93536. lajstromszámú szabadalom • Tűzoltótömlő

Megjelent 193Q. évi március hó 141-én. MAGYAR KIRÁLYI JUHB SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93536. SZÁM. — XVlII/b. OSZTÁLY. Tűzoltótömlő. C. Vollrath & Solin cég Bad Blankenburg. A bejelentés napja 1926. évi október hó 8-ika. A találmány szerinti tűzoltótömlőt az jellemzi, hogy az egész hosszában fémes vezetővé van téve, úgyhogy nagyfeszültségű villamosáramok magán a tömlőn át le-5 vezetőknek, vagyis az alább ismertetendő körülmények között valamely nagyfeszült­ségű áramot a tömlőhöz csatlakozó fémes öntözőcsőrész magának a tömlőnek útján azonnal a talajba vezeti le és ezzel azt 10 ártalmatlanná teszi. Ekként tehát a tömlő nagyfeszültségű villamos áramokat a vil­lámhárítókhoz hasonlóan vezet le. Ezt azzal érhetjük el, hogy a tömlőben fémes vezetéket, pl. huzalokat vagy szita-15" szerű fémszöveteket rendezünk el, amelye­ket a tömlő előállítása közben annak egész hosszában helyezünk el és a tömlővégeken lévő kapcsolásokkal vezetően kötünk össze vagy pedig egyes vezetőhuzalokat alkalma-20 zunk, melyek spirális alakban veszik körül a tömlőt, vagy végül akként is járhatunk el, hogy a tömlőt, külső vagy belső olda­lán, pl. a fémfecskendezési eljárás segé­lyével, fémes borítással látjuk el. Ha égő 25 épületrészeket vízzel öntözünk, előfordul­hat az, hogy az öntözőcsőből kifolyó víz oly vezetőhuzalokhoz ér, melyekben nagy­feszültségű villamos áramok keringenek. Ezzel az öntözőcsövet tartó vagy a tömlőt 30 megérintő személyre veszélyes áramátvitel következhetik be. A veszély még nagyobb lehet akkor, ha pl. az illető helyiségbe behatoló tűzoltó az öntözőcsővel áramot vezető, leesett huzalokhoz ütközik. Ha to-35 vábbá a tűzoltó valamely testrészével oly huzalokhoz vagy vezetékekhez ér, melyek­ben nagyfeszültségű áram kering, akkor a tűzoltó sok esetben képtelen lesz arra, hogy magát a válságos helyzetből kisza-40 badítsa. E hátrányokat a találmány azzal küszö­böli ki, hogy a már röviden jelzett módon a tűzoltótömlőben vagy a tömlő körül a villamosságot vezető fémes elemeket ren­dezünk el, melyek egyfelől az öntözőcső- 45 vei, ill. a szájcsővel és a tömlőkapcsolások­kal fémes összeköttetésben állanak, más­felől pedig földelve vannak. Ily módon az áramot maga a tömlő, mely ekként áram­vezető gyanánt szolgál, hatásosan elvezeti. 50 Az áram vagy ama talajrészbe megy át, amelyen a tömlő fekszik vagy pedig a fecskendőn avagy a tűzcsapon át a földbe távozik. Az áram tehát teljesen kiküszöbö­lődik, minthogy jó vezetőre talál, anél- 55 kül, hogy az öntözőcsövet vagy a tömlőt tartó tűzoltóban kárt tenne. Ha tehát a tűzoltó az öntözőcsővel valamely nagyfe­szültségű vezetéknek leesett huzalrészeit éri, akkor a tűzoltó egyáltalán nem fogja 60 a testére irányuló villamos behatást észre­venni; ha pedig a tűzoltó valamely test­részével érint oly huzalokat, amelyekben nagyfeszültségű áram kering, akkor a tűz­oltónak nem kell egyebet tennie, mint a 65 szájcsővel a huzalokat érintenie, amikor is a tűzoltó kellemetlen helyzetéből azon­nal megszabadul. Ekként a tömlőnek a földelés révén ugyanolyan hatása van, mint a villámhárítóknak. 70 A mellékelt rajz 1. és 2. ábráin a talál­mány tárgyának két példaképem fogana­tosítás! alakja van töredékesen feltüntetve. Az 1. ábra szerint (a)-val jelölt egyenes villamos vezetők, a 2. ábra szerint pedig 75 (a')-val jelölt spirális alakú vezető van el­rendezve, mindkét esetben a tömlő külső oldalán. Magától értetődik azonban, hogy a vezetők, betétek gyanánt, a tömlőn belül is rendezhetők el. 80

Next

/
Thumbnails
Contents