94273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénsavas ásványvizek előállítására
>leg.jelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI i^Hm SZABADALMI MRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94273. SZÁM. — IV/e. OSZTÁLY. Eljárás szénsavas ásványvizek előállítására. Dr. Warburg- Ottó tanár Berlin-Dahlem. A bejelentés napja 1926. évi szeptember hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi október hó 9-ike. Ismert tapasztalat, hogy oly kútsók, melyek természetes ásványvizekből elgőzölgés útján állíttattak elő, feloldásuknál oly vizet adnak, melynek hatása a természetes 5 ásványvízével össze sem hasonlítható, mert pl. a természetes vizekben tartalmazott bikarbonátok bomlást szenvednek. Ugyanez vonatkozik a kereskedelemben kapható mesterséges sókeverékekre is, me-10 lyek az említett elgőzölgési maradékoknak felelnek meg és melyekből vízben való feloldással a gyógyforrások pótló oldatait állítják elő. Ezek hatása rosszabb és gyakran egészen más, mint a természetes 15 gyógyforrásoké. Ezt a jelenséget különfélekép igyekeztek megmagyarázni. A feltaláló kísérletei értelmében a hatásokban mutatkozó különbségek oka a vegyi összetétel és ennek megfelelően a fiziko-kémiai 20 állandók, nevezetesen az aciditás különbségében keresendő. A pótvizek szabad szénsav hiányában a természetes vizekhez képest túlságosan alkalikusak, tehát hidrogénionkoncentrációjuk más. így pl. a 25 karlsbadi Mühlbrunnen és a,z emsi Kránchen 50—500-szor savanyiibbak, mint a megfelelő pótvizek. A találmány célja oly ásványvizek előállítása, melyek a bikarbonát és a szabad 30 szénsav természetes koncentrációjával rendelkeznek anélkül, hogy a mesterséges vízbe a természetes forráshoz, képest idegen anyagot kellene bevinni. Ezt azáltal érjük el, hogy alapanyagul a természetes 35 forrás több vegyértékű anionjait használjuk és pedig savanyú sóik alakjában, a forrásban tartalmazott kationok felhasználása mellett és ezeket vizes oldatban hagyjuk egymásra behatni. A mennyiségi 40 viszonyokat és az oldat koncentrációját úgy választjuk legcélszerűbben meg, hogy a természetes gyógyforrásénak megfelelő só- és szénsavkoncentrációt kapjuk meg. Ha pl. oly ásványvizet akarunk előállítani, mely a karlsbadi Mühlbrnnneín-níik 45 felel meg, mely lényegében nátriumszulfát, nátriumbikarbonát és szabad szénsav oldata, akkor egyrészt meghatározott mennyiségű íiátriumbikarbonátot és másrészt meghatározott mennyiségű nátrium- 50 biszulfátot meghatározott mennyiségű vízben oldunk fel, melynek hőmérsékletét célszerűen a természetes forrás hőmérsékletének megfelelően szabjuk meg. A reakció a következő egyenlet szerint megy 55 végbe: Na H C03 + Na H S04 = Na2 S04 + H2 C03 Gyakorlati célokra a biszulfátot és a bi karbonátot külön-külön meghatározott tartalmú tabletták alakjába sajtoljuk. Ha 60 a tabletta ugyanannyi molekula nátriumbiszulfátot tartalmaz, mint amennyi szénsavmolekula a forrásvíz meghatározott mennyiségében előfordul, akkor a cserebomlás megtörténte után a szabad szénsav 65 koncentrációja ugyanakkora, mint a forrásban. Ha a bikarbonát mennyiségét is helyesen, vagyis megközelítőleg úgy Választjuk meg, hogy 1 equivalens nátriumbiszulfátnak mintegy 3 equivalens nát- 70 riumbikarbonát feleljen meg, akkor a mesterségesen előállított forrásvíz úgy a hidrogénionok koncentrációja, mint leglényegesebb alkatrészeinek koncentrációja tekintetében a természetes forráshoz lesz 75 hasonló. Minthogy a Mühlbrunnen kevesebb szabad szénsavat tartalmaz, mint neutrális nátriumszulfátot, célszerűen a két tabletta egyikéhez oly mennyiségű neutrális nát- 80
