94357. lajstromszámú szabadalom • Fonógép magot tartalmazó fonal előállítására

bályozas közben. Emellett a fedőanyag oly felületen vezettetik a maganyaghoz, melyhez ez az anyag egyidejűleg odaszorulva sodródik és levonatik, miáltal újból hozzá-5 szorul a felülethez és hólyag'-, valamint hurokképződés nélkül fonatik össze a mag anyaggal. A felület ingaszerűen van felfüggesztve; ez okból hirtelen fellépő, az orsótól eredő 10 tetemes húzási különbségeket képes kiegyenlíteni, melyek pl. valamely fonalréteg lecsúszása folytán lépnek fel. Hoszszabb feszültségkülönbségeket a találmány azáltal egyenlít ki, hogy az orsót a szár-15 nyakhoz képest történő, szokásos fékezésen kívül, még kézzel szabályozható fékkel is befolyásoljuk. A mellékelt rajzban a munkamenet és a berendezés ú. n. Gill-fonógéppel kapcsolat-20 bari van feltüntetve. Az 1. ábra a gép oldalnézete. A 2. ábra elölnézete. A feldolgozandó maganyag, ismert módon, szalag alakjában fut az (a) adagoló 25 hengereken és a (b) nyújtóművön át a (c) tengelyre, az ú. n. nyiijtótengetyre, melyhez a (d) nyújtóhengerek odaszorítják. Az (f) orsónak körülfutó (e) szárnya sodorja és egyúttal, fel is csévéli a fonalat. á0 Az ismertetett maganyag mellett, párhuzamosan tápláltatik be, azonos módon, a borítóanyag a nyújtótengelyhez, melyhez a (g) nyomóhenger szorítja. Az eddigelé ismeretes eljárástól eltérőleg, a ta-35 lálmány szerint a maganyagnak sodrása és a borítószalagnak a maganyaghoz való hozzávezetése (h) felületen történik. Ez a felület közvetlenül a nyújtótengelyhez csatlakozik és ívelt, úgyhogy a magfonal, 40 a reá állandóan lefelé ható húzóerő folytán, feszesen a felülethez szorulva fekszik. A mag sodrása folytán a. borítószalag körülötte helyezkedik el, még pedig a fellépő hegyesszögnek megfelelően, megnyúj-45 tott csavarvonalban, minek következtében a kész fonal hosszú rostúnak látszik és szilárdabb lesz. A húzott fonalnak a (h) felületre gyakorolt nyomása a borítószalagnak rendes felfekvését és a maghoz 50 való símulását eredményezi. A borítóanyagot kissé gyorsabban kell betáplálnunk, mint a maganyagot, mert hiszen kell, hogy a mag külső, tehát nagyobb átmérőjét borítsa. Ez, ismert mó-55 don, a nyújtópályának a (cl) helyen való növelésével történik. A bevezetési sebességet azonban célszerűen valamivel kisebbre választ ju k, hogy támogassuk a magon való feszes felfekvést és ezáltal már eleve kiküszöböljük a hólyagképző- 60 dést. A borítószalag szakadását azzal gátoljuk meg, hogy ez a szalag nem csupán kényszermozgásúlag vezettetik.be, hanem önszabályozólag a mag is lehúzza, Ezt a szabályozást a (g) nyomógörgő (i) bevá- 65 gásai teszik lehetővé (2. ábra), mely bevágásoktól kétoldalt a görgő pereme sértetlen marad. Ezen kiképzés folytán a görgő által gyakorolt nyomás valamely (i) bevágásnak a (cl) nyújtótengellyel való 70 érintkezésénél megszűnik és a szalag vagy egyes hosszú rostok szabadon vonulhatnak át, Az (i) bevágások, azonos hatással, a (cl) nyújtóhengerben is elrendezhetek. A borítószalagnak a magra való ráteker- 75 esetésénél ékalakú vastagodás keletkezik. A szalagot tehát az ék legvastagabb részét érő oldalon bőségesebben kell betáplálni, mint a csupasz belső fonalat érő oldalon. 80 Ezen célból az (i) bevágásokat ék alakjában képezzük ki. Ennek megfelelően a (g) nyomógörgő futófelülete az egyik oldalon egyszer huzamosabb ideig érintkezik a (cl) nyújtótengellyel és ennek meg- 85 felelően ezen az oldalon többet is szállít, vagy viszont, mint a rajz szemlélteti. Ily módon az egyoldalas többszükségletnek megfelelően, a nyomás hosszabb ideig van megszüntetve és ennek következtében több 90 borítóanyag húzható át a hengerek között. Az ékhafásnak megfelelő betáplálás a tápláló hengerek kúpos kiképzésével is kiegyenlíthető. A fonalnak a mag- és a borítóanyag 95 egyesítési helyét befolyásoló, szabálytalan levonását az alábbi berendezéssel egyenlítjük ki. A fellépő és rövid ideig tartó változások a (h) nyomófelületnek az anyag bevezetési oldalán elrendezett (k) csap- 100 ágyban való lengethető felfüggesztése teszi lehetővé, mely nyomófelület (1) rúgó Íratása alatt lebeg. Növekvő levonásnál, lefelé lengéssel tér ki, minthogy ezáltal a nyújtóhengerek ós az ersó közötti pálya 105 megrövidül; gyengülő levonást viszont emelkedéssel egyenlít ki. A rúgófeszültség célszerűen szabályozható és a kezelendő anyaghoz szabandó hozzá. Hosszabb ideig tartó levonási különbségeket a tet- 110 szőleges kivitelű (m) pótfékkel egyenlítjük ki. Ez a fék kézzel állítható és közvetlen hat az orsóra, melyet nagyobb vagy kisebb mértékben fékez le, úgyhogy az (e) szárnnyal körülvezetendő fonal nem vi- 115 heti oly könnyen magával, hanem csak a kívánt feszültségnek a levonásban való