94103. lajstromszámú szabadalom • Perselyben forgó fékkel ellátott hangolószeg zongorák vagy más hasonló acélhúros hangszerekhez

Megjelent 1930. évi február hó 15-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94103. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Perselyben forgó fékkel ellátott hangolószeg zongorák vagy más hasonló acélhúros hangszerekhez. Altmann Hugó uyug. törvényszéki s. h. főigazgató Marosvásárhely. A bejelentés napja 1927. évi május hó 6-ika. A zongoráknak általában az a hátrányuk, hogy a legkeményebb fából készült hangolószeg-tőkében a hangolószegek néhány év leforgása alatt fokozatosan meg-5 lazulnak, minek folytán: 1. a zongora évek teltével mind rövidebb és rövidebb időközökben lehangolódik, ami a mind gyakoribb újrahangolást teszi szükségessé; 10 2. a zongora már nem hangolható a normális (bécsi, párizsi) A-ra, hanem csak egy fél- vagy egész hanggal lejjebb hangolva tartja úgy ahogy a hangolást és akkor is az újrahangolás 1—3 hónaponként 15 válik szükségessé. Előfordul az is, hogy 3. a jelenlegi hangolórendszer mellett a zongora már szállítás közben is lehangolódik. Ezeket a hátrányokat a találmány tár-20 gya azáltal szünteti meg, hogy minden egyes hangolószeg' külön-külön rögzíthető, és így a felhangolt húrok feszerejének ellentáll, s a húr kinyújtása után a húr leereszkedése teljesen ki van zárva. 25 A találmány tárgyának megszerkesztésénél figyelemmel kellett lenni arra, hogy az új rendszerű hangolószegek necsak az új zongorák építésénél legyenek alkalmazhatók, hanem ezekkel minden régi zongora 30 is bárhol felszerelhető legyen. Üj zongorán: építésénél a mostani tömör nehéz fából készült és újabban vaslemezzel borított hangolószegtőke teljesen mellőzhető, amennyiben a hangolószegek egy 85 aránylag könnyű (U) vaskeretben szerelhetők fel. A találmány lényegét az ide mellékelt rajzlap tünteti fel, három egymástól többé-kevésbbé különböző, de ugyanegy célt szolgáló kivitelben. 40 A rajzok első ábrája az egyik kiviteli alakot perspektivikusan, a második pedig keresztmetszetben ábrázolják. Ezen az 1. és 2. ábrákon látható kivitelnél a tulaj donképeni (a) hangolószeg 45 lényegileg egy hengeralakú finoman kikészített középkeménységű, végigmenő (n) furattal ellátott acél csapszeg, egy (h) alsó és egy (i) felső karimával, mely utóbbin megfelelő nagyságban egy a húr befűzé- 50 sére szolgáló (1) furat megy keresztül. A csapszeg felső (r) vége négyzet-keresztmetszetű, mely a hangolókulcs részére fej gyanánt szolgál. Az egész hosszban végigmenő (n) furat alsó (k) része kissé mene- 55 dékesen kibővül és alulról bizonyos (kb. 15 mm.) hosszban négy (m) rés van befűrészelve. Az (n) furatba illeszkedik bele a (b) rögzítőcsavar, melynek felső (s) vége szintén négyzetkeresztmetszetű, a 60 rögzítőkulcs részére s kb. alsó (t) harmadán finom csavarmenettel van ellátva. Ezen menetre van rácsavarva a kúp alakú (c) féktuskó, mely az (a) alsó (k) részének megfelelően kúpos, hogy abba 65 könnyebben legyen beleilleszthető és rögzítés közben az elfordulást megakadályozandó két szembenálló (p) szárnnyal van ellátva, melyek az (a) befűrészelt (m) részében mint vezetékben mozognak. A (b) 70 rögzítőcsavar végén két (f) és (g) anyával van ellátva. Az (a) és (b) részek az (e) perselybe vannak pontosan beillesztve^ mely szintén a többihez hasonló keménységű acélból 75 készül; az (e) felső részén két szemben