94244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás két vagy több fémből álló ötvözet és ebből való tárgyak előállítására

—- 2 — vítjük, amelyen a szilárd halmazállapotból a folyékony halmazállapotba való átmenet bekövetkezik, mikoris az említett anyagok, illetve az összetétel antimonnak 5 (vagy ötvözeteinek) ólomban való oldatává alaknl át és végül szobahőmérsékletnél állandó ötvözetet kapunk, amely szilárd halmazállapota dacára ugyanolyan százaléktartalmú és összetételű. 10 mint magasabb hőmérsékleten volt. A felvett példánál előnyösen 240" C. hőmérsékletet alkalmazunk és az anyagot a következőkben megadott ideig ezen hőmérsékleten tartjuk annak biztosítása végett, hogy 15 a lehetséges legnagyobb antimonmennyiség vagyis körülbelül 2.5 rész antimon oldódjék 97.5 rész ólomban. Aránylagosan kevesebb antimon felhasználása esetén, valamivel alacsonyabb hőmérséklet is 20 elégséges, azonban általánosságban azt mondhatjuk, hogy a lehetséges legtökéletesebb eredmény elérése végett olyan hőmérsékletet kell alkalmazni, amely lehetőség szerint tökéletes oklást eredményez. 25 A hevítés időtartama az alkalmazott hőmérséklet szerint változik. A felvett esetben, ha az anyagot 72 órán át 240° C. hőmérsékleten tartjuk, egyenletes szilárd oldatot kapunk. Hogy az ötvözetben a kí-30 vánt tulajdonságok fellépését biztosítsuk, előnyösnek találtuk, hogy az eljárás ezen szakaszában az alkatrészek tökéletesen egyenletes szilárd oldatát állítsuk elő és az alkatrészek különválását elkerüljük. Az 35 ötvözetet ezután közvetlenül ezen hőmérsékletről vízben, például 100° C. alá, előnyösen szobahőmérsékletre gyorsan lehűtjük. Bizonyos esetekben, amidőn az alkat részek lassan mennek oldásba és csak lassú 40 oldást engednek meg, a hűtési, illetve edzési hőmérséklet némikép módosul. Az öt vözetnek azonban hűtésnél, illetve edzésnél már szilárd oldat alakjában kell lennie. Hogy lehetővé tegyük, hogy a lehűtött, 45 illetve edzett ötvözet a lehűtés, illetve edzés után állandó állapotot vegyen fel, időt kell engednünk, hogy az anyag molekuláris szerkezete állandó állapotba jusson, vagyis az alkatrészek a rendes hőmérsék 50 leten gyakorlatilag állandó állapotba jussanak. Ezt a folyamatot az ötvözet megérlelésének nevezzük. Ezen idő közben az ötvözet hőmérsékletét elég alacsonyan kell tartani káros változások megakadályozása 55 végett. Az adott esetben ez a hőmérséklet "100° C. alatt van. A megérlelésre engedett idő a használt hőmérséklettől függ. Szobahőmérséklet alkalmazása esetén a szükséges változások minden gyakorlati célra 72 ora alatt teljesen befejeződnek. Feltéve, 60 hogy alkalmas összetételt, hevítési hőmérsékletet és időtartamot alkalmazunk, továbbá alkalmasan választjuk meg azt a hőmérsékletet-, amelyről és amelyre a le hűtés történik, hogy a legnagyobb kemény- 65 séget érjük el, ezt a keménységi fokot kellő ideig tartó érlelés segélyével biztosíthatjuk, még ha az érlelés túl alacsony hőmérsékleten is megy végbe. A 2. ábrában az ordinátára a húzási szi 70 lárdság növekedése négyzetcentiméterkiiogramrnokban és az abszcisszára az antimonmennyiség százalékokban van felvivő, Ezen ábra tehát a húzási szilárdság azon növekedését szemlélteti, amely a talál- 75 mány tárgyát tevő eljárás segélyével kezelt anyagnál az azonos összetételű rendes óloniantimonötvözet szilárdságával szemben elérhető. A 3. ábrában az ordinátára a húzási szi- 80 lárdság négyzetcentiméter/kilogrammokban és az abszcisszára az antimontartalom százalékmenyisége van felvíve. Ezen két ábrából kitűnik, hogy 2.25% antimontartalmú ötvözet lehetséges legnagyobb hú- 85 zási szilárdsága körülbelül 511 + 292 vagyis 803 kg, négyzetcentiméterenként. Ily módon az az összetétel, amely az alkatrész lehetséges legnagyobb mennyiségét tartalmazza oldva, a legtökéletesebb ered- 90 inényt adja. Ugylátszik azonban, hogy az oldott alkatrész mennyiségének körülbelül 20%-kai való változtatása nem eredményez lényeges eltérést a lehetséges legjobb eredménytől. 95 A keménységi fok meghatározására a Brinell-féle vizsgálási módszert használhatjuk, (1. U. S. Bureau of Standards; az Egyesült-Államok szabványosító Hivatala 1912. július 22.-i 11. sz. füzete) 2.25 rész 100 antimont és 97.75 rész ólmot tartalmazó anyag keménységi foka az említett vizsgálati módszer eredménye szerint 28, míg a szóban forgó alkatrészek ezen arányú ismeretes rendes összetételének kemény- 105 ségi foka csak 8. Az eddig ismeretes eredmények szerint a 90% ólmot és 10% antiinont tartalmazó ötvözet húzási szilárdsága négyzetcentiméterenként 584 kg-nál nem nagyobb és 110 keménységi foka 17 mikro-brinnel. Ezeket az értékeket tekintették a lehetséges legnagyobb elérhet,ő értékeknek az ólom-anti -mon összetételek sorozatai számára, amely tény különösen bizonyítja a találmány 115 Fontosságát. A 4. ábrában teljes és szakadozott vona-