95157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás topographiai téreképek készítésére

— fj — j ük, miközben a kés számára megfelelő vezetéket fektetünk a lemezre, hogy a megjelölés pontosan összeessék a hajszálkereszt metszési pontjával, amikor csak 5 a (J) nyíláson nézünk be. Ilykép szorzó jel alakjával bíró megjelölést állítunk elő, amely pontosan összevág a hajszálkereszt álló keresztjével, amely összeadási jel alakjával bír. Erre a (G) szánt 10 eltoljuk addig, míg az (1) lemez (Cl) közepe össze nern esik hajszálkeresztjének közepével és ugyanazon művelettel álla pítjuk meg azután (el) helyzetét a (3) lemezen. Ha már most pl. a (Cl) pont 15 folyó vagy tó tükrén fekszik, akkor nem tudjuk kellő pontossággal megtalálni a konjugált pontot, minthogy a lemezek még nincsenek kiigazítva. Ezért a harántszánokat eltoljuk, úgyhogy valamely a 20 (Cl)-hez lehetőleg közeli pont a parton, amely tehát ugyanazon magasságú, mint a tó vagy a folyó, a hajszálkereszt közepére kerüljön. Ezután a lemezek távolságát úgy állítjuk be, hogy a választott 25 pont és annak konjugált pontja összeessenek a megfelelő hajszálkeresztekkel. azután pedig a (Cl) középpontot az (F) és (G) harántszánok segélyével ismét eltoljuk, úgyhogy összeessék hajszálkeresztjé-30 vei, mimellett ügyelünk arra, hogy az imént megállapított lemeztávolságot meg ne zavarjuk. A hajszálkereszt (Jl)-ben a (3) lemezen ekkor össze fog esni (cl)-gyel, mihelyt az (1) lemez (Cl) pontja (J) haj 35 szálkeresztjének közepére érkezik. Az eljárásnak ez a mozzanata nagyjelentőségű, a kiigazításhoz szükséges, következő lépések sikeréhez, valamint a kiigazított lemezeknek feldolgozásához fény-40 képészeti vázlat képzése céljából, amely az eljárás végső célját képező orthograíikus vetületű térkép rácsozata gyanánt fog szolgálni. Az a körülmény, hogy eddigelé nem állt módunkban a konjugált 45 középpontokat egyszerű szemmel való megfigyelés alapján helyesen átvinni, vezetett a pótköz,éppontok használatára, amelyek a középpont szomszédságában feküdtek és elég határozottak voltak 50 konjugált pontjaik megállapításához. Emellett bizonyos tévedések álltak elő a felvetett rajzokon, amelyek a felvetett pontok helytelen orientációjából keletkeztek. A valódi konjugált középpontok-55 nak stereoskopikus megállapítása tehát a jelen eljárással elért igen lényeges javítás. A fentemlített három osztály elsőjéhez tartozó lemezeket arról ismerjük fel, hogy azok az előzetes vizsgálat folyamán 60 az ismert magasságú pontokhoz helyes paralaxisokat és az összes konjugált képpontokhoz egyenlő ordinátákat mutatnak. Ezeket az eljárás további folyamán levetítés nélkül használhatjuk. 65 A gyakorlatban leggyakrabban előforduló, a második osztályba tartozó lemezpárok közül azt a lemezt, amely a vizsgálatnál lényegileg vízszintesnek bizonyult, használjuk fel annak a síknak a 70 meghatározására, amelyben a másik lenieznegativ levetítendő, hogy olyan képet kapjunk, ámennek a két lemezen közös egész területen egyenlők az ordinátái és helyesek a paralixisai. 75 Feltéve, hogy az (1) és (3) lemezt vizsgáljuk és azt találtuk, hogy az (y—y) tengelyeken, vagy ezek közelében fekvő és a (C—Cl) vonaltól lehetőleg távol fekvő pontok paralaxisai, amely pontok konju- 80 gált pontjai következéskép a (3) lemez baloldali széléhez közel i'eküsznek, nem felelnek meg a számított paralaxisoknak, ellenben a (3) számú lemez (y—y) tengelyében vagy ennek közelében fekvő 85 pontok, amelyeknek konjugált pontjai az (1) lemez jobboldali széléhez közel vannak, megegyeznek a számított paralixissal, ebből következtethető, hogy az (1) lemez igen megközelítőleg vagy tökéle- 90 tősen vízszintes és hogy a (3) lemez elhajlik. Ez a következtetés azon alapul, hogy a (3) számú lemez elhajlása az (y—y) tengely körül ehhez járuló esetleges (x—x) 95 tengely körüli elhajlással, nem vonja maga után a pontoknak az (y—y) ten gelyen kívül való áthelyeződését. Ha tehát az ilyen pontok paralaxisa helyes, ez azt jelenti, hogy az (1) számú lemez 100 széle közelében fekvő konjugált pontok kellő helyzetükbe vannak s ez csak akkor lehetséges, hogyha az (1) számú jemez vízszintes. A (3) számú lemez széléhez közeli pontokra nézve talált hamis paralixisok 105 ezen pontoknak a (3) számú lemez hajlása által okozott hamis fekvésére vezetendő vissza. Az eljárás szerint az ilyen lemezek kiigazítása következőkép történik: A vízszintest legjobban megközelítő 110 lemezre nem aktinikusan színezett áttetsző papírlapot fektetünk és azután ezen lemez középpontját, a vele páros lemez konjugált középpontját, az ismeri magasságú kiemelkedő pontokat és olyan 115 más pontokat, amelyek alkalmasak az ordináták összehasonlítására, mind megjelöljük ezen a papíron és a papírt eze-