94448. lajstromszámú szabadalom • Tolóablak járművekhez
Megjelent 1930. évi január hó 15-én. ___ Jí AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIR08AG SZABADALMI LEIRAS 94448. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁLY. Tolóablak járművekhez. Pollák Anton mérnök Wien. A bejelentés napja 1927. évi február hó 26-ika. A találmány járművekhez, különösen közúti és vasúti kocsikhoz való tolóablakra vonatkozik és az ablakszerkezet oly kiképzését célozza, hogy az ablak fel- és lefelé 5 mozgatása csak csekély erőt igényeljen, hogy továbbá az ablak minden helyzetben megbízhatóan és önműködően álljon meg és hogy esővíznek, pornak és más idegen anyagnak az ablakcsatornába való beha-10 tolását meggátoljuk. A találmány szerinti tolóablakot két egymást keresztező emeltyű, melyek görgők közvetítésével szorulnak az ablak alsó széléhez és rúgóhatás alatt állanak, állan-15 dóan felfelé szorítja. Az ablakot állandóan azonos erővel felfelé szorító emeltyűk ellenében az alább leírandó ablakszorító keret súrlódási ellenállása hat, mely az emeltyűk kifejtette nyomást csekély mértékben 20 meghaladja. A mellékelt rajzon a találmány szerinti tolóablaknak példaképeni foganatosítási alakja van feltüntetve. Az 1. ábra a tolóablak elölnézete. A 25 2. ábra az ablak alsó szélének harántmetszete. Az ablakcsatornában, alul az (a, a) pontokon két szögemeltyű van ágyazva, melyeknek rövidebb, alsó (d, d) karjait a kellő 30 mértékben előre megfeszített (e) csavarrúgó köti egymással össze, míg az emeltyűknek hosszabb, felső (b, b) karjai (c, c) görgőket hordanak, melyekre az ablaknak (h) alsó széle fekszik fel. A (d) emeltyűka-35 rok és az (e) csavarrúgó összeköttetésére állítható (f, g) rúgó-akasztók szolgálnak. Az (e) rúgónak eleve kölcsönzött feszültség, valamint az emeltyűk (b, d) karjainak hosszúságai és helyzetei akként vannak 40 megszabva, hogy ama mechanikai munka, melyet az (e) rúgónak ki kell fejtenie arra, hogy az ablakot bizonyos meghatározott közzel megemelje, az ablak egész löketén gyakorlatilag állandó. Ez a munka azonban kisebb annál a munkánál, melyetavég- 45 bői kell kifejtenünk, hogy az ablaknak az (i) ablakszorító kereten való súrlódását győzzük le, mely (i) keretet (j) rúgók állandó nyomással szorítják az ablakhoz. Az ablak alsó szélének külső oldalán a (k) 50 léc van megerősítve, mely az ablak zárt állapotában a szögalakú (m) vízvetőnek felhajlított (1) szélére fekszik rá, míg a vízvető külső széle az ablakcsatorna külső falán túlér. Ezzel meggátoljuk azt, hogy 55 az ablakon lecsurgó esővíz az ablakcsatorna belsejébe jusson. Az ablak kinyitása vagyis leeresztése céljából az ablakot tudvalevőleg a (k) lécnél fogva az (1) él fölé kell emelni (vagyis túl kell emelni) és azután 60 alul befelé kell húzni, amikor is a (j) rúgok az előbb említett cél eléréséhez szükséges feszültséget kapják. Az ablak nyitásához (süllyesztéséhez) szükséges munkakifejtés azon körülmény folytán, hogy nem- 65 csak a rúgóhatást, hanem az ablaknak az ablakszorító kereten való súrlódását is le kell győzni, nagyobb, mint az ablak zárásához (emeléséhez) szükséges munkakifejtés; azonban mindkét esetben a munka- 70 vagy erőkifejtés aránylag csekély, az ablak könnyen mozog el és mindamellett minden helyzetben megbízhatóan marad állva. A csuklók száma kettőre van redukálva, miért is a találmány szerinti toló- 75 ablak biztos hatású és a rendes használat közben nem kell attól tartanunk, hogy az ablak rendellenes, megakadt állapotba jut. A kísérletek azt mutatták, hogy az ily tolóablak több ezerszer erélyesen emelhető és 80
