95057. lajstromszámú szabadalom • Cink-ólom akkumulátor
0Í Megjelent 1929. évi december hó 31-én. MAGYAR KíRÁLYI JM|g| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95057. SZÁM. — vn/g. OSZTÁLY. Cink-ólom akkumulátor. Németh Kálmán magánzó és Szántó Albert oki. gépészmérnök mindketten Budapest. A bejelentés napja 1926. évi junius hó 30-ika. A cink-ólom akkumulátorok megoldásánál a főnehézséget a katóda kiképzése gának megválasztása, a katóda kiképzése és az elektrolit összetétele képezik. A ka-5 tóda alapanyagának u. i. minél nagyobb mennyiségű higanyt kell felvennie és megtartania, amalgámozás után sem szabad megmunkálhatóságát elvesztenie és olyan fizikai és kémiai tulajdonságokkal 10 kell rendelkeznie, amelyek az önkisülést kizárják. Sokfajta fémet alkalmaztak már alapanyag gyanánt, mindezeknek azonban az a nagy hátrányuk volt, hogy az alapanyagra ikicsapott cink többé-kevésbbé 15 oldódott és több-kevesebb mennyiségben maradt vissza az elektrolitban. Ennek ellensúlyozására nemcsak a katóda vázát látták el megfelelő mennyiségű cinkkel, hanem az elektrolitban már előre is cin-20 ket oldottak fel. A további hátrány abban állott, hogy nagyobb igénybevételnél a cink az alapanyagon egyenlőtlenül rakódott le és cinktűk és cinkvirágok keletkeztek. Azonkívül a cinkréteg az akkumu-Í5 látornak nagy árammal való töltésénél idővel — valószínűleg az ólomanódáról átragadott ólomrészecskék behatása következtében — megpuhul, a katóda egyes részein felhalmozódik és ellenállását me!0 chanikai behatásokkal szemben elveszti. A találmány tárgyát képező akkumulátorral mindezen hátrányokat kiküszöbölhetjük. A katóda alapanyaga gyanánt a talál-15 mány szerint alpakka, pakfong, argentán, újezüst stb. néven forgalomba kerülő, lényegileg oinkből, nikkelből, rézből álló ötvözetből készült szitaanyagot használunk, amelyet ismert módon amalgámozunk és cinkkel bevonunk. Amint a kísér- 40 letekből kitűnt, ezen alapanyaggal elérhetjük azt, hogy a katódáról a kisütés alatt leoldódott cinkmennyiség a rákövetkező töltés alatt gyakorlatilag maradék nélkül visszacsapódjék annak felületére. 45 Ennek következtében szükségtelen az elektrolitban előzőleg cinket oldani, mint az eddigi cink-ólom akkumulátoroknál; elektrolit gyanánt tehát cinkmentes tiszta kénsavat használhatunk. Az akkumulátor 50 anódája a szokásos ólomlemez. A katódákat a cinknek az alapanyagon való egyenletes lerakódása céljából aránylag igen nagy felülettel képezzük ki. A felület nagyobbítását az akkumulátor- 55 cella és az anódlemez növelése nélkül úgy érjük el, hogy az előbb említett szitaszerű ötvözetből készített lemezt több mezőre osztjuk és az osztási helyeken összehajtogatjuk, mimellett gondoskodunk arról, 60 hogy a rétegek egymástól kellő távolságban helyezkedjenek el és a sav azokat szabadon átjárhassa. A kivezetést célszerűen a lemezeken átfűzött, a katóda alapanyagával egyező anyagból készült veze- 65 ték útján foganatosítjuk. A katódának az anódától való elválasztása és a leszakított anódrészeknél a katódától való távoltartása céljából falemezeket, ú. n. faszeparátokat alkalmazunk, 70 amelyeket a kísérletek szerint a katóda felületéhez igen közel helyezünk el. A faszeparátorok és a katódafelületek egymáshoz való helyzetének rögzítése céljából az egész katódát a faszeparátorokkal együtt 75 keménygumi, celluloid vagy más szigetelő és saválló anyagból álló és oldalfalain áttört tokba vagy tartályba helyezzük el.
