92536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás galvánbevonatok létesítésére

Megjelent 1930. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92536. SZÁM. — XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás galvánbevonatok létesítésére. Kirschner Félix igazgató és Hess József mérnök Wien. A bejelentés napja 1924. évi október hó 11-ike. A találmány galvanikus bevonatok új előállítási módjára vonatkozik, mely nagy gazdaságosság mellett kiváló minőségű végterméket szolgáltat. Kitűnt, hogy ha 5 egy fémárú alapfémére fémes közbenső réteget ömlesztünk rá s erre választunk le galvanikus fémbevonatot, e bevonat a külső, tapadás, tömörség, keménység, fém valamint kémiai és mechanikai ellenálló-10 képesség tekintetében meglepően kiváló sajátságokkal bír. Az új eljárás segélyével sajátos — galvano-ötvözött — áruk állít­hatók elő s némely eddig csak igen körül­ményesen ós költségesen létesíthető platti-15 rozás (pl. nikkellezés, ezüstözés, stb.) kiváló minőségben, de lényegesen egyszerűbben állítható elő, A következőkben példaképen az eljárás nikkelezósnél bevált módját ismertetjük. 20 Az árut először galvanikus úton fémré­teggel, pl. tiszta ónnal vagy ónötvözettel vonjuk be. Ezen ónból vagy ónötvözetből álló közbenső réteget hő- és egyéb ismert segédeszközök alkalmazása mellett úgy 25 ömlesztjük rá az alapfémre, hogy a meg­merevedés után sima és tükörfényes felü­letű legyen. E közbenső réteg ráömlesz­tésekor e réteg (ón vagy ónötvözet) az alapfémmel (pl. vas ós réz) ötvöződik. Az 30 így létesített féltermék belül az alapférn­ből (pl. vas, vagy réz) kívül a sima fé­nyes felületű tiszta ráömlesztett fémből (pl. ón) fog állni, míg e két réteg között ezek ötvözetének (pl. ón-vas- vagy ón-réz-35 ötvözet) rétege foglal helyet. A galvanikusan felvitt közbenső (pl. ón­réteget ajánlatos a következő módon az alapfémmel ötvözni és egyben tükörfényes felülettel ellátni: Az árut a galvanikus be-40 vonattal magában véve ismert frissítő­anyagok (pl. híg savak, ammonklorid stb. oldatai, esetleg fémsókkal keverten) jelen­létében a bevonat ráolvadásáig hevítjük s azután az olvadék fajlagos megmereve­dési módjának megfelelő módon vízfürdő- 45 ben lehűtjük. Ha az ilyen módon létesített féltermékre galvanikusan nikkelt választunk le, a nikkelezésnél egyébként szükséges körül­ményes előmunkálatok (pl. köszörülés, fé- 50 nyezés, kefélés, előrezezés, karmolás) nél­kül közvetlenül feltűnően tömör, tapadó és fényes nikkelbevonatot kapunk. Ajánlatos a galvanikus fedőréteget (nik­kelbevonatot) a ráömlesztett közbenső ré- 55 teggel ellátott árura közvetlenül a vízhű­tés után, tehát még nedves állapotában le­választani. Különösen kiváló fényhatáso­kat érhetünk el, ha az árut a közbenső ré­teget megmerevítő lehűtés után, de a gal- 60 vanikus fedőréteg ráválasztása előtt híg savak (pl. kénsav) hatásának tesszük ki. Az imént nikkelezéssel kapcsolatban is­mertetett példa sokféleképen módosítható, így pl. a galvanikus úton létesített s az- 65 után az alapfémmel ötvözött közbenső ré­teget más módon (mártóeljárás, főzőeljá­rás) is választhatjuk le, hogy azután ter­mikus úton az á,rura ráömlesszük s az érintkezési felületen vele ötvözzük. 70 A következőkben a galvanikus ezüstö­zósnek vagy sárgarezezésnek egy kiviteli példáját ismertetjük: Az alapfémre tetszés szerinti ismert gal­vanikus, mártó- vagy főző eljárás révén 75 tiszta ónból vagy ónötvözetből álló köz­benső réteget választunk le s ezt ismert hőkezelés révén az érintkezési felületen az alapfémmel összeötvözzük, miközben felü­lete fényessé válik. Ezen ráötvözött köz- 80

Next

/
Thumbnails
Contents