94421. lajstromszámú szabadalom • Alzatmegerősítés elektromos izzólámpák és hasonló zárt üvegedények számára

Megjelent llKíO . évi február hó 83 -éii . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94421. SZÁM. — VJI/h. OSZTÁLY. Alzatmegerősítés elektromos izzólámpák és hasonló zárt üvegedények számára. Patent Treuhand-Gesellschaft für elektrische Glühlampen m. b. H. Berlin. A bejelentés rapja 1927. évi február hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1926. évi április hó 22-ike. Jelen találmány elektromos izzólámpák és hasonló zárt üvegedények számára való alzatmegerősítésre vonatkozik, mely egy­szerű. olcsó kiképzése mellett nagy hő-5 állékonyságával tűnik ki. Míg eddig az al­zat és az üvegedény összekötésére ragasztó­szereket, vagy gyantákat, esetleg mechani­kai kapcsolószerkezeteket is alkalmaztak, a találmány értelmében az alzal és üveg-10 edény összekötésére közbehelyezett asz­besztréteget használunk, melyet az alzat felerősítésénél megnedvesítünk és amely száradás után ez utóbbit az üvegedénnyel rendkívül szilárdan egyesíti. Hogy a 15 közbehelyezett aszbesztréteg által előidé­zett jó rögzítés az aszbeszt száradásánál fellépő felduzzadásának, vagy annak belső tulajdonságát képező, esetleg csupán kis­mértékű ragasztóerejének, vagy valamely 20 más körülménynek tulajdoníthatjuk-e, nem kutatjuk. Tény az, hogy az aszbesztbetét megszáradása után az alzalot a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet az üvegedényről le­húzni. Az erősen tapadó aszbesztbetét az 25 alzat szokatlanul erős felmelegedése ese­tén sem engedi meg az üvegedény megla­zulását, mivel az alzatnak 300° C-ra, vagy még magasabb, tehát olyan hőmérsékletre való felmelegedése esetén sem változik 30 meg, melynél a hő az alzat fémanyagának már gyors oxidálását idézi elő. A találmány szerinti alzatmegerősítés te­hát rosszul szellőztetett armatúrákban, forró helyiségekben, pl. sütőhehöségekben 35 függélyes helyzetben égő és magas watt­számú lámpáknál alkalmazható előnnyel, ahol az alzatnak üzem közben fellépő erős felmelegedése következtében már előfor­dult az, hogy az alzat ragasztószerének meglágyulása, vagy gyantájának elszenese- 40 dése folytán az üvegedény meglazult és kiesett. A csatolt rajzon a találmány szerint ki­képzett alzatmegerősítés több kiviteli alak­ját tüntetjük fel. Az 45 1. ábrán függélyes metszetben feltünte­tett kiviteli alaknál a szokásos módon ki­képzett (a) alzat és (b) üvegedény között az egyetlen szalagból álló közbeiktatott (c) aszbesztréteg foglal helyet. Utóbbit az alzat 50 felerősítése előtt megnedvesítve célszerűen az alzat peremrészébe helyezzük és a ket­tőt együtt az üvegedény nyakrészére tol­juk. Ügy is járhatunk el azonban, hogy az üvegedényt toljuk a nedves aszbeszt- 55 betéttel ellátott alzatba, vagy a megnedve­sített aszbesztszalagot először az üvegedény nyakrésze köré fektetjük és ezután csak az alzatot húzzuk fel. Az aszbesztbetét vas­tagságát úgy kell megszabni, hogy meg- 60 nedvesített állapotban az üvegedény és az alzat közti teret pontosan kitöltse, anélkül, hogy az összeerősítés emellett különösebb fáradságba kerülne. Az aszbesztbetét már néhány perc után annyira megszárad, hogy 65 az alzat könnyű húzással az üvegedé 113-ről többé nem húzható le. Habár az aszbeszt­betét idővel magától is kiszárad, a szára­dási folyamat gyorsítása céljából ajánlatos az alzattal ellátott üvegedényt rövid időre 70 szárítókemencébe helyezni. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál a közzé­helyezett (c) aszbesztbetét több rétegből áll. Ezenkívül az alzat hátsó részét kis mennyiségit (d) ragasztószer, vagy gyanta 75

Next

/
Thumbnails
Contents