92547. lajstromszámú szabadalom • Öntőforma hézgok, ritkítók és máseffélék előállítására

— 3 — azért négyszögletesek, hogy minden állásban nagy felfekvési felület biztosíttassék. A fentiekben isimertetett öntőforma lényegében véve az isimert öntőformához 6 hasomló. Hogy már most ezt az öntőformát keskeny hézagok, ritkítások és más effélék előállítására tegyük alkalmassá, a találmány szerint az (50) részt alkalmazzuk (3. és 7. ábrák), amelynek, valamint 10 az oldaltömböknek vastagsága akként van megszabva, hogy az öntőforma ürege a középen a (20) nyílás fölött tartassák. Az (50) rész, mint a rajzon látható, oly betétből áll, amelynek mellső és hátsó 15 oldalai egymással lényegileg párhuzamosak és mely a (8) tömb mellső oldala és a formialap, valamint az öntvény hátsó oldala között fekszik; ezen betét hossza lényegileg megegyezik az oldaltömb hosz-20 szávai és a betét az (51) meghosszabbítással van ellátva, amely az oldaltömbök egymással való összeköttetésére szolgáló szokásos (53) orsókat átbocsátó (52) lyukakkal van ellátva. Az. (51) meghosszab-25 bításban továbbá még az (54) lyuk van kiképezve az oldaltömb (54') hűtővízcsatornáinak egymással való összeköttetésére. Ezek a csatornák a szokásos módon vannak elrendezve és egymással össze-30 kötve, csakhogy előnyösnek bizonyult a felső tömbrészben lévő hűtővízcsatornát elhagyni és azt a (10) oldaltömb mellső oldalához közelfekvő pontra áthelyezni. Ekként az (50) betét részben az öntőforma 35 iirege egyik falának mellső Oldalát alkotja, amelyen a formalap csúszik, miért is ez a felület sima, A betét hátsó oldala hosszának nagy részén ugyancsak sima ós ezen sima résznél fogva a (8) M oldaltömb mellső oldalához tömítően szorul oda, ahol is azt ebben a helyzetben az (53) orsók biztosítják. Az öntőforma üregének közelében azonban a betét hátsó oldala hornyolva van, vagy más módon Í5 van altként kiképezve, hogy az a hőnek az üregből a. hátsó oldaltömbbe való elvezetését késlelteti. Hornyolt felületen át csak korlátolt hőmennyiség képes bizonyos meghatározott időn belül távozni és >0 így az öntőformában vékony rétegben öntött fém hője visszatartatik, illetve annak a (8) hővezető tömb útján való elvezetése elegendő hosszú ideig való kés leltetést szenved arra, hogy az öntőforma >5 összes részeinek kitöltése mellett gyakorlatilag tökéletes öntvényt, valamint az öntvénydarabnak a megelőzőhöz való tökéletes hozzáolvadását érjük el, t. i. abban az esetben, ha hézagok, ritkítások vagy más effélék egymáshoz olvasztott 60 egyes öntvénydarabokból állítandók elő. A hőelvezetést késleltető betétfelületrész a rajz szerint a függélyes (55) hornyoknak és az ezek között lévő (56) bordáknak sorozatából áll. Csupán a bordák 65 hátsó felületei alkotják az (50) betét és a (8) tömb mellső fala közötti, az öntőforma üregének közelében lévő érintkezési helyeket. Ily módon az öntőforma üregéből származó hő, mely ezen a helyen 70 az (50) betéten jár át, a (8) oldaltömb felé csak szűk átbocsátási harántmetszetet talál, úgyhogy a hő áthaladása késleltetést szenved. A hőelvezetésnek az öntőforma-üreg feneke közelében való kés- 75 leltetése némely esetben nem lehet kívánatos, minthogy ez a rész a forró fémbebocsátó fúvóka közelében van és a befecskendezett megömlesztett fém utolsó részleteit veszi fel, miért is kívánatossá 80 váilhatik az, hogy ezt a fémet aránylag gyorsan hűtsük le, hogy ily módon annak a befecskendező szerkezetbe való visszaszívását és az ennek folyományaként beálló hólyagképződést meggátoljuk. Hogy ezen 85 a helyen gyors lehűlést tegyünk lehetővé és így tökéletlen öntvények képződését meggátoljunk, evégből az (50) betét az öntőforma-üreg fenekének közelében a sík (60) hátsó felülettel látható el, mely cél- 90 ból az (55) hornyok a betét alsó széle fölött végződnek. Könnyen belátható, hogy az (50) betét hátsó felületének a hőelvezetést késleltető, az (55) hornyokból és (56) bordákból álló része kisebb vagy 95 nagyobb kiterjedésben készíthető, amilyen éppen a legjobb eredményt biztosítja. Mint a 4. ábrán látható, az (55') szélső hornyok hosszabbak, mint a többi (55) horony, úgyhogy a fémnek az (50) betétbe 100 behatolt hője az (50) betét mentén az elvezetődésben nagyobb mértékben gátoltatik meg, mint abban az esetben, ha az (55') hornyok hosszúsága ugyanakkora volna, mint az (55) hornyoké; ekként a 105 betét alkotta öntőformafalnak melegebben tartását érjük el. Az 5. ábra szerinti módosított (61) betétnél vízszintes és függélyes hornyok vannak alkalmazva, úgyhogy itt a hőelveze- no tóst késleltető részeket a (62) csonkagúlák alkotják és a betét felfekvő felülete csupán a csonkagúlák kisebbik alapfelületeinek összegéből áll. Ezen módosított betét hornyolt része egészen a betét alsó szélé- 115 nek közelében végződik, úgyhogy csak