94169. lajstromszámú szabadalom • Öntvények esztergályozással, vagy ehhez hasonló módon megmunkálanddó felületeinek kiképzési módja

Megjelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIKlS 94169. SZÁM. — XVI d. OSZTÁLY. Öntvények esztergályozással, marással vagy ehhez hasonló módon megmunkálandó felületeinek kiképzési módja. Siyinund János mérnök Olmütz/m. Luttein. A bejelentés napja 1926. évi december hó 15ike. Tárgyaknak szürke öntvényből vagy ehhez hasonló anyagból való öntésekor a tárgynak felületén kemény rétegek keletkeznek, amelyek gyakran oly kemények, 5 hogy azokat még kemény szerszámacél sem fogja, vagy pedig megmunkáló szerszámok hamar eltompulnak. Azért mindjárt az öntvény megmunkálásának kezdetén arra kell ügyelni, hogy a szerszám-10 mai, légyen az kés, maró vagy fúró, oly vastag forgácsot válasszunk le, hogy_ a kemény réteg alá kerüljünk. Gyakorlati okokból tehát nem lehet a munkadarabot az 1. ábrán feltüntetett hosszú késsel köz-15 pontos túróval, vagy maróval megmunkálni, mivel ez esetben a szerszámok hamar letompulnának. A szerszámok eltompulása ily esetben rövid megmunkálás után azért következik be, mivel a vágó él 20 az egész megmunkálandó felületet érinti. Az 1. ábrán (u) jelenti a munkaasztalt, (m) a munkadarabot és (n) a kést, A tömeggyártás szempontjából e megmunkálási mód igen előnyös volna, mivel általa 25 a munkaidő nagyon megrövidülne. E megmunkálási mód azonban megköveteli, hogy a munkadarabot más szerszámokkal durván előmunkáljuk, mely szerszámokkal az első forgácsot vesszük le és ilykép 30 az első kemény réteget eltávolítjuk. Az említett hátrányt a megmunkálandó felületeknek különleges elrendezése által szüntethetjük meg, amelynek révén egyfelől a forgácsot rendes úton leválaszt-85 hatjuk, másfelől pedig a kemény kérget is fokozatosan eltávolíthatjuk- Általa a kés a kemény rétegbe oldalról hatolhat be, úgyhogy a kemény réteget tulajdonképen a szerszámnak vágó hatása távolítja el. 40 A rajz 2-től 8. ábráig a találmány alapgondolatának különböző megoldási módjait szemléltetik: A bejelentés tárgyát a rajz 2. ábrája nagyobb léptékben szemlélteti. A talál- 45 mány lényege abban áll, hogy a (p) felületen, mely később esztergályozással vagy egyéb módon megmunkálandó, öntéskor hornyokat, illetve kidudorodásokat készítünk egyenes vagy görbe vonalban, elő- 50 nyösen azonban koraiakban, excentrikusan vagy spirálisalakban, miként azt a 3—4., 5. és 6. ábrák szemléltetik. A legjobban bevált azon kiképzés, melynél Ví mm magasságú, hosszú ív alakot adunk a 55 dudorok keresztmetszetének, mimellett a dudoroknak egymástóli (1) távolsága (2. ábra) 6—8 mm. A kés e dudorokat elméletileg egyetlen pontban érinti, gyakorlatilag a keskeny 60 (kb, >2 mm széles) (nl) felületen. Az egész felület, melyet a kés a megmunkálás kezdetén megtámad, aránylag kicsiny és szét van osztva, úgyhogy a forgács könnyen leválasztható. E könnyű forgácsleválasz- 65 tásnak magyarázata a következő: A teljes késszélességből a megmunkálás kezdetén, csakis azon keskeny részek jönnek tekintetbe, amelyekkel a kés a dudoroknak legfelső részeit megtámadja. A 70 hatás azonos, mintha minden egyes dudort külön kis kés munkálná meg, mely kések azonban együttesen mozognak. A forgács szélességének növekedésével a kés szélességek is növekednek, míg végül a 75 dudorok leválasztása után a dolgozó kés-