94866. lajstromszámú szabadalom • Stereophon

Megjelent 1929. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94866. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Stereophon. Géczy János rajzoló Budapest. A bejelentés napja 1927. évi március hó 22-ike. A stereophonikus, térbeli hallásnak akusztikai leltétele t. i. az, hogy a fülünk dobhártyáját a hanghullámok ne egyidőben, hanem, 1—2/ltíOO mp. időközzel érjék, 5 miáltal a hallott hang, beszéd, de főkép a zenei hangok nemcsak egymás mellé, hanem egymás után is elhelyeződnek s ennek folytán a hallott beszéd, vagy zene mintegy kidomborodik, plasztikussá lesz. 10 A stereophonikus hallás alapfeltételei a közvetlenül (színházban, hangversenyteremben) hallott beszédnél, éneknél, vagy zenénél eleve adva vannak, sőt azok bizonyos berendezésekkel, melyek a hanghul-15 lámokat sokszorosan visszaverik és megosztják, még javíthatók is, ellentétben a telefonikusan közvetített beszéd, ének és zenével. A telefonikusan (főként rádión) köz-20 vetített ének és zenének nagy fogyatékossága az, hogy az úgynevezett „fejhallgató" telefonjai úgy az ének, de főként a zenei hangokat laposan adja vissza, elannyira, hogy némely hangszer (pl. cim-25 balom és zongora, fuvola és hegedű) hangjai alig különböztethetők meg egymástól, dacára annak, hogy a mikrofonok hűen felveszik minden hangszer íélhangjait is, de a két fülön levő egyidejű hallgatás le-30 rontja azokat. A jelen találmány célja a fenti hiányokat lenne hivatott pótolni azáltal, hogy a telefonikusan továbbított zenei hango kat plasztikussá tenné, mely úgy lenne 35 elérhető, ha az ú. n. „fejhallgató" telefonjai és a fülnek dobhártyája közé egy oly légréteget juttatok be, mely a telefon hangerősségét nem csökkenti s egyben a zenei hangokat plasztikusabban adja vissza, azáltal, hogy az egyik fülhöz 40 vezető levegőréteget terjedelmesebbre vesszük, miáltal elérjük azt, hogy az ekként elkészített hallgatón hallott zene mintegy térbelileg jelenik meg oly hűséggel, mintha azt a koncertteremben ülve 45 hallgatnánk. A jelen találmánynak még egy nagy előnye van, az t. i., hogy a találmány tárgyát képező berendezéssel, mely aránylag olcsóbb, mint egy ú. n. „fejhallgató", né- 50 gyen, sőt nyolcan is hallgathatják a. rádión leadott műsort. A mellékelt találmány egy példaképem kiviteli formáját ábrázolja, még pedig az 55 1. ábrán a stereophon rögzítését a telefondobozhoz, a 2. ábrán a hallgatókagylókhoz vezető elágazásokat, a 3. ábrán a hallgatókagylót metszetben, 60 végül a 4. ábrán ugyanazt, hátulnézetben. A találmány lényege a következő: A telefondobozra (a) egy rúgósan kiképzett kengyel (b) erősen rögzít egy a 65 telefon fedelének nyílásával (1) megegyező, hengeres furattal ellátott szájrészt (e), melyre egy flexibilis cső van reáhúzva (d), mely csőnek a másik vége (enél) egy elosztó fémcsőre van megerősítve 70 (f), mely a telefonból jövő hangot a két hallgatókagyló részére kettéosztja. Az elosztótól (f) a hallgatókagylóig (k) ismét egy flexibilis eső vezet, mely a hallgatókagylóba rögzített, ívalakúra. kiké- 75 pezett nyúlványhoz (i) csatlakozik. Az egy telefondobozról való többszö-