94083. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ásványi olajoknak és ezek párlatainak finomítására
úszik; ez az olaj az (1) csövön át a (P3) szivattyúba jut, amely azt a (c) vezetéken át az eredeti ásványolaj (A) tartányába szállítja. 5 A fenol az (S3) szeparátorból az (m) csövön át a (P2) szivattyúba jut, amely azt a (k) csövön át odavezetett forró fenolos vízzel összekeveri ós a (h) csövön át a két összekevert folyadékot a fekvő (Ml) 10 keverőtartányba szállítja. A (k) csövön át érkező fenolos víz a (T) tartányból ered, ahonnan a (d) cső azt előbb az (M4) keverőbe viszi, honnan az (S4) szeparátorba kerül. A (d) cső (W) szelepének megfelelő 15 beállításával ennek a fenolos, víznek áramlása szabályozható, úgyhogy az időegység alatt az (m) csövön a (P2) szivattyúba lefolyó egy térfogat fenolra 10—12 térfogat fenolos víz jut az (Ml) tartányba. 20 A fekvő (Ml) keverőtartány gőzköpeny-J'.yel van ellátva és a benne levő folyadékokat (a visszanyerendő fenolt és a (li) csövön idevezetett 10—12-szeres térfogatú fenolos vizet) 100° C körül erélyesen ösz-25 szekeverjiik. A távozó gőzöket az (r) cső a (C) kondenzátorba vezeti. Az erélyesen összekevert folyadékok, mint fel van tüntetve, az (Sl) szeparátorba jutnak. Az (Ml) keverőbem a visszanyerendő fenol a 30 nagy mennyiségű fenolos vízben feloldódik és a fenolban jelenlevő szénhidrogének szuszpendálva maradnak és kiválnak, mikor a folyadékok az (Sl) szeparátorba jutnak. 35 A forró fenolos víz az edény fenekére süllyed, a szénhidrogének pedig, könnyebbek lévén, a fenol vizes oldata tetején úsznak ós az (e) csövön túlfolynak az (M4) keverőtartányba. Az (S4) szeparátornak 40 jól szigeteltnek vagy gőzköpennyel ellátottnak kell lennie, hogy a benne levő folyadékok kihűlését meggátoljuk. Ebben az állapotban a szénhidrogének tetemes arányú fenollal vannak összekeverve az 45 (M4) keverőben a (d) csövön át idevezetett forró fenolos vízzel mossuk azokat, amíg csak fenol-tartalmuk 10—15%-ranem csökkent. A folyadékok az (M4) keverőből az (S4) szeparátorba kerülnek, ahol a fe-50 nolos víz kiválik és a (k) csövön távozik, míg a szénhidrogének a felszínen úsznak, a (g) csövön át túlfolynak és ezután a még bennük oldott fenolnyomok eltávolítására marónátronoldattal moshatók. Ez a 55 „kivonat", amely főképen aromás és telítetlen szénhidrogénekből, valamint a kezelt ásványolajban eredetileg jelen volt gyantás anyagokból áll. Az (Sl) tartányban elválasztott forróvizes fenololdat az (i) csövön át az (R) i hűtőbe folyik és végül az (y) csövön át, mint fel van tüntetve, a (13) tartányba jut. Az (Ív) liűtő megfelelően méretezett, vízzel hűtött rézcsövekből áll. A forróvizes fenololdat ezeken a csöveken keresztüláramlik és a hűtő úgy van méretezve, hogy a vizes fenololdat hőmérséklete 40° C alá csökken, mielőtt a hűtőt elhagyná. Minél alacsonyabb az oldat véghőmérséklete, annál jobban válik el attól a fenol az eljárás későbbi folyamataiban. A vizes fenololdat, mielőtt a hűtőbe belépne, 90—100° C hőmérsékletű és a fenolt tökéletesen oldva, tartalmazza. 40° C-ra, vagy ez alá lehűtve, a fenol — hidegvíz ben való csekély oldhatósága folytán — az oldatból kiválik és a vízzel emulziót alkot. Ezért tehát a hűtőből távozó lelt ütött folyadék a lehűtés hőfokán fenollal telített vízből (melyet a jelen leírásban fenolos víznek nevezetünk) és a kivált szuszpendált fenolból áll. A (.8) tartány tág hengeralakú és perforált álfeneke van, amely finom drótszövettel van borítva ós 22—30. cm. vastag rétegben finoman szemcsézett ásvány, pl. bauxit van ráhelyezve. A (15) tartány az (S5) tartány tetején van elrendezve és ebbe részben bele is nyúlik. A (B) tartány fenekéről aránylag bő cső nyúlik le az (S5) tartány mintegy kétharmadáig. Az (y) csőből a (B) tartányba öimlő hideg fenol vízemulzió keresztülhalad az ásványszemcséken, eközben de emulzifikálódik és a fenol nagyobb gömbökké alakul át. A fenolos víz és a nagyobb gömböket alkotó fenol végül az (S5) tartányba jutnak, mint ez a rajzon látható és itt a két folyadék különválik: a fenol nagyobb fajsúlyánál fogva a fenékre süllyed. A fenolos víz (atnely ekkor 6—9% fenolt tartalmaz, megfelelően a különválás hőmérsékletének (Ső)-ben), az (f) csövön át a. (T) tartányba folyik, ahol azt alkalmas eszközökkel 100n C körüli hőmérsékletre hevítjük és végül innen a már ismertetett módon, a (d) cső útján, visszakerül a rendszerbe Az (Só) szeparátor fenekén kivált fenő1 mintegy 27% vizet tartalmaz és onnan azt az (E) szelepen át a (K) üstbe vezetjük, ahol addig hevítjük, míg vizének legnagyobb részétől megszabadult és végül 110—120° C, előnyösen 115° C hőfokot el nem, ért. Ezen művelet után a fenol az elért véghőmérsékletnek megfelelően, 85— 95%-os és alkalmas friss ásványolajnak a találmány szerinti kezelésére. Az üstből t fenolt előnyösen a (v) cső útján a (D'
