93469. lajstromszámú szabadalom • Forgó fej, illetve bélés üvegből való munkadarabok tartására

Vési í'elülete van, melynek lejtése úgy van megválasztva, hogy a munkadarab azon részének, pl. a (23) serlegnek felületéhez, mely rész a szárhoz vagy nyakhoz csatla-5 kőzik, lehetőleg jól hozzásimul. Ezen betét belső mérete természetesen úgy méretezendő, hogy a betét a munkadarabnak egész kidomborodó (23) része mentén ne csúszhasson le, hanem ellenkezőleg, ezen 10 részre támaszkodjék, ha kellő mértékben eltolatott. A (13, 15) tartók egymáshoz képest vezetve vannak, pl. két (17) rúd útján, melyek a (15; villa két oldalán vannak meglő erősítve és egy harmadik (18) rúd útján, mely a (15) villához hátul és középen van erősítve. Mind a három rúd egymással párhuzamosan van elrendezve és a másik (13) tartóban vannak vezetve, pl. a (13) tartó 20 villaszárainak végein kiképezett (19) szemek furataiban. Minthogy a tapasztalat azt mutatja, hogy a (18) rúd van legerősebben igénybevéve, ezen rúd számára célszerűen külön (20) vezetőbélést alkalma-25 zunk. A leirt forgóí'ejet következőkép használjuk: Először is az egyik (15) tartót a másik (13) tartóhoz annyira közelítjük, hogy a 30 munkadarabot betolhatjuk és a (22) talpat a (11) betét illesztő felületére helyezhetjük. Ezt követőleg a (15) tartót a (13) tartótól annyira eltávolítjuk, hogy a (16) betét illesztő felülete a munkadarabnak 35 kibővülő (23) részére támaszkodjék. A 14, lö) betétek alakja már most úgy van megválasztva, hogy a munkadarab, ha a betétek illesztési felületei a (22) talpon, illetve a kidomborodó (23) részen jól 40 felfekszenek, forgástengelyével a (11) ten. gely középvonalával pontosan konaxiális, Ha oly munkadarabokról van szó, melyek forgástesteket képeznek, tehát pl. szárra] vagy nyakkal bíró üreges üvegtárgyakról, 45 akkor a betétek sík, lejtős, vagy ívelt gyű rüs felületek részei által képezett illesztési felületekkel látandók el, melyeknek középpontja a (11) tengely mértani középvonalában fekszik. 50 Ha a forgófejet a rajztól eltérően nem függőlegesen lefelé irányuló helyzetben használjuk, hanem valamilyen l'erde vagy pedig vízszintes helyzetben, akkor célszerűen külön eszközöket alkalmazunk, me-55 lyek a (13, 15) tartókat önműködően a munkahelyzetbe viszik és ezen helyzetben meg is tartják. Erre a célra például a tartók között egy vagy több nyomórúgót rendezhetünk el, pl. három csavarrúgót, melyek közül egy-egy a (17), illetve (18) 60 rudak köré van fektetve és melyek végeikkel a (13), illetve (15) tartókhoz támaszkodnak, ahol is a rúgók a tartókat egymástól eltávolítani törekszenek. Ez esetben a munkadarab beillesztése oly módon törté- 65 nik, hogy a két (13, 15) tartót az említett külön eszközök (rúgók) ellenállásának legyőzése mellett annyira széttoljuk, hogy a munkadarabot kényelmesen beilleszthessük, mire a rúgókat felszabadítjuk, úgy- 70 hogy azok a tartókat újra széttolhatják. Ezáltal a (15) tartó, illetve (16) betétje a munkadarabnak kidomborodó részére szorul és ennek következtében a talp is a (14) betétre szoríttatik. A rúgónyomás kellő 75 megválasztása esetében a munkadarab a íorgóíejben, illetve bélésben szilárdan rögzittetik. Ha a munkadarab a rajzon fel tüntetett módon függőlegesen lefelé irányuló helyzetet foglal el, akkor ilyen külön 80 eszközök alkalmazására rendszerint nincs szükség, amennyiben a munkadarabnak, valamint a (15) tartónak önsúlya rendszerint elegendő ahhoz, hogy a munkadarab a forgófejben a kellő súrlódással fogvatar- 85 tassék. Ha a munkadarabot ferdén vagy függőlegesen felfelé irányuló helyzetben kell tartani, akkor ajánlatos, ha az említett külön eszközök (rúgók) alkalmazásán kí- 90 vül vagy emellett nem a (15) tartót rendezzük el eltolhatóan és a (13) tartót szilárdan, hanem megfordítva, a (13) tartót tesszük eltolhatóvá, pl. oly módon, hogy a (17, 18) rudakat a (10) tömbbel szilárdan 95 kötjük össze és rajtuk a (13) tartót szemekben vagy máseffélékben eltolhatóan vezetjük. Ebben az esetben is a munkadarab és a (13) tartó önsúlya a forgófejnek ferdén, különösen függőlegesen fel- 100 felé irányított helyzetében a munkadarab tartását elősegíti. Egyébként a találmány lényege tekintetében közömbös, hogy az egyik vagy a másik, vagy akár mindkét tartó a forgó- 105 fejben mozgathatóan van elrendezve, illetve vezetve, hanem lényeges mindenkor az, hogy a két tartó egymáshoz viszonyítva párhuzamosan eltolható legyen. Ezáltal nyilvánvalóan mindig elérhet- no jük, hogy a munkadarabot a forgófejbe gyorsan és pontosan be lehessen illeszteni, még pedig akkor is, ha a munkadarabok külső alakjában (előre meghatározható korlátokon belül) eltérések mu- U5 tatkoznak. A (17), illetve (18) rudaknak a (13) tartó vezetékeiből való kiesését bármilyen