94354. lajstromszámú szabadalom • Kúszó kitérő illetve váltó mezei vasutak vágányaihoz

Megjelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94354. SZÁM. — Va/l. OSZTÁLY. Kúszó kitérő, illetve váltó mezei vasútak vágányaihoz. Martin Eichelgriiii & Co. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1927. évi február hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi julius hó 19-ike. Mezei vasutak vágányainál eddig használatos kúszó kitérők, illetve váltók egyes síndarabokból készülnek, amelyeket bádoglemezek és laposvasból való gerendák 5 alkalmazása mellett egymással összeszegecselnek. Az előállítás ezen módja azzal a hátránnyal jár, hogy a kocsiknak a sínek és a bádoglemezek magasságát, amely legalább 60—70 mm-t tesz, hosszú, mozgat-10 ható felfutó síneken kell legyőzni. Ezek a felfutó sínek az elágazó vágányszakaszhoz hevederekkel vannak hozzáerősítve és azokat az egyenes átmenő vágányszakaszra ráhelyezik, illetve ráfektetik, ami-15 kor a kocsit szomszédos vágányra kell átterelni. Gyakran megtörtént emellett, hogy a felfutó sínek a kocsi felfutása közben lecsúsztak, minekfolytán a kocsi kisiklott, 20 átbillent és gyakran súlyos baleseteket okozott. A szegecsösszeköttetés aránylag rövid idő alatt meglazult és további balesetek mellett végül a kitérő, illetve váltó hasznavehetetlenné vált. Az ismeretes 25 kúszó kitérők, ill. váltók kezeléséhez több kézi művelet elvégzése szükséges, mielőtt azokon a kocsik átfuthatnának. Mindenekelőtt az egyes síneket, illetve nyelveket el kell helyezni és azután a keresztezési csú-30 csok hídját kell átfektetni. Továbbá a kitérő, illetve a váltó alá talpfákat kell helyezni, hogy a sínek behajlását megakadályozzák. A felsorolt hátrányok a találmány tár-35 gyát tevő kúszó kitérőnél, illetve váltónál meg vannak szüntetve. Az egész kitérő, illetve váltó nem áll egyes darabokból, hanem egy darab acéllemezből van kisajtolva. 40 A mellékelt rajzokon a találmány tárgyának két kiviteli alakja példaképen vázlatosan van feltüntetve. Az 1. ábra a találmány szerinti kitérő, illetve váltó felülnézete. A 2. ábra a csúcssínek metszete az 1. ábra 45 A—B vonala szerint. A 3. ábra a hornyokkal és merevítő bordákkal ellátott léc-sínek metszete az 1. ábra C—D vonala szerint. A 4. ábra a harántgerendák metszete az 50 E—F vonal szerint a felfutó sínek felé tekintve. Az 5. ábra nézet az 1. ábrában berajzolt nyíl irányában a harántgerendák és a felfutó sínek felé. A 55. 6., 7. és 8. ábrák a találmány tárgyát tevő kitérő, illetve váltó egyszerűbb kiviteli alakját szemléltetik. A kitérőnek, illetve váltónak csupán az (1) vonó riiddal egymással összekötött (2, 60 2) csúcssínei mozgathatók. A kitérő, illetve váltó maximális magassága 30 mm. A kocsik rendkívül könnyen tolhatók rá, minthogy nem kell nagy emelkedést legyőzni. A (3, 3) felfutó sínlécek a kitérő, il- 65 ietve váltó csekély szerkezeti magassága következtében rövidek lehetnek és a kitérővel, illetve váltóval egy darabban készülnek. A felfutó sínlécek lecsúszása és így a kocsik kisiklása tehát teljesen el van 70 kerülve. A kitérő, illetve váltó kezelésére csupán egy kézi művelet szükséges. Az (1) vonó rűd segélyével a (2) csúcssíneket a menetirány szerint beállítjuk, vagy pedig azok működtetésére rúgókat és lábító- 75 kat rendezünk el, úgyhogy a kitérő, illetve váltó lábbal működtethető és így a kézzel való működtetés teljesen mellőzhető. A (2, 2) csúcssínek teljesen elhagy-