93970. lajstromszámú szabadalom • Ütközőbak

Megjelent 1930. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JFFIFLSAML SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 939TO. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Ütközőbak. Franz Kawie gyáros Osnabrück-Schinkel. A bejelentés napja 1926. évi november hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi november hó 13-ika. Jelen találmány a vágányhoz képest eltolható olyan ütközőbakra vonatkozik, mely rendkívül egyszerűségei és jó hatásfoka által tűnik ki. A ütközőbak szerke-5 zete nagy mechanikai szilárdsága ntel lett azért olyan egyszerű, mert az ütközőbakok szokásos lökésfelfogó háromszögének alapzati eleme eilcsúsztathatóan van, kiképezve, mely célból vasúti sínekből 10 vagy hasonló idomvasakból készítjük. Ez utóbbiak feje a vágány sín feje alá nyúlik és a fából készült csúszó- vagy fékpofák tartójául szolgál. A fékpofák az ütközőháromszög alapvonalát képező sí-15 nekkel csavarorsók útján vannak összekötve és a vágánysíneknek az alapvonalat képező sínektől távolabb eső oldalához támaszkodnak. Ha az ütközőbak lökésfelfogó három-20 szögének fémből készült alapgerendáján megerősített fagerendák a vágánysínek felületén vagy más, a vágánsínek mellett lefektetett sínen vagy vasgerendán felfekszenek, úgy a fémgerendák és fageren-25 dák között az ütközőbak eltolásánál fellépő súrlódáson kívül az ütközőbakot érő lökés erejét felemésztő póthatás is fellép. Ez a hatás abból áll, hogy a lökés ereje részben a ütközőbak felbillentésére irá-30 nyúló törekvéssé alakul át, melyet az ütközőbak alaprésze hátsó végénél, a fagerenda rugalmas összenyomódása vesz fel. Az ütközőbak fa alapgerendájának a vágánysíneken, vagy egy segédsínen ki-35 fejtett hatása az ütközőbaknak a vágánnyal szemben való eltolhatóságától független. A találmány tárgya a csatolt rajz 1. ábráján egy ütközőbak lökésfelfogó 40 háromszöge alapelemének és a vágány hozzátartozó sínének oldalnézete által van ábrázolva. A 2. ábra az 1. ábrán feltüntetett berendezés keresztmetszete. A yágánysínt (a) és a lökésfelfogó há- 45 romszögnek ugyancsak vasúti sínből képezett alaprészét (b) jelzi. A lökésfelfogó háromszög oldalelemei (c)-vel vannak jelölve, míg a (d) egy fából készült fékpofát vagy gerendát jelöl, mely az (a) vágány- 50 sínek beslő oldalához fekszik és az ütközőbak (b) alapzatsíneivel (e) csavarorsók útján van összekötve. A rajzon feltüntetett kiviteli alaknál az (e) csavarorsóra egy (f) tekercsrúgó van helyezve, mely a (b) 55 alapzati sín ós egy orsófej között foglal helyet és arra szolgál, hogy a (d) fékgerendát rugalmasan a vágánysínfejhez szorítsa. A fékgerendák ilyen rúgós elrendezése azonban el is maradhat. A raj- 60 zon az ütközőbak egyik lökésfelfogó háromszöge számára feltüntetett elrendezés természetesen a másik sín lökésfelfogó háromszöge számára is megvan, mely utóbbi az elsővel szokásos módon egy (g) 65 fékgerendával van összekapcsolva. Azáltal, hogy az ütközőbak alapzatát egy csúszószórkezet eleme gyanánt alkalmazzuk, az ütközőbak szerkezete igen egyszerűvé válik, míg ennek a fémalkat- 70 résznek egy fából készült fékgerendával való összekötése az ütközőbaknak rugalmas tulajdonságot kölcsönöz, mely az ütközés átvitelére kedvező kihatást gyakorol. 75 A (d) fagerenda a rajz szerint az (a) sín futófelületén fekszik. A (g) fékgerendát érő lökés esetén az ütközőbakra gyakorolt és azt felbillenteni törekvő hatás váltódik ki, mimellett a (d) fagerendának 80