92890. lajstromszámú szabadalom • Repülőgépek stabilitását növelő berendezés

1. ábra a függélyes stabilizátorral ellátott repülőgép oldalnézetét, a 2. ábra annak előlnézetét mutatja. A 3. ábra mutatja, amint a hossztengely 5 körüli elfordulásnál fellépő fékező nyomaték az elfordulást megakadályozza, A 4. ábra mutatja, hogy a függélyes tengely körüli elfordulás által olyan nyomaték keletkezik, mely az említett elfordulást 10 fékezi és megakadályozza. Az 5. ábra mutatja, hogy a repülőgépnek a hossz- ós függélyes tengely körüli egyidejű elfordulásakor erőteljes stabilizációs nyomaték váltatik ki. Végül a 15 6. ábra szerint, ha a repülőgép a térben egyensúlyi helyzetét elvesztve mozog, függélyes tengelye körül erélyes forgató hatásnak van alávetve, miáltal, mint később látni fogjuk, repülés közben egyensúlyi 20 helyzetébe ismét visszatér. Az ábrázolt kiviteli alakra vonatkoz tatva, (1) és (2) a két függélyes stabilizátort jelentik, melyeknek (3, 4) a nyomásközéppontjaik. 25 Ha a repülőgép valamely okból kifolyólag hossztengelye körül az (5) nyíl irányában (3. ábra) mozog, a (3, 4) pontokban (6, 7) erők lépnek fel, melyek (1) karral hatva a repülőgép (8) súlypontján áthaladó 30 hossztengelyre, minden elfordulást megakadályoznak, vagy legalább is erősen fékeznek. Az (1) kar hosszát a (3, 4) nyomásközéppontok összekötővonalának a (8) súlyponttól való távolsága szabja meg. 35 Ha a repülőgép bármely okból hajlamot mutat, hogy a (9) középpontján áthaladó függélyes tengely körül (4. ábra) a (10) nyíl irányában elforduljon, úgy a (3, 4) pontokban, a (9) függélyes tengely körül, 40 (11) emelőkarral ható (11, 12) erők lépnek fel, melyek az említett elfordulást fékezik. Az (11) kar hosszát a (3, 4) nyomásközéppontok összekötővonalának a (9) tengelytől való távolsága szabja meg. 45 Az 5. ábrán láthat juk, hogy ha a repülőgép, a szárnyain való siklás folytán, a (13) uj íl irányában mozog, úgy a stabilizátorok (3, 4) nyomásközéppontjaira két (14, 15) erő hat, mely erők (12) emelőkarral működ-50 nek a (!(>) középponton átmenő hossztengelyre és a repülőgépet egyr

ensúlyi helyzetébe hozzák. Az (12) kar hosszát a (3, 4) nyomásközéppontok összekötővonalának a (l(i) középponttól való távolsága szabja meg. 55 Észrevehető még, hogy ha a repülőgép hossz- vagy függélyes tengelyhez viszonyított egyensúlyi helyzetéből kitér, az említett stabilizátorfelületek a repülőgép pillanatnyi mozgásirányával derékszöget al- 60 kotnak, miközben ez a mozgás, a mótor ha. fásától függetlenül, a stabilizáló felületekre nyomást gyakorol; ez a nyomás, melynek támadási pontja a hossztengelyek felett, a stabilizátorok nyomásközéppontjában van, 65 az oka a nevezett tengely körüli statikai, stabilizációs nyomatéknak, ami a készüléket újból normális egyensúlyi helyzetébe állítja vissza. Ha, mint a 6. ábra mutatja, a repülőgép bármely okból a (17) nyíl irá- 70 nyában mozog, úgy a (3, 4) pontokban két egyenlő (18, 19) erő lép fel, melyek közül az egyik erő [jelen esetben (19)] a másik (18) erőnél jóval kisebb emelőkaron hat a (20) középponton át haladó függélyes tengely 75 körül. A (18) erő nyomatékának nagyobbnak kell lennie és ez a repülőgépet a (21) nyíl irányában mozgatja, miáltal a gép visszanyeri egyensúlyi helyzetét. A rajzon bemutatott kiviteli alaktól, a 80 találmány lényegének érintése nélkül, számos eltérés is képzelhető. Szabadalmi igények: 1. Repülőgépek stabilitását növelő berendezés, azáltal jellemezve, hogy a fő- 85 hordfelületek külső szimmetrikus végein két függélyes (1, 2) felület van elrendezve, melyek egy szimmetriasíkhoz párhuzamosan fekszenek, hátrafelé meg vannak hosszabbítva és olykép vannak 90 elrendezve, hogy (3, 4) nyomásközéppontjaik két teljesen szimmetrikus és a repülőgép függélyes tengelye mögé eső pontokba esnek. 2. Az 1. alatti berendezés kiviteli alakja, 95 azáltal jellemezve, hogy az (1, 2) függélyes felületrészeiknek (3, 4) nyomásközéppontjai a repülőgép hossztengelye fölé esnek. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest. 92899