93301. lajstromszámú szabadalom • Szelencésgyertya (mécs)

Megjelent 1930. évi március hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI J§|j§§| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93301. SZÁM. — IL/D. OSZTÁLY. CJ^ Szelencés gyertya (mécs). Hoevel Philip vasúti főtiszt Trier. A bejelentés napja 1917. évi julius hó 8-ika. Jelen találmány tárgya egy oly gyertya (mécs), melynek világíitóanyaga egy sze­lencébe lesz helyezve vagy öntve és abban ég el. Általában kétféle ily szelencés gyer-5 tya ismeretes és pedig oly gyertyák, me­lyeknek béltartók alkalmazása mellett a láng az edény felett ég és olyanok, melyek­nél nincs béltartó és a láng a belet köz>­vetve a szelence belsejébe húzódik. 10 Az előbbi szelencés gyertyáknak az a hátrányuk, hogy ezek kis égési tartamra ne,m használhatók. Ha ilyen gyertyákat meggyujtunk, úgy a lámpafedélen égő láng először is azt az anyagot fogyasztja, amely 15 a bélben van és amíg a szelencében levő anyagból egy rész fel nem olvad és a bél­hez nem folyik. Ha ily lámpát a meg­gyújtása után rövid idő multán eloltunk, úgy a bélitől elvonódott a világítóanyag 20 anélkül, hogy a szelencében levő anyag annyira felmelegedhetett volna, hogy a bél­hez hozzáfolyhatott volna. Ebből folyik az­tán, hogy a bél száraz lesz, vagyis világító­anyag nélkül marad. 25 Ha a lámpát újólag meggyujtjuk, akkor a láng a száraz bélben nem talál tápot és elalszik. Még inkább fokozza e hátrányt a hideg és fagy, továbbá a részben üresre kihasz-30 nált szelence, melynél a világítóanyag mé­lyen fekszik és a lángtól messze van. Ilyen­kor a lámpa használatbavételéhez szük­seges, hogy a világítóanyagot egészen fel­olvasszuk, úgyhogy ily hátrányok elkerü-35 lésére tapasztalat szerint 25 percig kell égetni ily gyertyát (mécset), hogy az más alkalommal azonnal ismét használható le­gyen. A másik fajta szelencés gyertyánál a 40 láng a belet befelé leégeti. Ha tehát a szelence át nem látszó anyagból van, úgy az égés folyamán a szelence fala a vilá­gítást folyton csökkenti és a láng világító szerepét megsemmisíti. Az üvegszelencék, melyek ugyan át- 45 látszók, nem előnyösek, mert könnyen tör­nek és a láng hője folytán könnyen meg­repednek, úgyhogy a gyertya ezáltal válik hasznavehetetlenné. Továbbá a gyertya, ha már részben leégett, nehezen gyújtható 50 meg, mert a mélyre került bélhez nehéz hozzáférni. Mindezen hátrányokat kiküszö­böli a jelen találmány azáltal, hogy az ily gyertyákhoz használandó szelencét, illető­leg burkolatot egymásba rakott gyűrűkből 55 képezi ki, vagy úgy, hogy annak fala teles­kopszerűen összetolható. A csatolt rajz többféle ily szelencét áb­rázol metszetben. A rajzon (a)-val jelölve a fenékrész, (b)-vel a szelence gyűrűi, (c)- 60 vei az olvasztótárcsa, (d)-vel az olvasztó toldatok. Az 1. ábra oly szelencét ábrázol, melynél a gyűrűk lépcsőszerűen vannak összekötve, íll. •egymásba helyezve. A 65 2. ábra oly szelencét mutat be, melynél a gyűrűk egymáson állanak és egymással reájuk ragasztott papírsávokkal vagy ha­sonlóval vannak összekötve. A 3. ábra oly szelencét ábrázol, melynél a 70 gyűrűket teleskopszerűen lehet egymásba tolni. Ha ily szelencéket veszünk használatba, akkor a gyertya leégésekor mindig a felső gyűrűt eltávolítjuk (1. és 2. ábra), avagy a 75 gyűrűket egymásba toljuk (3. ábra), úgy­hogy a láng mindenkor az edényen kívül van. A béltartó elhagyásával és avval, hogy módunkban van a szelencét rövidíteni, a találmány célja el van érve, mert a gyertya 80

Next

/
Thumbnails
Contents