94886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfornak vagy foszforsavnak és egydejűleg aktiv szénnek előállítására

Megjelent 1939. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 94886. SZÁM. — TVh/1. (IV/d.) OSZTÁLY. Eljárás foszfornak vagy foszforsavnak és egyidejűleg aktív szénnek előállítására. Société pour rExploitation des Procédés Edouard Urbaiii cég" Páris. A bejelentés napja 1926. évi augusztus hó 27 ike. Franciaországi elsőbbsége 1925. évi szeptember hó 4-ike. A feltaláló 92830. számú szabadalmában ismertette az aktív szenek gyártásának alapelveit. A foszfor gyártásánál az ipar már 100 5 év óta az aktív szén előállításához legkedvezőbb feltételek mellett dolgozik anélkül, hogy ezt felismerték volna. A feltaláló volt az első, aki megállapította, hogy a folyamat befejezte után kapott szénlartamú 0 maradékok, miután azokat megfelelő n. ódon keresztülvitt mosással az ásványi maradékoktól megszabadítottuk, eléggé kifejezett abszorbeálóképességet mutatnak ahhoz, hogy azokat az iparban fel lehessen 5 használni. Az, hogy ezen rendkívül fontos tényt nem állapították meg már régebben, annak tulajdonítható, hogy az ipar csupán a foszfor gyártását tartotta szem előtt és 3 a szenet az elméletit csak kevéssel felülmúló mennyiségben alkalmazta, valamint hogy a széntartalmú maradék sokkal kisebb jelentőségű volt, mintsem hogy annak hasznosítására gondoltak volna. Ezért a 5 széntartalmú maradékokat eddig a szabad levegőn elégették és kizárólag az ezáltal a széntartalmú anyagoktól megszabadított ásványi maradékokat nyerték vissza. Minthogy ennek következtében a feles) legben alkalmazott szén veszendőbe ment, csak természetes, hogy a foszforgyárosok ezen felesleget lehetőség szerint csökkentették, ami egyébként lehetővé tette a reakció keresz'.ülvitelére használt retorták haszj nos adagának fokozását is. Ezen utóbbi ok magyarázatát adja annak is, hogy miért nem foglalkoztak eddig azzal a kérdéssel, hogy vájjon bizonyos szerves anyagok hozzáadása nem befolyásolná-e kedvezően a reakciót, t. i. 40 azért, mert a szerves anyagok közül a szén térfogata a legkisebb. Ezen szemponttal ellentétben kémiailag épp ellenkezőleg kedvező, ha a foszfát, a sav és a redukáló anyag érintkezési pont- 45 jait megsokszorozzuk és ezáltal lehetővé tesszük, hogy a redukáló szer a lehető legbensőbben készült keverékbe minél bővebben behatoljon. A fentiekben ismertetett felismerésnek 50 ipari hasznosítása azon tényre van alapítva, hogy a foszforgyártási műveletnek széntartalmú maradéka úgy abban az esetben, ha a kiindulási anyagként szolgáló keverék az eddig használatos módon fa- 55 szénnel, mint abban az esetben is, ha ez a keverék, mint ez az alább kifejtendő okoknál fogva kedvezőbb, elszenesílhető szerves anyagokkal készül, a műveletnek oly szekundér terméke, melynek gazdasá- 60 gossági értékét nem szabad elhanyagolni. Ennek következtében célszerű a széntartalmú maradék mennyiségét fokozni, még annák az árán is, hogy a kalcinálandó anyag mennyisége növekszik. 65 Mindamellett megjegyzendő, hogy ezen feltételek mellett, amelyekkel az eljárást keresz'.ülvisszük, a reakcióba hozandó anyagok mennyiségének ezen fokozása kevésbbé fontos, mint amilyennek első pillanatra 70 lá'.szik, mert viszont a műveletek időtartamát megrövidítjük. Ha a kiindulási keverék szerves anyagokként fát, tőzeget stb. tartalmaz, akkor a kalcinálás időtartama igen jelentékenyen 75