük fel továbbá, hogy az (Al, A2) képpontok (8. ábra) tényleges távolsága a terepen megmére-5 tett, úgyhogy ezáltal ezen leinez léptéke meg van határozva és felhasználható a térképvázlat léptékéül. A felvetéshez kiválasztott pontok elő­nyösen a különböző lemezek középpontjai 10 és konjugált középpontjai alatt és felett és lehetőleg közel a szélekhez feküsznek, amennyiben e helyeken ilyen pontok ta­lálhatók. Miután identifikáltuk a szom­szédos lemezeken, megjelöljük azokat 15 rendkívül finom tűszúrásokkal és kicsi, bekarcolt körökké], hogy a lemezre fek­tetett, jól lesimított rajzpapírrétegen ke­resztül könnyen megtalálhatók legyenek. Például az (1)-számú lemezen az (Al. A 2) 20 pontok közvetlen a (Cl) középpont fölött és alatt feküsznek, míg az (A3) és (A4) pontok az (1) lemezen, konjugált pontjai a (3)-számú lemez (C3) középpontja felett és alatt fekvő (A3) és (A4) pontoknak. 25 A rajzmásolatokat ugyanazon számokkal látjuk el, mint azon lemez száma, amely­ről készültek. Minden egyes rajzmásolat a hozzátartozó lemezközéppont megjelö­lését és az ezen a középponton ós a fel-30 vetendő pontok mindegyikén keresztül -menő vonalakat tartalmazza. Ezeket a pontokat magukat nem jelöljük meg, csak a középpontokat és az (l)-számú le­vonaton az (Al) és (A2) pontokat tényle-35 ges helyzetét teljes pontossággal jelöljük meg. Ha ilymódon az összes használt le­mezek levonatait elkészítettük, az (1)­Bzámút rajzpapírlapra helyezzük, az (Al) és (A2) pontokat gondosan átvisszük 40 finom tűszúrásokkal és, ügyelve arra, hogy a levonat el ne mozduljon, a (Cl—A3) és (Cl—A4) irányokat úgy jelöljük meg, hogy az illető vonalak végeihez közel, beszúrás által apró jele 45 ket csinálunk a papíron. Ezeket a pon­tokat körülvesszük apró ceruzakörökke! és a levonat eltávolítása után a (Cl, Al) és (A2) pontokat megjelöljük a papíron, valamint a (Cl—A3) és (Cl—A4) irányo 50 kat is. Erre a (3)-számú levonatot fektet­jük a rajzra és annak (C3—cl) vonalát gondosan beállítjuk a rajzon most már látható (Cl—c3) irányra. Ezután a (3) le­vonatot ezen a vonalon, vagy a vonal 55 mentén mozgatjuk annyira, amennyire szükséges, hogy a (C3—Al) és (C3--A2) irányok keresztül menjenek az (Al) és (A2) pontokon. Ebben a helyzetben a (3)­számú levonaton levő egyéb irányokat nevezetesen (C3—A3, C3—A4, C3—c5), 60 valamint (C3—A5) és (C3—A6) irányokat jelöljük meg ezek végein, valamint a (C3) középponton átmenő beszúrásokkal. Ez utóbbi pont természetesen a inár megraj­zolt (Cl-—c3) vonalon fog feküdni és ha 65 már most a (C3—A3) és (C3—A4) irányo­kat meghúzzuk, metszéspontok fognak előállani, a már előzetesen megrajzolt (Cl—A3) és (Cl—A4) irányokkal; ezek a metszéspontok adják meg orthografikutí 70 vetületben az (Al) és (A2) pontok közötti távolság léptékében az (1) és (3) lemezek az, (A3, A4) és (C3) íényképpontjainak preciz helyzetét. A (Cl) és (CB) közötti ilymódon megkapott távolság is a helyes 75 fényképészeti alapvonal hossza lesz akár az (1), akár a (3)-számú lemeznek, a sze­rint, amint a (Cl) vagy a (C3) pont fek­szik mélyebben s ekkor a magasabb hely- : zetű középponttal bíró lemez pontosan 80 megfelelő léptékét meghatározhatjuk, az­által, hogy a felvetett rajz (Cl—C3) távolságához hozzáadjuk a (Cl) és (C3) pontok magasságkülönbözetének meg­felelő paralaxist. Ilymódon végezzük a 85 képek pontos léptékkiegyenlítését, ami ér­tékesíthetővé válik akkor is," ha a lehető legpontosabb mozaiktérképet akarjuk készíteni. Minthogy a felvetést a pontok hely zetének szögmeghatározása által visz- 90 sziik keresztül, a fényképlemezek eset leges léptékkülönbségei lényegtelenek, minthogy a szögek nem változnak a lép­tékeltérések folytán. Ezen felvetési módszer alkalmazása 95 tehát fényképészeti úton előállított tér­képvázlatot eredményez az eddigelé a földmérők által különféle terepműszerek segélyével készített térképvázlatok he­lyett. 100 Ha a térképvázlat elkészült, arról má­solatokat készítünk vászonra olyan nagy­ságú darabokban, amelyek rajzasztalon még könnyen kezelhetők. A kontúrokkal ellátott lemezeket ezen vászondarabok alá 105 fektetjük pontosan beállítva középpontjaik révén s azután a felvetett pontokat s az összes felveendő részleteket a kontúrvo­nalakkal együtt kihúzzuk. Hogyha az így kirajzolt lapokon jelentékeny magasság- 110 beli különbözetű pontok fordulnak elő, ezeknek a középtől való fényképészeti távolsága annyira különböző lehet az ilyen pontok felvetett helyzetétől, hogy szükségessé válhat az ilyen lemezeket 115 olyan léptékben reprodukálni, amely ki­egyenlíti a pontok közötti felvetett és fényképtávolságot. Ezt a positivet azután

Next

/
Thumbnails
Contents