93770. lajstromszámú szabadalom • Lökésáthárító szerkezet középütköző-kapcsolókkal felszerelt vasúti járművek alvázai számára

Megjelent 1930. évi február l»ó lő -é n. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93770. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Lökésáthárító szerkezet középütköző-kapcsolókkal felszerelt vasúti járművek alvázai számára. Knorr-Bremse Aktiengesellsehaft Berlin. A bejelentés napja 1926. évi október hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi november hó 27-ike. A találmány lökésáthárítő szerkezetre vonatkozik, középütköző-kapcsolókkal fel­szerelt vasúti járművek alvázai számára. Középütköző-kapcsolóknak eddigelé ol-5 dalütközőkkel ellátott vasúti járművekbe való beépítésénél, az oldalütközők eltávo­lítása után kitűnt, hogy a kocsiknak kö­zépső hossztartói nem voltak elég ellent­állók a két kocsi összeütközésénél aközép-10 ütközőkapcsolóban fellépő lökések felvé­telére. A járműalvázak ellentállóképessé­gének ezen! elégtelensége főleg akkor dom­borodott. ki, amikor egy új típusú, esetleg súlyos teherrel megrakott, nagy rakodó 15 térrel bíró, nehéz teherkocsi futott neki, kapcsolás céljából, egy régibb típusú, közép­ütközőkapcsolókkal felszerelt kocsinak. Az összeütközés után a régi típusú kocsi al­vázának középső hossztartói gyakran hul-20 lámvonalalakú repedéseket tüntetnek fel, melyek nyilván onnan erednek, hogy a kö­zépső hossztartók, oldalütközők alkalmazá­sánál, csak húzási igénybevételeknek vol­tak kitéve, melyeknek sikeresen ellentáll-25 tak, míg a két kocsi összeütközésnél fel­lépő ütközőlökéseket a tetemesen ellent­állóbb, oldalsó hossztartók vették fel, me­lyek összetörés elleni szilárdsággal bírnak. Ezeknek a lökéseknek fölvételére azonban 30 a csupán húzásra igénybevett, középső, hossztartók természetesen nem alkalmasak. Ha a régibb szerkezetű kocsiknál, az oldalütközőket kiküszöbölendő, a közép­ütköző-kapcsolókra óhajtunk áttérni, ak-35 kor a lökések hatása elleni más védekezés hiányában, szükségképen, a hossztartók merevítéséhez kell folyamodnunk, illetve a meglévő hossztartókat nagyobb ellent­állóképességű hossztartókra kell kicserél­nünk. 40 A jelen találmány szerinti szerkezet már most a középütkóző-kapcsolókra való át­térésnél nélkülőzhetővé teszi a jármű al­vázaknak ezt a kellemetlen, költséges és időrabló átépítését és ezt azáltal éri el, 45 hogy a középütkőző-kapcsoló által fölvett lökéseknek törésre vezető nyomóerők alak­jában megnyilvánuló hatását nem mint eddigelé, az alváz tartószerkezetén vezeti át, hanem oly eszközökről gondoskodik, 50 melyeknek segélyével ezeknek az ütköző­hatásoknak a jármű egyik ütközőszerkeze­téről annak másik ütközőszerkezetére, a vonaton belül kocsiról-kocsira háríttatik át anélkül, hogy eközben az egyes alvázak 55 középső hossztartói a legcsekélyebb mér­tékben összenyomásra, hanem csupán a sa­ját kocsisúly továbbításához szükséges erő­vel úgy, mint eddig, húzásra vétetnek igénybe; így tehát ezek a hossztartók nem 60 szorulnak kicserélésre., A találmány szerinti szerkezet a szoká­sos középütköző-kapcsoló elrendezésekkel szemben még azzal a további előnnyel is jár, hogy a járművek egymásnak futása- 65 nál fellépő lökések a minden egyes jármű két végén elrendezett húzó- és ütköző­rúgóra, az egész vonaton tehát ezen rúgók sokaságára vitetik át. A találmány szerinti szerkezet egy a kocsi 70 középső hossztartói között fekvő, a vasúti üzemben fellépő ütközési lökésekkel szem­ben elegendő összenyomási szilárdsággal bíró erős csőből áll, melynek végein egy-egy

Next

/
Thumbnails
Contents