92849. lajstromszámú szabadalom • Tintatartó

Megjelent 1930. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JekSHBL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 9284-9. SZÁM. — IXa/b. OSZTÁLY. Tintatartó. vitéz Dobos Rezső alezredes Budapest. A bejelentés napja 1926. évi augusztus hó 9-ike. A jelenleg haasználatban lévő tintatartók közismert hátránya, hogy a bemártásra különös figyelem fordítandó, nehogy a toll a szükségesnél mélyebben merüljön a tin-5 tába, hogy továbbá, ha a tintatartó födetlen vagy befödéséről megfeledkezünk, a tinta gyorsan elpárolog és a levegő porától megsűrűsödik. Hátránya végül az is, hogy ha a tinta szintje bizonyos mértéken 10 túl alászáll, utántöltendő, ámbár még aránylag elég folyadék van a tintatartóbaii. E hátrányok a találmánybeli tintatartónál megszűnnek és pedig azáltal, hogy mártogalójában mindig csak annyi tinta 15 van, amennyi a toll bemártásához közvetlenül szükséges és a bemártás alkalmával nyitandó fedele bemártás után önműködően záródik. A találmányt tevő tintatartó két példa-20 képeni foganatosítási alakja a mellékelt rajzon látható, melyen az 1. és 2. ábra az egyik foganatosítási alaknak függőleges metszete és elülnézete; a 3. és 4. ábra a másik foganatosítási pél-25 dának ugyancsak függőleges metszete és elülnézete, míg az 5. ábra a tintatartó töltését mutatja be. Az 1 .és 2. ábrán feltüntetett foganatosítási példa szerint a tintatartó előnyösen 30 üvegből, porcellánból vagy más megfelelő anyagból készült, kocka, sokszögű hasáb vagy efféle alakú (a) testből áll, mely egymással közlekedő két edényt foglal magában, nevezetesen a minden oldalról zárt, 35 a tinta felvételére szolgáló, nagyobb (b) edényt vagy tartányt és az evvel (c) áttörésen keresztül közlekedő, a külső levegő felé nyitott, kisebb (d) edényt vagy mártogató! A tinta a (b) tartányból (c) át-40 törésen keresztül ömlik a (d) mártogatóba mindaddig, míg a kifolyt tinta az áttörést teljesen el nem zárja. Mihelyt ez bekövetkezett, a külső légnyomás a tinta további kiömlését megszünteti. Ha már most a tinta szintje párolgás vagy elhasználás 45 folytán a (d) mártogatóban a (c) áttörés felső fala alá száll, akkor a (b) tartányból önműködően annyi tinta folyik ki a (d) mártogatóba, amennyi ebből elhasználtatott. Ennélfogva a (d) mártogatóban a 50 mártási mélység gyakorlati értelemben mindig egyforma marad. A 3. és 4. ábrán bemutatott szerkezeti megoldás szerint a (d) mártogató tölcsérszerű (e) nyílását egy a felfüggesztési 55 (f) tengelye körül szabadon lengő (g) ajtó zárja el, mely saját súlyánál fogva állandóan az (e) nyíláshoz simul és ezt pormentesen zárja. Használatkor a toll nyomásának (x nyílirány) engedve hátra- 60 billen (szaggatott vonallal feltüntetett helyzet), míg a toll visszahúzásakor önműködően csukódik. A tintatartó töltése úgy történik (5. ábra), hogy (g) ajtót csapágyaiból kiemeljük, a 65 tintatartót nyílásával felfelé fordítjuk és (b) tartányt teljesen megtöltjük. Ezt követőleg a tintatartót visszafordítjuk és (g) ajtót helyére illesztjük. A fentiekben ismertetett tintatartónál a 70 (d) mártogatóból elhasznált tinta a (b) tartányból önműködően pótlódik, miért is a mártogatóban a mártási mélység mindig egyforma és így a tollnak túlságos bemártása lehetetlen. A (b) tartány nagy befa- 75 gadóképessége hosszú használatot biztosít gyakori utántöltés nélkül; a tintatartó használata gazdaságos, mert a (g) ajtó alkalmazása folytán a tinta a (d) mártogatóban csak kis felületen és csak a mártás ideje 80