94361. lajstromszámú szabadalom • Műkőmassza és eljárás annak előállítására

Meg-jelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI lilROSAG SZABADALMI LEIRAS 94361. SZÁM. - XII/F. OSZTÁLY. Műkőmassza és eljárás annak előállítására. Harnisch Márton gyáros Görlitz (Németország'). A bejelentés napja 1927. évi május hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1926. évi május hó 14-ike. A találmányt műkőmassza és előállítására szolgáló eljárás képezi. A műkőmasszából a legkülönbözőbb tárgyakat állíthatjuk elő, így pl. építőköveket, pad-5 lók vagy falak számára való építőlemezeket, padlókockákat, csöveket, útburkolatok számára való köveket stb. A massza mindenütt alkalmazásra találhat, ahol a tűzállóság és az időjárással szemben való 10 ellenállóképesség lényeges. A műkőmaszszának, valamint a belőle előállított tárgyaknak előállítási költségei csekélyek, minthogy a gyártás hideg úton történik. A találmány lényege abban áll, hogy a 15 massza alapanyaga gyanánt az aszbeszt anyakőzetének (pl. megőrölt szerpentinnek, az aszbesztnek túlnyomó részben való eltávolítása után) és valamely kötőanyagnak keverékét használjuk. Ezen 2(i maradékkőzet még annyi aszbesztet tartalmaz, amennyi elegendő ahhoz, hogy a műkőmasszának értékes tulajdonságokat kölcsönözzön. Az említett aszbesztmaradékokat eddig 25 egyáltalában nem hasznosították, sőt azok a kitermelés helyén mint sok teret igényelő hányók csak kellemetlenségeket okoztak. Minthogy a szerpentinkőzetet az asz-30 beszt kitermelése céljából megőrlik, a találmány szerinti műkőmassza előállítására szolgáló maradék homokszerű strukturájú és ennek következtében a további jei^olgozásra mely mindenekelőtt pl. 35 hígított kénsavval való feltárásból áll, közvetlenül alkalmas. A feltárás után az alapanyaghoz kötőanyagot keverünk, melyet a műkő mindenkori alkalmazási célja szerint választunk meg. 40 A kötőanyagok közül kiválóan alkalmasak egyrészt vízüveg és klórkalcium, másrészt valamely bitumen (pl. kátrány). Ha kötőanyag gyanánt vízüveget és klórkalciumot használunk, akkor az alapmasszát a feltárás után először víz- 45 üveggel keverjük mindaddig, míg a keverék formálható állapotba jutott, mire a kívánt tárgyat kézzel formáljuk vagy gépi úton sajtoljuk és azután megszárítjuk. A megszáradás után következik a 50 klórkalciummal való kezelés; a formált tárgyat végül alaposan mossuk és ezáltal belőle az oldható sókat eltávolítjuk. Ha kötőanyag gyanánt bitument (pl. kátrányt) alkalmazunk, akkor a keverést 55 szintén a feltárás után végezzük. A továbbkezelés módja attól függ, hogy a kívánt tárgyat közvetlenül kívánjuk-e előállítani, vagy közbenső terméket akarunk-e kapni, melyet a fogyasztó hoz a 60 tárggyá formált állapotba. Az első esetben a feltárt alapanyaghoz a bitument hozzákeverjük és a keveréket annyira hevítjük, hogy formálásra alkalmas maszszát kapjunk, melyből azután a kívánt 65 tárgyakat kézzel íormáljuk vagy pedig sajtoljuk. A második esetben a masszát a kátrány hozzákeverése után kissé megmelegítjük és lehűtjük, amennyiben azt pl. szitán vezetjük át. Ezáltal a keverék 70 durva szemcsés masszára esik széjjel, mely körülbelül a finom quarchomok struktúrájával bír. Ezen durván szemcsés masszának az a meglepő tulajdonsága van. hogy újbóli felhevítés után ismét 75 formáihatóvá válik. Foganatosítást példák: 1. Műkőmasszának aszbeszttartalmú szerpentinmaradékokból vízüveggel és