92832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kiterjedésű víz és csapadékszegény területeknek egységesen és egyenletesen elegendő vízmennyiséggel való ellátására a rendelkezésre álló vízkészletek legtakarékosabban való felhasználása mellett

— 113 — szerkezeti magasságot adunk, hogy azok feneke a folyó legalacsonyabb vízállása, ill. ennek mederfeneke alatt legyen, míg felső szélük a legmagasabb vízállás fölé 5 érjen, amiáltal azok úgy a legmagasabb, mint a legalacsonyabb vízállást önműködően és tökéletes mértékben kihasználhatják. A legközelebbi magasabb talajrétegek víztartályait, bizonyos határokon be-10 liil, épp oly mélyre készítjük, a további magassági rétegekben pedig oly mélyre, hogy fenekük, amennyire csak lehet, a legmagasabb vízállás alá essék, úgyhogy ezek a tartályok is, bár minél niagasab-15 ban feküsznek, annál kisebb mértékben, bizonyos határokon belül mégis nagy eredménnyel, szintén kihasználhassák az árvizet (a magas vízállást). Ez a körülmény síkföldön bizonyos ha-20 tárokig a legmesszebbmeiiően kihasználható, minthogy itt nagyobb emelkedések hiányában semmi nehézséget sem okoz, hogy valamennyi tartályt oly mélyre készítsük, hogy fenekük egy magasságban 25 legyen a folyóhoz legközelebb fekvő tartályok fenekével. Minthogy ebben az esetben a tartályok egy részének tetemes mélysége van, ezért természetesen előállítási költségeik a földmunkatöbblet foly-30 tán növekednek. Azonban ezek az egyszeri többköltségek nem jöhetnek figyelembe, ha megfontoljuk, hogy az ilyen tartályok képesek lesznek a nagy költségeket okozó és gyakran romlásit hozó árvizeket, mes-35 terséges erő alkalmazása nélkül, a folyóból simán levezetni és hasznot hajtóan elraktározni. A tartályok mélyítése, látszólag, a több erőszükséglet miatt hátrányos, mert a vi-40 zet ezen nagy mélységekből (a tartályokból) ki kell szivattyúzni. Ez a több erőszükséglet azonban csak látszólagos, mert csak azt jelenti, hogy csak most történik a víznek a magasabb rétegbe való felszí-45 vattyúzása, amit előbb megtakarítottunk. Minthogy azonban a víz elvétele ezekből a mély tartályokból hosszabb időn át, a pontosan beosztott szabályozott szükségletnek megfelelően történik, ezért erre a 50 célra lényegesen olcsóbb erőkifejtés lesz szükséges, mint akkor, ha a rendelkezésre álló rövid időhöz képest aránylag nagy vízmennyiségeknek emelése, nappal és éjjel, megszakítás nélkül tartó gyorsított 55 tempóban kellene hogy történjék. Csak arról kell most még gondoskodni, hogy ezt az ily módon a fogyasztás he lyéii önműködően összegyűjtött vízkészle tet az egyes locsoló övek egyes fogyasz tási helyeinek közvetlen közelébe szállít- 60 su k. Ennek már mesterséges nyomással kell történnie, mely nyomásnak a fogyasztási helyeken alkalmazásba jövő locsoló vagy esőztető berendezések követelményeinek megfelelő nagyságúnak kell lennie. Hogy 65 ezt az utolsó elosztást lehetőleg racionálisan és a legkisebb erőkifejtéssel lehessen foganatosítani, mindegyik locsoló övet újból két, lehetőleg egyenlő nagyságú mezőre osztjuk fel, melyek mindegyeiké egy a 70 víztartályon elrendezett kis nyomó szivattyúival van ellátva, mely csak az egyegy, előre meghatározott munkanapon egyidejűleg üzembe helyezendő, egymással szomszédos esőztető berendezéseknek 75 megfelelően van méretezve és célszerűen elektromos erővel működtetik. E nyomó szivattyúk mindegyikéhez egy a locsoló öv egész hozzátartozó fele részén szétágazó, egymástól kb. 100—100 m távolság- 80 ban lerakott, pl. 150 mm átmérőjű csövekből álló, összesen kb. 5000 m összhoszszúságú csőhálózat csatlakozik, melynek legnagyobb nyomó távolsága kb. 1000 m és amelynek elágazásai a mezőnek vala- 85 mennyi egyes munkahelyéig nyúlnak és mindegyik ilyen munkahelyen, oly módon elrendezett hydránssal vannak ellátva, hogy a megfelelő hosszú tömlők se*gélyével ezen hydránshoz csatlakozó esőz- 90 tető vagy egyéb locsoló berendezés az illető munkahelyet tejesen uralja, azaz folytatólagosan bepermetezheti, ill. belocsolhatja ennek egész felületét. Lényeges momentum a jelen eljárásnak az eljárás ezen 95 legutolsó fázisát képező, tulajdonképeni bepermetezésnek vagy belocsolásnak véghezviteli módja és munkabeosztása is, melynek célja, hogy ezt az utolsó műveletet, a lehető legracionálisabb és leggaz- 100 daságosabb módon, a legkisebb vízpazarlás nélkül, a lehető legkisebbre méretezett nyomó szivattyúval és mindig azonos minimális nyomás mellett, tehát a lehető legkisebb erőkifejtéssel lehessen véghez- 105 vinni. Erre a célra, a találmány értelmében, mindegyik említett fél locsoló öv egész permetező munkáját, mellyel annak egész kiterjedésében, hetenként egyszer való bepermetezését elérni kívánjuk, úgy no osztjuk meg, hogy előre megállapított és pontosan betartandó programm szerint a hét hat munkanapjának mindegyikén, az egyes munka-, ill. fogyasztási helyeknek más-más, egymással egyenlő nagy cso- 115 portját kapcsoljuk a csőhálózathoz, a hozzátartozó földterület bepermetezése céljából. Ezzel elérjük, hogy hetenként szabá-