92840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás áramegyenirániító elem előállítására

vegyületnek ezen különleges tulajdonságai a lent leirt hevítési folyamat segélyével érhetők el, habár természetesen az oxydul képzésének más olyan módjai is 5 alkalmazhatók, melyekkel ugyanezen eredmény érhető el. A fémdarabon képződött vegyület legfontosabb tulajdonsága az, hogy az elektromosságot szétbomlás vagy kémiai vál-10 tozás nélkül kell vezetnie, azaz az áram vezetése alatt változatlannak kell maradnia ós állandónak kell lennie. Mint elektromos vezetőnek a rétegnek így világosan különböznie kell az elektrolytikus vezetőtől, 15 melyben az áramnak rajta való keresztülhaladása alatt vegyi szétbomlás jön létre. Más szavakkal a rétegnek az elektromosságot elektronikusan és nem ionikusan kell vezetnie és elektromos vezetőnek kell 20 maradnia minden szokásos működési hőmérséklet mellett. Azt találtuk, hogy a fent leírt módon képezett rézoxydul így viselkedik, mivel a réteg hosszú használat után sem mutatja a polarizáció foly-25 tán fellépő ellenelektromos erő nyomait, vagy a szétbomlás más jeleit. Mihelyt a hevítési folyamat befejeződött, a fémdarabot kivesszük a kemencéből és hirtelen lehűtjük. A lehűtés előnyö-30 sen úgy vihető keresztül, hogy a fémdarabot hideg vízbe merítjük, vagy hideg levegő áramának tesszük ki. Mint fentebb említettük, a rézoxydul felületén a leírt kezelésből kifolyólag min-35 dig képződik egy vékony rézoxyd réteg és mivel a rézoxyd elektromos ellenállása aránylag nagy, előnyös ezt a rézoxydréteget eltávolítani. Az eltávolítás ledörzsölés' vagy homokfúvó útján, vagy másfélékéért) per, eszközölhető, mikor is ügyelni kell arra, hogy a rézoxydul réteget lehetőleg ne sértsük meg és annak vastagságát ne csökkentsük. Azt találtuk, hogy bizonyos esetekben 45 az egyenirányú vezetőképesség, amely az egyenirányító elemre jellemző, megjavítható, ha a hevítési folyamatot többször ismételjük. Ilyen esetekben a fémdarabot oxydáljuk és a fentebb leírt módon hideg 50 vízbe mártjuk, mire a rézoxyd réteget eltávolítjuk és a fémdarabot visszatesszük a kemencébe egy második hevítés céljából, minek megtörténte után, mint előzőleg, újra lehűtjük. Minden egyes lehűtés után 55 eltávolítjuk a rézoxydréteget ós a folyamatot addig ismételjük, amíg a fémdarab felülete a kívánt módon meg nem változik. Amennyire azonban megállapítottuk, az elem ellenállása a rézoxydul réteg vastagságának változásával gyakorlatilag 60 nem változik. Hogy a fémdarabon képezett rézoxydul réteg a fent említett fizikai állapotban legyen és kielégítő módon tapadjon a fémdarab felületéhez, bizonyos esetekben elő- 65 nyös a fémdarabokat két szakaszban hűteni. A fémdarabot ennek folytán megfelelően, miután a fent leírt módon felhevítettük, hogy rajta a kellő rézoxydul réteg képződjék, átvisszük egy második ke- 70 meiicébe vagy kamrába, melynek hőmérséklete lényegesen alacsonyabb. A kísérletek azt mutatják, hogy ennek a második kemencének vagy kamrának a hőmérséklete előnyösen 600° C lehet. Ebben a má- 75 sodik kemencében vagy kamrában a fémdarab levegő jelenlétében fokozatosan lehűl és midőn a fémdarab hőmérséklete kb. a második kemence vagy kamra hőmérsékletére leszáll, ebből kivesszük és a 80 fent leírt módon hirtelen lehűtjük. Az egyenirányító elem készítését azzal fejezzük be- hogy a rézoxydul réteget a lemez egyik oldaláról eltávolítjuk, úgyhogy a réz, mely az egyenirányító egyik 85 elektródáját képezi, vezetőleg kapcsolható legyen. Az egyenirányító másik elektródájával, azaz a fémdarab másik oldalán levő rézoxydul réteggel, előnyösen egy vele érintkező réztárcsa, vagy lemez út- 90 ján létesítünk elektromos kapcsolatot. Hogy a rézoxydul réteggel hatásos elektromos kapcsolatot létesíthessünk, előnyös az oxydul rétesre poralalkú petroleumkokszot alkalmazni és ezenkívül a kontak- 95 tuslemez, vagy tárcsa és az oxydul borítás közé valamely elektromos vezetőanyagból való réteget helyezünk. Erre a célra néhány ónlapocskát, vagy ólomlapocskát használhatunk, melynek kizárólag az a 10C feladata- hogy amennyire lehetséges folytonos fémes kapcsolatot létesítsen a rézoxydul réteg felületének minden egyes pontján. Az egyenirányító elem gyakorlati elké- 10E szítésénél a rézoxydul réteget hordó fémdarab kerek lehet és egy központos nyílással lehet ellátva, míg az ugyanilyen alakú ón- vagy ólomlapocskák a darab rézoxydul oldalán foglalnak helyet. Ezután egy 11( ugyancsak központos nyílással ellátott réztárcsát helyezünk az ón-, vagy ólomlapocskákra és egy hasonló tárcsát helyezünk el a darab fémoldalán, ólom-, vagy ónlapocskák közbeiktatásával, vagy anélkül. 11E Az így létesített szerkezetet azután az egyes darabokban levő nyílásokon áthatoló központos orsó segélyével összekap-