92617. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő szerkezet váltók csúcssíneihez
Meg-jelent 1930. évi április hó 15-én. Jí AGYAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93617. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Rögzítőszerkezet váltók csúcssíneihez. Telefongyár Részvénytársaság Budapest. A bejelentés napja 1926. évi junius hó 26-ika. A váltórögzítő szerkezeteknek főleg azon két feltételt kell kielégíteniök, hogy: 1. a csúcssínt a tősínhez biztosan rögzítsék és 5 2. a váltójelző feles állást mutasson, ha a csíúcssín és tő sín között akár csak 4—5 mm akadály is van. Utóbbi célt az úgynevezett reteszelések azzal szolgálják, hogy a rögzítőszerkezet még egy meg-10 határozott útat és pedig aránylag hosszú utat holtmozgással végez, miután a csúcssín végállásába jutott. Az eddig ismert (Schnabel—Henningféle) csúcssín rögzítőszerkezetnek hibája, 15 hogy a reteszelésre a csapágyon kiképezett körívszeletek szolgálnak, melyek a szerkezetet súlyossá teszik és fölösleges súrlódást okoznak, másrészt pedig az; egész csúcssín rögzítőszerkezet csupán a 20 talpfára van szerelve és így zárása nem teljesen megbízható. A találmány tárgyát képező rögzítő szerkezet mindkét hibán segít és pedig egyrészt azzal, hogy az állítótagot a csúcs-25 sínnel csuklósan összekötő rúdon és az állítótagnak az összekötőrúdhoz csuklósan erősített karján egymáson gördülő hengerfelületek vannak alkalmazva olyképpen, hogy azok az állítótagnak a holtpon-30 ton túlforgatott állásában egymáshoz szorulnak ós a csúcssínt a tősínhez nyomják. Másrészt a találmány szerint az állítótagnak csapágytarítója magára a tősínekre vagy a váltónak talplemezeire van erősítve. 35 A csatolt rajz a találmány tárgyának egyik példakénti kiviteli alakját felülnézetben mutatja vázlatosan, amikor a csúcssín és az állítólag az egyik végállásban van. A vékonyan rajzolt vonalak a 40 szerkezetet abban a helyzetben mutatják, amikor a csúcssín és tősín között néhány milliméter akadály van. A váltó állását mutató jelző, illetve váltólámpa ekkor — mint a rajzon is fel van tüntetve — kétes, azaz félállást mutat. 45 A célszerűen idomvasból készült (1) csapágytartó a váltónak talplemezeire vagy a tősínekre van erősítve. A csapágytartóra erősített (2) tengely körül a háromágú (3) állítótag forgatható, melynek 50 (4) és (5) karjait a (6) illetőleg (7) öszszekötőrudak a (8) illetőleg (9) csúcssínekkel kötnek csuklósan össze. A (3) állítótagnak (10) csapját a (11) rúd köti össze a (12) állítókörtóvel. 55 A (12) állítókörtének átfektetésénél a (11) vonórúd a (3) állítótagot elforgatja, úgyhogy ez az összekötőrudak útján az egyik csúcssínt a tősíntől elhúzza, a másik csúcssínt pedig a tősínhez tolja. Az 60 összekötőrúdnak és állítókarnak (15) csuklócsapja a (16) hosszhasítékban elmozoghat, úgyhogy a (3) állítótag a holtálláson kissé túlforgatható anélkül, hogy a holtállásában már a tősínhez hozzáért 65 csúcssínt a tősíntől elhúzná. A találmány szerint a (6) és (7) összekötő rudakon (13) hengerfelület, a (3) állítókarnak (4) és (5) karjain pedig egy-egy (14) hengerfelület van alkalmazva és pe- 70 dig olyképpen, hogy a tősínhez hozzáfekvő csúcssínhez tartozó összekötőrúdnak (a rajzon a (6) összekötőrúdnak) (13) hengerpalástja az állítótagnk megfelelő (14) hengerpalástjához szorul abban a pilla- 75 natban, amikor a (3) állítótag a holtponton túl elforgatott végállásába jutott, úgyhogy ebben a helyzetben a (13, 14) egymáson gördülő henger felületek a csúcssínt a tősínhez hozzászorítva rögzítik, 80
