94106. lajstromszámú szabadalom • Sínvándorlás-gátló

Megjelent 1930. évi február hó lő-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94106. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Sínvándorlás-gátló. Barcza Arnold gyárigazgató Győr. A bejelentés napja 1926. évi december hó 30-ika. Ennek a találmánynak tárgya a sínvándorlást megakadályozó oly szerkezet, ami sem kezelésre, sem fentartásra nem szorul, amellett szerkezete és felszerelése 5 egyszerű, előállítása olcsó, működése automatikus és teljesen megbizható. A találmány lényege a sín talpának két részére szoruló és egymásba kulcsolódó két saru félből áll, amelyek többszörös ék-10 hatásból keletkező önzárással teszik a sínvándorlást lehetetlenné. Mellékelt rajzon a találmánynak egy példaképem kiviteli alakja látható, ahol az 15 1. ábra a találmánybeli egyik sarufelet •— az anyasarut —, a 2. ábra pedig a másik sarufelet — a fióksarut — szemlélteti távlati képben, a 3. ábra a vándorlás-gátlót végnézetben 20 (a sínszál keresztmetszetében), míg a 4. ábra felülnézetben ortogonális vetületben tünteti fel, végül az 5. ábra a vándorlás-gátlót a sínpáron távlati ábrázolásban mutatja be, az egyik 25 sínszálon jobb-, a másikon baloldalról nézve. A berendezés (célszerűen sajtolás útján előállítható) két sarufélből és pedig az (A) anyasaruból meg a (B) üóksaruból 30 áll. Az (A) anyasaru a síntalp alsó felületéhez simuló, tehát használatban vízszintes felületű lemezből egyrészt az (a2) ívben felfelé hajlítva a síntalp felső felüle-35 t.ére szoruló (al) felületbe, másrészt az (a4) ívben lefelé hajlítva az (a5) felületbe megy át. Az (A) anyasaru egyik végét a iemezfelületre merőlegesen húzódó síkban (a6) sarkanytú zárja be. 40 Az (A) anyasaru (al) részének belső felülete nem simul a síntalp felső felületéhez, azzal nem párhuzamos, hanem az (a2) öböl a sarkantyús hátsó végen szélesebb, mint a szabad mellső végén; vagyis az (al) rész a síntalp alsó felületéhez simuló 45 (használatban tehát vízszintes) résszel szöget zár be. Viszont az (a4) ívben kihajlított (a5) felület által bezárt öböl a sarkantyús hátsó végen szűkebb és a szabad mellső végen bővebb, más szavakkal az 50 (s.5) felület szabad (a7) széle nem párhuzamos a lemez (a8) alkotójával. A (B) íióksaru sajtolással (S) vagy fordított (S) alakjára hajlított lemez. A síntalp alsó felületéhez simuló (tehát hasz- 55 nálatban vízszintes) (b3) derekából egyrészt a (b4) ívben (b5) felületté van felfelé hajlítva, másrészt a (b2) görbülettel a (bl) alsó felületbe megy át. A (B) fióksarun a (b2) alsó öböl mellső 60 része szűkebb, mint a hátsó vége, viszont a (b4) felső öbölnek mellső része bővebb, hátsó vége pedig szűkebb. Lehet azonban a (B) űóksarut úgy is kiképezni, hogy mind az alsó, mind pedig a felső öble egy- 65 aránt egyik (hátsó) vége felől másik (mellső) vége felé bővül. Szereléskor előbb az (A) anyasarut illesztjük a (C) sínszál talpának egyik felére, amikor is az (a6) sarkantyút, a 70 talpfa oldalához támasztjuk, majd a (B) fióksarut tesszük rá kissé távolabb a síntalp másik felére, még pedig úgy, hogy az (a2) és (b4) öblök a síntalpnak két szélét öleljék át, az (al) és (b5) sarurészek 75 pedig a síntalp felső felületére kerüljenek. A (B) fióksarunak alsó (bl) szára az (A) anyasarunak (a4) öblébe jusson. Majd néhány kalapácsütéssel annyira beverjük a (B) fióksarut a (C) sínszál talpának