93629. lajstromszámú szabadalom • Nagyobb szilárdságú, felületén üvegkemény acél-munkadarab és cementálási eljárás annak előállítására

Megjelent 1930. évi március hó 119-én. MAGYAR KIRÁLYI jHgmL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93629. SZÁM. — XVX/d. OSZTÁLY. Nagyobb szilárdságú, felületén üvegkemény acél-munkadarab és cementálási eljárás annak előállítására. Rheinische Metallwaaren- und Maschinenfabrik cég-Düsseldorf-Derendorf. Pótszabadalom a 92287. sz. szabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1925. évi október hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1924. évi december hó 13-ika. A törzsszabadalomban védett nagyobb szilárdságú acélmunkadaraboknál az egész felületre vagy ennek csak egyes helyeire terjedő üvegkemény széndúsított rétegnek 5 aránylag csak vékonynak kell lenni, mert ezen rétegnek a felmelegítés után történő hirtelen lehűtéssel adott keménysége (üveg­keménysége) folytán vagy egyáltalán nem szabad kopnia és nem is kopik vagy pedig, 10 ha kopás mégis beáll, ez csak igen kis mérvben van megengedve, az acélmunka­darabból előállított géprésznél vagy ha­sonló tárgynál a kopás folytán keletkező méretváltozások csak bizonyos határok kö-15 zött lévén megengedve. Ha az acél, mely­ből a cementált darab készül, minL eddig a legtöbb esetben, lágy folytvas, akkor az üvegkemény rétegnek bizonyos vastagság­gal kell bírnia, mert ezen,, a kopással 20 szemben ugyan ellenállóképes réteg a folytvasmag alkotta aránylag lágy alap kö­vetkeztében mégis könnyen behajolnék vagy benyomódnék. Ez a veszély akkor is fennáll, ha a mag nem éppen lágy folyt-25 vas, hanem nagyobb szilárdságú acél is, mely egyébként a 92287. számú törzssza­badalomban védett eljárás szerint munkál­tatott meg. A jelen találmányt képező acélmunka-30 daraboknál egyrészt az üvegkemény réteg és az ehhez szükséges széndúsítás, az acél eredeti állapotából folyólag csekély. a szükségnek megfelelő mértékre van korlá­tozva és másrészt mégis elkerülhető, hogy 35 az üvegkeménnyé tett rétegeken külső be­hatásokból eredő benyomódások vagy más alakváltozások keletkezzenek. A találmány szerint az acélmunkadara­boknak felhevítése akként történik, hogy a felületi üvegkeménységnek előidézésére 40 szükséges meleget csupán a széndúsított ré­teg mélységéig közöljük az acélmunkada­rabbal, amikor is ezen meleget innen, rö- ' vid átmenettel, az egész munkadarabbal előbb közölt kis hőmérsékletek között 45 mozgó fokra csökkentjük. Az említett eredményt azáltal érjük el, hogy az edzési hőmérsékletre hevítést nem­csak a széndúsított rétegnek határáig, ha­nem még azon túl is kiterjesztjük. Ilv 50 módon az utána következő hirtelen lehűtés­nél a vékony, széndúsílott és üvegkeményre edzett rétegen kívül, ez alatt, a mag felé oly edzett, de nem széndúsított anyagú zónát létesítettünk, melyet tetszőleges vas- 55 lagra készíthetünk és melyhez az edzés által nem befolyásolt magnak acélja csat­lakozik. Ezen második zóna, mely nem széndúsított edzett anyagból áll, kifelé eső részein azt a keménységi állapotot mutatja, 60 mely az illető acélfajtában közönséges ed­zéssel érhető el, míg az ezen vagy e körül levő acélréteg üvegkemény, ami az előbb, abban mesterségesen létrehozott széndúsí­tásnak következménye; a mag, mely a hír- 65 telen lehűléskor nem volt edzési hőmérsék­letre hevítve, a rá jellemző vagy javítás állal kapott szilárdságát megtartja. Szabadalmi igények: 1. A 92287. számú szabadalomban védett 70 nagyobb szilárdságú acélmunkadarab­nak egy továbbképzési alakja, jelle­mezve egy, az üvegkemény felület és

Next

/
Thumbnails
Contents