94530. lajstromszámú szabadalom • Kiborítóhely hányó drtótkötépályákhoz

hoz van kötve, mely fent, a (c) állvá­nyon a íogószáj körívalakú szélével Koncentrikusan van elrendezve. Az (f) kar tehát, a találmány értelmében, az (i) 5 csap körül oldalirányban kilengethető, jL a kar vagy vízszintesen vagy gyengén lejtősen lehet elrendezve, amint ez a raj­zon látható. Hátrafelé a (k) tartó vagy iiordkötelek csatlakoznak a kiborító hely-10 hez, melyek pl. (1) feszítő súlyokkal feszithetők meg; utóbbiak az (a) oszlop belsejében vannak elrendezve. A (k) hordkötelek felett fekszik a végnélküli (n) vonókötél, mely előbb egy az (f) kar 15 (i) forgási csapjában koncentrikus (o) vezető korongon és azután az (f) kar sza­bad végén ülő (p) visszavezető korongon van átvezetve. Két hosszoldalán és sza­bad homlokoldalán az (1) kar (m) függő­.20 pályavágányt hord, mely hátul ismert módon, átvezető nyelvekkel csatlakozik a (k) hordkötelekhez. Az (n) vonókötélre erősített (w) kötélpályakocsik tehát egész hosszában körüljárják az (f) kart. A ko 25 esik önműködő kiürülését ismert eszkö­zök idézik elő az (í) kar (m) vágányának tetszőleges helyén. Ennek folytán a (q) ra­kás felépítése (felhányása) közvetlenül az (a) oszlopnál kezdődhetik és innen az (f) 30 kar hosszirányában terjedhet tovább. A 2. ábrán az alaprajzban, az (f) kar közép­helyzete (I)-gyel van jelezve. Ha. a ki­borítás lehetősége e helyen már megszűnt, az (í) kart oldalra forgat juk pl. a (II) hely -35 zetbe, majd tovább a (III) helyzetbe. E célra az (m) függőpályavágány hátulsó csatlakozási darabjait el kell távolítani és különlegesen görbített illeszkedő da­rabokkal kell helyettesíteni. Az (n) vonó­£0 kötél eltérítésére (r) és (s) eltérítő koron­gok vannak elrendezve, melyek mozgat­ható csapágyakban vannak ágyazva, úgy­hogy az (f) kar (I) középhelyzetével pár­huzamosan eltolhatók. Mint a 2. ábrán 4"> látható, az (í) kar (III) helyzetében az (n) vonókötél egyik szárát az (r) görgőn és másik szárát az (o) görgőn tereljük el, mely utóbbi koncentrikus az (f) kar (i) forgási csapjával. 50 A találmány értelmében az (f) kar meg­hosszabbíthatóan van berendezve. Pl. egy távcsőszerűen kihúzható meghosszabbító résszel lehet az ellátva, melynek mellső végén a (p) kötélkörülvezető korong ül. .55 Azonban úgy is végezhető ez a meghosz­szabbítás, hogy az (f) kar testét megfelelő számú járommal hosszabbítjuk meg. Ezt a meghosszabbítást akkor végezzük, ha a (q) rakás az (a) oszlop körül már teljesen. az (f) kar alsó szélének közvetlen közeléig, < felhányatott. A 2.. ábra a (IV) és (V) helyzetben mutatja a meghosszabbított (i) kart. A meghosszabbított kart, célsze­rűen, valamely módon rátámaszkodni en­gedjük a (q) rakásra. Lehet pl. e célra ( egy köralakú (t) vágányt fektetni a (q) lakásra, mely fordítókorong módjára támasztja alá az (f) kart. E mellett a kar szabad vége kinyúlhat a rakás mellső szélén túl. Lehet e helyett sugárszerűen ' szétágazó vágányokat is lerakni a kar egyes helyzetei szerint, melyeken a kar állványát előre lehet gördíteni. Ily mó­don különböző utunk és módunk vain, hogy a rakásnak sugárirányban való ter­jeszkedését idézzük elő. A találmánynak iiag> előnye az, hogy lehetővé teszi mindenekelőtt közvetlenül az (a) oszlop körül a rakásnak minden irányban való fel hányását, amikor is csak az (f) kart kell könnyen végezhető módon kilen­getni. A frissen felhányt rakásnak az (fi karral való megterhelése ekkor még nem következik be. Ha azután az eredeti kar­hosszúság hatáskörét kimerítettük és a k irt most meg kell hosszabbítani, akkor a rakás, az (a) oszlop közelében, már ele­gendő hordképességet ért el és ekkor már megengedhetjük a karnak a rakással való alátámasztását. Az (f) kar szabad vége végül, a rakás felületén annyira előre­tolható, hogy a kapcsolat az (a) oszlop fejállványával, tetszőleges összekötő esz­közökkel, tehát pl. egyszerű bakállvá­nyokkal létrehozható, melyek a függő­pályát hordják. Sőt ekkor két vagy több ilyein, az (a) oszlopból a rakás felületén kiinduló lerakópályát lehet egyszerre elő­készíteni, úgyhogy az üzem gyorsan át­vihető az egyikről a másikra. Megvan tehát így a lehetősége annak, hogy olyan rakást hányjunk fel, mely hosszában és szélességében 100 vagy még több méter hosszú. Az ismert hányó drótkötélpályák­kal ez egyáltalában el nem érhető, vagy csak drága és időtrabló átépítések foga­natosítása után. Szabadalmi igények: 1. Kiborítóhely vagy állomás hányó drót­kötélpályákhoz, jellemezve egy (a) osz­lopon vagy támaszitékon megerősített vízszintes vagy lejtős (f) kar által, melyet oldalirányban el lehet for­gatni. 2. Az 1. pontban igényelt kiborítóállomás foganatosítási alakja, azáltal jelle-

Next

/
Thumbnails
Contents