94054. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék üvegtárgyak vágására és elkészítésére

vágás után túlságosan oldalt billenjen, ami bekövetkezhet, ha az üveg a tárgy egyik oldalán vékonyabb, mint a másik oldalon. Ez a rúd azonkívül a nyakrészt 5 a (37) felfogóig vezeti. A rúd lényegesen vékonyabb, mint a nyakrész végén lévő nyílás, azonban szükség esetén meg is vastagítható annyira, hogy az üveget majdnem érinti. A rúd ily megvastagítása 10 akkor kívánatos, ha az üvegtárgy tengelye vágás közben nem áll függőlegesen, mivel ekkor megakadályozza, hogy a nyak az üvegtárgy forgása alatt kellő helyzetéből kimozdul, mielőtt teljesen le-15 olvadt. A lángzó leesése után a lángok a vágóélt haránt nyaldossák az él alatt ettől cse kély távolságban, miáltal a vágóéi esetleges egyenetlenségei tűzpoliturával lát-20 tatnak el és simíttatnak anélkül, hogy járulékos üvegmennyiség megolvasztatnék és a képződött koszorú keresztmetszete megnagyobbíttatnék. Hasonló eredményt érünk el azáltal, hogy a lángzót 25 változatlanul állani hagyjuk, a (14) tartót pedig emeljük, oly szerkezet segélyével, mely a 7. ábrán feltüntetett (72, 76) emelőrendszerhez hasonlóan vagy más alkalmas módon képezhető ki, vagy hogy 30 egy csapot, például a (88) csapot működtetjük (7. ábra), mely a tüzelőanyagnak a lángzóhoz való bevezetését szabályozza s így a nyakrész levágása után a lángzó lángját megfelelően gyengíti. Bárhogyan 35 járunk is el, lényeges, hogy a ineleghozzávezetést a vágás végeztével annyira csökkentsük, hogy további újabb üvegolvasztás be ne következzék. Ha vastagabb koszorút kívánunk, akkor 10 a tartót és a lángzót mindaddig meghagyjuk eredeti kölcsönös helyzetükben, míg a felületi feszültség a koszorúban az üveget a láng síkjából elhúzza, vagy lehet az előzőleg leírt munkamenetet megfordítani, 45 úgyhogy nem a lángzót süllyesztjük le vagy a tartót emeljük, hanem ezeket egymáshoz közelítjük, úgyhogy további üveg olvasztatik és a peremkoszorú ennek megfelelően vastagíttatik. 50 Mihelyt a vágóéi a levágás után a leírt módon véglegesen el van készítve, a (16) kart hordó tengelyt kilendítjük, lígyhogy az a kart és általa a (14) tartót megemeli; egyidejűleg az (53) rúd is megemelkedik, 55 miáltal a kétkarú (44) emelő kilendül, mely a (48) vezetékrudat lesüllyeszti, az ezen levő levágott nyakat szabaddá téve, úgyhogy ez a (37) felfogóról lecsúszhat. Mialatt eközben a (44) emelő véghelyzetéhez közeledik, a (47) ütőszeg a (32, 35) 60 karok által képezett könyökemelőre fog ütni és ezt könyökbehajló helyzetébe viszsza viszi, miáltal viszont a (37) felfogó ismét felállíttatik. Mihelyt a (14) fogó felemelkedett, a (9) 65 gyűrű érinti a (4) gyűrűt és ezt annyira emeli, hogy a (3) súrlódó koszorú a (2) tárcsa közepén lévő (5) vájat elé kerül, miáltal a (14) tartó megáll és a kész üvegtárgy belőle kivehető és egy újabb tárgy 70 beléje helyezhető. Az üvegtárgyat célszerűen meleg állapotban helyezzük a tartóba, mely utóbbit az (57) lángzó segélyével melegen tartjuk, úgyhogy a tartó ezen felmelegítése és az 75 (57) lángzótól felszálló meleg elégségesek ahhoz, hogy az üvegtárgy nem kívánt túlerős lehűlését megakadályozzák. Ezen eszközökkel ezenkívül a behelyezett üvegtárgy hőmérsékletét is fokozhatjuk, oly 80 esetekben, mikor ez kívánatos vagy szükséges. Az üvegtárgy kiizzítását a kritikus hőn túl való felhevítéssel érjük el, melynél a molekulák az üvegben ismét visszatérhetnek rendes helyzetükbe, az üveg hő- 85 mérsékletét pedig fokozatosan ismét csökkentjük és az üveget lehűtjük, ha a kiizzítás elegendő ideig tartott. Minél magasabb az alkalmazott hőmérséklet, annál gyorsabban vezettetnek vissza a moleku- 90 Iák normális helyzetükbe, a lehető gyors kiizzításra tehát ajánlatos a megengedett legmagasabb hőmérsékletet alkalmazni, mely azonban még nem idézheti elő az üveg deformációját. 95 Az üvegnek a kiizzítási hőfokra való felhevítését aránylag lassan végezzük, hogy elkerüljük az üvegben csíkok képződését, melyek az üvegtárgy különböző részeiben uralkodó különböző hőmérsék- 100 letektől származnak; ugyanúgy az üvegtárgy lehűtését is a kiizzítás után oly lassan végezzük, hogy ekkor se képződhessenek az üvegben csíkok az egyenlőtlen lehűlés folytán, ami a kiizzítás hatását 105 lerontaná. Nyakrésszel bíró üvegtárgyak kiizzításánál alacsony kiizzítási hőmérsékleteket szoktak alkalmazni és az üvegtárgyat sok órán át szokták ezen aránylag alacsony 110 kiizzítási hőfoknak alávetni, hogy a magas kiizzítási hőfokokra való felhevítés nehézségeit elkerüljék. A találmány tárgyát képező eljárás keresztülvételénél ellenben az egész üveg- 115 tárgyat a kritikus hőmérséklet közelében tartjuk egészen a nyakrész levágásának végéig és azután oly kemencébe helyez-