93629. lajstromszámú szabadalom • Nagyobb szilárdságú, felületén üvegkemény acél-munkadarab és cementálási eljárás annak előállítására

Megjelent 1930. évi március hó 119-én. MAGYAR KIRÁLYI jHgmL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93629. SZÁM. — XVX/d. OSZTÁLY. Nagyobb szilárdságú, felületén üvegkemény acél-munkadarab és cementálási eljárás annak előállítására. Rheinische Metallwaaren- und Maschinenfabrik cég-Düsseldorf-Derendorf. Pótszabadalom a 92287. sz. szabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1925. évi október hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1924. évi december hó 13-ika. A törzsszabadalomban védett nagyobb szilárdságú acélmunkadaraboknál az egész felületre vagy ennek csak egyes helyeire terjedő üvegkemény széndúsított rétegnek 5 aránylag csak vékonynak kell lenni, mert ezen rétegnek a felmelegítés után történő hirtelen lehűtéssel adott keménysége (üvegkeménysége) folytán vagy egyáltalán nem szabad kopnia és nem is kopik vagy pedig, 10 ha kopás mégis beáll, ez csak igen kis mérvben van megengedve, az acélmunkadarabból előállított géprésznél vagy hasonló tárgynál a kopás folytán keletkező méretváltozások csak bizonyos határok kö-15 zött lévén megengedve. Ha az acél, melyből a cementált darab készül, minL eddig a legtöbb esetben, lágy folytvas, akkor az üvegkemény rétegnek bizonyos vastagsággal kell bírnia, mert ezen,, a kopással 20 szemben ugyan ellenállóképes réteg a folytvasmag alkotta aránylag lágy alap következtében mégis könnyen behajolnék vagy benyomódnék. Ez a veszély akkor is fennáll, ha a mag nem éppen lágy folyt-25 vas, hanem nagyobb szilárdságú acél is, mely egyébként a 92287. számú törzsszabadalomban védett eljárás szerint munkáltatott meg. A jelen találmányt képező acélmunka-30 daraboknál egyrészt az üvegkemény réteg és az ehhez szükséges széndúsítás, az acél eredeti állapotából folyólag csekély. a szükségnek megfelelő mértékre van korlátozva és másrészt mégis elkerülhető, hogy 35 az üvegkeménnyé tett rétegeken külső behatásokból eredő benyomódások vagy más alakváltozások keletkezzenek. A találmány szerint az acélmunkadaraboknak felhevítése akként történik, hogy a felületi üvegkeménységnek előidézésére 40 szükséges meleget csupán a széndúsított réteg mélységéig közöljük az acélmunkadarabbal, amikor is ezen meleget innen, rö- ' vid átmenettel, az egész munkadarabbal előbb közölt kis hőmérsékletek között 45 mozgó fokra csökkentjük. Az említett eredményt azáltal érjük el, hogy az edzési hőmérsékletre hevítést nemcsak a széndúsított rétegnek határáig, hanem még azon túl is kiterjesztjük. Ilv 50 módon az utána következő hirtelen lehűtésnél a vékony, széndúsílott és üvegkeményre edzett rétegen kívül, ez alatt, a mag felé oly edzett, de nem széndúsított anyagú zónát létesítettünk, melyet tetszőleges vas- 55 lagra készíthetünk és melyhez az edzés által nem befolyásolt magnak acélja csatlakozik. Ezen második zóna, mely nem széndúsított edzett anyagból áll, kifelé eső részein azt a keménységi állapotot mutatja, 60 mely az illető acélfajtában közönséges edzéssel érhető el, míg az ezen vagy e körül levő acélréteg üvegkemény, ami az előbb, abban mesterségesen létrehozott széndúsításnak következménye; a mag, mely a hír- 65 telen lehűléskor nem volt edzési hőmérsékletre hevítve, a rá jellemző vagy javítás állal kapott szilárdságát megtartja. Szabadalmi igények: 1. A 92287. számú szabadalomban védett 70 nagyobb szilárdságú acélmunkadarabnak egy továbbképzési alakja, jellemezve egy, az üvegkemény felület és