92832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kiterjedésű víz és csapadékszegény területeknek egységesen és egyenletesen elegendő vízmennyiséggel való ellátására a rendelkezésre álló vízkészletek legtakarékosabban való felhasználása mellett

3 -lete tudományosan nincs ugyan még pontosan megállapítva és az idevonatkozó megállapítások még nagyon eltérnek egymástól, mégis a gyakorlatból ismeretes 5 már, hogy a tengerektől messzeeső szárazföldön, már kb. 800—100 mm. évi csapadékmennyiségnél, ami hektáronként ugyanannyi köbméternek felel meg, rekordterméseket érnek el, melyeknek 10 nagysága főleg attól függ, hogy ebből a csapadékból mennyi esik és milyen elosztásban a növények fejlődési időszakára. Ha most szem előtt tartjuk még azt 15 az általánosan ismert tényt is, hogy 500 mm. évi csapadékmennyiségű területek még száraz területeknek tekintetnek, akkor látjuk, hogy a növényeknek a biztosan dús aratáshoz való vízszükséglete 20 bár nyers, de megbízható szám. Ha tovább megyünk ezen az úton és elfogulatlanul és behatóan vizsgáljuk, hogy a rendelkezésre álló belvízmedencék szolgáltathatják-e ezt a hektáronként kb. 25 400—500 m3

vízmennyiséget, akkor arra a meglepő eredményre jutunk, hogy ezek a vízmennyiségek, és pedig igen nagy területekre kiterjedően, nagyrészt a növények fejlődési időszakán kívül eső idő-30 szakokban állnak rendelkezésre. Csupán ama kérdés megoldása marad tehát fenn, hogy ezeket a pazarlást meg nem engedő vízmennyiségeket nem csak veszteség nélkül gyűjtsük össze és biztosan rendel-35 kezesre tartsuk, hanem hogy ezeknek veszteség nélküli, racionális felhasználását (az egész növényfejlődési időszakon át való egyenletes és veszteségnélküli elosztását) is biztosítsuk magukban a nöíO vényekben, mimellett különös gondot kell fordítani arra, hogy — amennyiben ez vízkérdés — rekordtermés elérését biztosítsuk minden időre. Minthogy tehát az eddigi, nagy víz-45 pazarlással járó eljárások többé egyáltalában nem szabad hogy tekintetbe jöjjenek, oda jutunk, hogy az ivóvízvezetékekhez hasonlóan, a legtakarékosabb üzemet biztosító nyomócsővezetékeknek 50 alkalmazását vegyük fontolóra. Ámde még ha a természetes vízmedencék (folyók, tavak stb.) a növény fejlődési időszakban a nagy kiterjedésű területek vízzel való ellátáshoz szükséges, óriási 55 mennyiségű vizet szolgáltathatnák is, ami azonban, sajnos, nem így van, akkor sem lehetne egyszerűen, minden további nélkül szó erről. Ettől a gondolattól, saj nos, már a számítások elején el kell tér niink nem csak azért, mert éppen ebben 60 az időszakban nem áll elég víz rendelkezésre, hanem azért is, inert — még ha rendelkezésre állana is a szükséges legminimálisabb vízmennyiség — a felmerülő nehézségek a vízzel ellátandó felület 65 nagyságával aránytalanul megnagyobbodnak. A továbbítandó nagy vízmenynyiséghez való csövek méretei azok hosz szúságával, tehát a szükséges üzemerő is, úgyszintén a berendezések és az üzem 70 költségei is annyira megnövekednek, hogy — eltekintve a meg sem szerezhető befektetési tőkétől — a befektetés jövedelmezőségéről még csak szó sem lehetne. Ez, vagy — jobban mondva — a nagy 75 csőkaliberek és a nagy nyomóhosszúságok elkerülése képezi már most a megoldandó feladatnak harmadik lényeges momentumát. Ezen ismert eljárásoknak (víznek ta- 80 karékos, mesterséges nyomással való odavezetése) kizárólagos alkalmazása nagy és egészen nagy földterületeknél egységes módon, egy vízforrásból, tehái már eleve tel jesen ki van zárva és min- 85 den erre irányuló törekvés nem csak a rendelkezésre álló vízmennyiség elégte lenségén, hanem a szükséges csőhálózatnak az ilyen esetekre kiadódó óriási méretein a lehetetlenségig fokozódó üzem- 90 erőn és a fedezhetetlenné váló üzemköltségekben meghiúsulna. Ennek dacára fc-ern szabadna azonban egészen feladni az ilyen nyomócsövek alkalmazásának gondolatát, tekintettel arra, hogy víz locso- 95 lási célokra a tengerektől messzeeső szárazföldön csak korlátolt mennyiségben és így is csak a növények fejlődési időszakán kívül eső időszakokban áll rendelkezésre ami azonban parancsoló szük- 100 seggé teszi, hogy minden liter vízzel és minden vonatkozásban, tehát úgy annak vezetésénél mint a készlettartályokba való elosztásánál, vagy a fogyasztási helyekre való további elosztásánál ós végül 105 magára a locsolásra való felhasználásánál is, a fösvénységig menő módon takarékoskodjunk, ha a mezőgazdasági termelésnek és magának az emberiségnek ezen égető kérdését véglegesen meg akar- no juk oldani. Mindaddig tehát, amíg egyéb olyan eszközök fel nem találtatnak, melyek e cél elérését jobban ós olcsóbban teszik lehetővé, a nyomócsöveket valamilyen módon meg kell tartanunk, esetleg 115 egyéb eszközökkel kombinációban és pe-