94854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek, főként ón, ólom réz antimon, bizmut és cink kiválasztása ötvözetekből és mechanikai keverékekből

kloridot a szűredékben kapjuk meg, a maradékban pedig az ónt, amelyet szárítással ónsavvá (SNOJ alakítunk át, mely kevés mésszel van szennyezve. Ebből az ónt 6 valamely tetszőleges ismert eljárással állítjuk elő. Az ónnak mésszel vagy krétával való kiesapásával előállott kaiéin mklorid az eljárásnál katalizátor gyanánt felhasználható. 10 1. példa. 1 kg. esztergafőrgáesot, melynek összetétele 50% ón, 25% ólom, 12% antinión, 10% réz, 1% cink és 2% vas, granulálunk és 3000 g". koncentrált sósavval, melyhez 1500 g. vízben előzőleg feloldott 500 g. 15 kalcinált klórkalciumot adtunk, a következőképen kezelünk. A keveréket forrásig felhevítjük és ezt a hőmérsékletet kb. 4 órán át fentart juk, azután az oldatot a rézről és antimónról forrón leszűrjük és a 20 szűrletet le hagyjuk hűlni, miközben az ólomklorid kiválik. Miután az ólomkloridot újabb szűréssel az oldattól elkülönítettük, ennek szűrletét ugyanilyen módon íriss granulált anyagra hagyjuk ihatni. 25 Ezt. mindaddig folytatjuk, míg friss szemcsékkel már nem lép fel újabb reakció, amit rendszerint az ötödik behatás után érünk el. Az egész kezelési időtartam kb. J.2 óráig tart. Az eredeti fémre mindig 30 ismét friss sav liat, míg csak az teljesen megbontva nincs. Az utolsó, ónklorürrel gyakorlatilag telített oldatot a rézről és antimónról való forró leszűrés után az ólomklorid tökéletes leválasztására 5 l.-re 35 felhígítva lehűtjük és megszűrjük. A most már ólommentes szűrlethez meszet vagy krétát, a fenti adaghoz' kb. 1 kg. krétát adunk. Ezután forraljuk, miáltal az összes ón kiválik; ezt kisajtoljuk és 40 megszárítjuk. Az így előállott ónoxidot ismert módon fémes ónra dolgozzuk fel. 2. példa. 1 kg. öntvényvakarékot, melynek összetétele 36% ón, 40% ólom, 13% réz és 2% cink, 2000 g. koncentrált sósav-45 val, 1000 g. vízzel és 333 g. kálciumkloriddal a fent ismertetett módon kezelünk. Ennek a kiindulási anyagnak alkalmazásánál a behatás időtartamát meg kell hosszabbítani. Egyébként a feldolgozás 50 módja az 1. példáéval azonos. Az eljárást rendszerint folytonos üzemben foganatosítjuk, kitűnt azonban, hogy gyakran célszerű a munkafolyamatot periódusosán megszakítani. -55 A találmány szerinti eljárásnál kizárólag nem-oxidáló sókat alkalmazunk és azt szigorúan redukáló feltételek mellett hajtjuk végre. Meglepő módon kitűnt azonban, hogy a fémek, különösen az ón termelési hányadát gyakran tetemesen fo- 6 kozhatjuk, ha a tisztán reduktív módon foganatosított oldási folyamatot megszakítjuk olymódon, hogy a még el nem bontott maradékot bizonyos ideig a szabad levegőn, adott esetben az oxidációt 6 elősegítő segédanyagok használata mellett, oxidációnak vetjük alá és az ilyen módon többé vagy kevésbbé erős mértékben oxidált maradékokat újból bevisszük a redukáló feltételek mellett vezetett fo- 7 iyamatba. Ilyen módon néha lehetséges egy ötvözet valamennyi ónnal egyesített fémjét oldatba vinni. Ismeretes, hogy ón-, ólom-, réz-, antimon-, cink- stb. ötvözetek közönséges hő- 7 mérsékleten nem oxidálódnak számbajövő mértékben is, legfeljebb a felületükön. Gyakorlatilag számot tevő oxidációról még akkor sem leliet szó, ha az ötvözetek mechanikailag finoman el vannak 81 aprózva. Oxidáció csak az ötvözetek olvadáspontját jóval felülmúló hőfokra való felhevítésnél lép fel. Eközben, eltekintve a nagy ón-, antimon- stb. veszteségektől, savban oldhatatlan ón-, antimon- és biz- 8 mutoxidok keletkeznek. Ha azonban ilyen granulált ötvözetet hosszabb ideig sósavsavval kezeljük és a fölös sósavtól megszabadított maradékot a levegő behatásának tesszük ki, úgy önmagától beálló hő- 9i fejlődést figyelhetünk meg és kitűnik, hogy a kihűlt maradék sósavban tökéletesen tisztán feloldódik, mimellett ólomkloridkristályok maradnak vissza. A maradék ezen önként való felmelegedésénél 9 a meg nem bontott fémrészecskék is szétesnek. A maradék oxidációja kémiai és fizikai segédeszközökkel, pl. oxigénátvivőkkel, ú. m. alkáliszulfidokkal, rézszulfiddal, II vanádiumkloriddal és egyéb anyagokkal vagy külső hőhozzávezetéssel gyorsítható, mimellett azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a hőmérséklet 100° C fölé ne emelkedjék, mert különben savban old- 1( hatatlan ónsav képződik. Az oxidáció kémiai és fizikai elősegítése kombinálható is, amennyiben a maradékokhoz meleg gázokat vagy gőzöket, ú. m. levegőt, oxigént, ozont és másefféléket vezetünk. n 3. példa. Ónt, ólmot, rezet, antimont, bizmutot és cinket tartalmazó ötvözet granulumait 10 óra hosszat 20—22 Bé°-os sósavval főzzük. Oly maradékot kapunk, amely ólomkloridból, meg nem bontott n fémrészecskékből és a jelenlevő fémeknek egy molekuláris, finoman porított ötvöze-