92708. lajstromszámú szabadalom • Önműködő villamosvasúti váltóállító berendezés
Megjelent 1930. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 92708. SZÁM. — Yg/2. OSZTÁLY. Önműködő villamosvasúti váltóállító berendezés. Budapest Székesfővárosi Közlekedési R.-T. és Kertész Ferenc műszaki főtanácsos Budapest. Pótszabadalom a 91436. számú szabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1926. évi február hó 4-ike. A jelen, bejelentésben leírandó berendezés arra van hivatva, hogy a 91436. számú törzsiszabadalomban ismertetett és nevezetesen annak 3. igénypontjában jellemzett 5 berendezés további tökéletesbítésével önműködő váltóállítóműveknél legteljesebb biztonságot lehessen elérni. E találmány lényege abban áll, hogy a váltónyelveket mozgató rudazatot kény 10 szermenetű kapcsolatba hozzuk a vezérlőrelais azon ütközőfelületeivel, amelyek a kapcsolókar minden egyes löketénél annak elforgatását idézik elő. A törzsszabadalmi elrendezés szerint 15 ugyanis ezek az ütközőfelületek a relais-n helytállóan és mindenkor egymáshoz képest meghatározott szöggel eltoltan vannak rögzítve, úgyhogy az ütközőpecek (vagy pecekpár) minden egyes löketnél 20 más-más ütközőfelülettel vagy foggal jön érintkezésbe s ennél fogva a kapcsolókar folytatólagoson, és mindig egyazon értelemben forgattatik el. Előfordul mármost a gyakorlatban, 25 hogy a váltót valamely okból kézzel kell átállítani, vagy pedig, hogy a váltónyelv a vezérlőszerkezet működtetése dacára, nem állíttatik át. Ilyenkor megzavarodik a rendszer és a következő alkalommal 30 nem kapunk helyes kapcsolást. Ezt elkerülendő, az átkapcsolókart hordozó vasmag orsóján lévő pecket vezető felületek egyik csoportját, vagyis az egyik fogkoszorút mozgathatóan rendezzük el és 35 kényszermenetű kapcsolatba hozzuk a váltónyelvet mozgató rudazattal úgy, hogy ezek a vezetőfelületek mindig a váltónyelv állása szerinti helyzetet foglalnak el iö 50 a másik fogkoszorú vezetőfelületeihez, ill. a pecekhez képest, s ilykép teljes biztonsá- 40 got nyerünk arra nézve, hogy a vezérlőszerkezet minden működtetése alkalmával a váltónyelv a ténylegesen elfoglalt helyzetéből az ellenkező helyzetbe fog átállíttatni. A mellékelt rajz 1. ábráján bemutatjuk ezen elrendezés kapcsolási sémáját. A 2. ábrán a pecket vezető felületékkel ellátott fogkoszorúkat egymáshoz és a peckekhez képest elfoglalt relatív helyzetükben síkba kifejtve és nagyobb léptékben feltüntetve látjuk, a 3- ábra részletrajz egy jelzőberendezésnek ezen rendszerbe való beiktatása esetéhez. 55 Mint látjuk, az (1) munkavezeték ós a (4) híd közé van beiktatva az (5) relais, amelynek (6) magja hordja egyrészt a (7) átkapcsolókart ós másrészt a (15) pecket. A relais alsó részén, úgymint a törzsszabada- 60 lom szerint, négy kontaktuspont van elrendezve, amelyek közül kettő a (8) csúszókontaktussal, a másik kettő, (9) és (10) pedig a (11) váltónyelvmozgató mágnes egyegy tekercsével van összekötve, mely te- 65 keresek végei földelve vannak, azaz a (2) sínekkel állanak összeköttetésben. Kapcsoláskor tehát, vagyis a (7) kapcsolókar felemelkedése alkalmával, a kapcsolókar mindenkori állása szerint vagy az I., vagy 70 a II. számú tekercs gerjesztetik. A kapcsolókar vezérlésiére, itt is a (13,14) fogkoszorúk vezetőfe'lületei szolgálnák, amelyek a (6) vasmaggal felemelkedő (15) pecket irányítják. Megjegyzendő, hogy a (15) pecek célsze 75
