94766. lajstromszámú szabadalom • Napraforgómaghajaló és tisztítógép

Mejijelcnt 1929. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 941Ö6. SZÁM. — X'Í. OSZTÁLY. Napraforgómag-haj aló és tisztítógép. Sárossy Imre malomtulajdonos Szolnok. A bejelentés napja 1925. évi március hó 27 ike. A bejelentés tárgya napraforgómaghajaló és tisztítógép, amely az eddig ismert maghajaló és tisztítógépektől elsősorban abban különbözik, hogy a munkát 5 az eddig szokásos kövek nélkül végzi. A kövek kiküszöbölésével elmaradnak a kövek vágásával és beállításával járó fáradságos és időrabló munkák, továbbá míg az eddig használatos köves gépeknél 10 tökéletes munka elérése céljából a hajalandó magokat kb. háromszor kellett a gépen átengedni, addig a bejelentés szerinti gép egyetlen menetben végzi el a munkát, úgyhogy a gépen egyszer már 15 keresztülhaladt magokat a garatba újból felönteni nem kell. Innen magyarázható a gépnek nagy teljesítőképessége, mely óránként kb. 150—200 kg.-ra rúg. A gépnek kicsiny a helyszükséglete, könnyen 20 szerelhető és különös szakképzettség nélkül üzemben tartható. Ennek következtében bárki által szűk helyen is felállítható és a munkát minden felügyelet nélkül tökéletesen elvégzi. A magvakat a héjtól 25 teljesen különválasztja, sőt az olajbél és a maghéj között lévő keserű anyagot is különválasztja és külön osztályozza, úgyhogy a héjtalanított magvakból sajtolt olaj étkezesi célokra kitűnően felhasznál-30 ható, míg a különválasztott keserű anyagból égőolaj sajtolható. A rajzon egyik példaképpeni kiviteli alakja látható a találmánynak, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül 35 számos eltérés is képzelhető: 1—4. ábrák a gépnek különböző részleteit szemléltetik, míg az 5. ábra a gép vázlatos összeállítási rajzát mutatja. 40 A hajalandó és tisztítandó magvakat az (A) garatba helyezzük. Ennek alsó részében van egy ismert kiképzésű (B') adagolóléc, alatta pedig az (E) szabályozótolattyú, mely szervek egyfelől a magoknak egyenletes ömlését biztosítják, 45 másfelől pedig az átömlött magmennyiség szabályozását lehetővé teszik. A garat alsó kiömlőnyílása a (C) verődobba torkollik, melynek (3) forgó és (4) helytálló lécei közé kerülnek a magvak. E lé- 50 eek előnyösen keményfából készülnek és a magvakat annyira összetörik, hogy annak egyes részei, nevezetesen a bél, a héj és a kettő között lévő keserű anyag egymástól különválnak. A verődobhoz csat- 55 lakozik az (E) csatorna, amelyen át a magrészek a (H) rostaszerkezetbe jutnak, mely ide-oda lengő mozgását a (Z) körhagyóról nyeri. E rostaszerkezet lengő felfüggesztése pl. az (1) és (la) pontokban történhe- 60 tik. E roistaszerkezetnek kettős rendeltetése van és ennek megfelelően felső részében egy sűrűbb (a) szűrőrosta, (2. és 3. ábrák), alsó részében pedig egy ritkább (B) rosta (2. ós 4. ábrák) van elrendezve. Az 65 (a) szürőrosta lyuknagysága olykép van megállapítva, hogy azon á t csakis a keserű anyag hullhat, mely azután a szűrőrostaalakú térből egy gyüjtőládába vezettetik. Míg a szűrőrostán a keserű anyag keresz- 70 tülhull, addig az olajbél és maghéj e szürőrosta felett végigmozogva, az (X) szélháznak (L) beömlőnyílásába jut. Az (X) szélház felső részén van az (M) ventillátor, míg e szélház alsó része az (S) 75 csúszóasztal fölé torkollik, melynek a (B) ritkarosta folytatását képezi. Az (M) ventillátor hatására a levegő az (X) szélházban felfelé áramlik és a könnyebb héjat magával ragadja, úgyhogy az a levegővel 80