92525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémgőzegyenitányítóknak a visszagyujtások megakadájozására a kisütő útba hozott szigetelten elrendezett fémrészekkel

- 2 — est negatív és hogy tehát az említett időn kívül fennáll a visszagyujtásnak lehetősége. Ha azonban ez idő alatt pl. az anódhüvelynek az anódhoz képest negatív po-5 teneiált adunk, akkor az anódhüvely ernyőhatást fejt ki egy visszagyujtó fényívnek a ka tódról az anódra való átlépése ellenéiben, amennyiben az anód és hüvelye? között a fesziültiségirámy következtében 10 áraim csakis az anódtól a hüvelye irányában folyhatna és nem visszafelé. Az 1. ábrán a (b) görbe az anódhüvelymek oly példaképem potenciálgörbéjét ábrázolja, amilyent a találmány szerint el-15 érni kívánunk. Helyzete az (a) görbéhez képest az ábrázolt esetben olyan, hogy a görbét olykép nyerjük, ha az (a) görbének összes coordináta-értékeiit állandó (e) érteikkel csökkentjük. Az anódhüvely (b) po-20 tenciálgörbéjének ilyen lefolyása következőképein érhető el: az anódhüvelyeket az egyenirányítót tápláló transzformátornak egy különleges, osillaigalakiban kapcsolt szekunder tekericseléséihiez csatlakoz-25 tatjuk, mely a tulajdonképeni szekunder tekercseléshez képest szekunder segédtekercselésnek nevezhető. A sz'eikunder tekercselés pl. azonos feszültséggel bírhat, mint az anődokat tápláló szekunder főtekercse-30 lése a transzformátornak, azonban utóbbitól független legyen és galvanikusan el legyen választva. Azért, hogy az anódhüvelynek minden időpontban ia hozzátartozó anódhoz képest 35 negatív potenciált adhassunk, a szekunder segédtekereselés nullpontja és a szekunder í'őtekercselés nullpontja közé egy viszonylagosan csekély egyenáramú feszültséget kapcsolunk, amelynek feszültségiránya 40 olyan, hogy a főtekereselésniek nullpontja a segédtekereselés nullpontjálioz képest pozitív. Feszültségforrásként egy kis áramátalakító, egyenirányító, vagy pedig' egy telep jöhet tekintetbe, figyelembe véve, 45 hogy csak igen kis töltőáramok szolgáltatásáról van szó. Ez újfajta eljárás egyik kiviteli példáját a 2. ábra világítja meg. Ez ábrán (Nw) jelenti a háromfázisú hálózatot, (Pl) a (G) 50 egyenirányítót tápláló (T) transzformátornak primertekercselését, (Ql) a szekunder főtekercselést, (Q2) a (T) transzformátor szekunder segédtekercselését, (al, a6) az anódokat, (hl, h6) a hozzájuk tartozó 55 anódhüvelyeket, (k) a (G) egyenirányítónak katódját. Miként a 2. ábrából látható, a (Ql) tekercselés (01) nullpontja, a (Q2) a tekercselés (o2) nullpontjával van a (B) telepen át összekötve, amelynek feszültsiégiráinya 6C (ol)-től (o2) felé mutat, (ol)-ből indul ki a „—" vezetéke és (k)-tól a „+" vezetéke az (Ng) egyenáramú hálózatnak. A bemutatott példánál a (ihl, h6) anódhüvelyek szigetelten vannak elrendezve. Ha a (Ql) te- 65 kercselés kapcsain a feszültség azonos a (Q2) tekercselés kapcsainak feszültségével, akkor minden időpillanatíbian az anódhüvely potenciálja a telepi észül tség (e) értékével csekélyebb, mint a hozzátartozó anó- 70 cl ok feszültsége. Viisszagyujtás ilykép nem keletkezhetik. Az ábrán az anódhüvelyeket a (Q2) segédtekereselés kapcsaival összekötő vezetékbe még a (wl, w6) ellenállások is be vatnnak iktatva, amelyek ohmikusak, 75 induktívek vagy kapaeitívek lehetnek. Jelentőségük a következő: az (e) feszültség közbeiktatása folytán ugyan a hüvelynek potenciálja az anód potenciálja alá sülylyed, mivel azonban a hüvelyt a katódból 80 kibocsátott ionok érik, a (tl, t2) időközön kívül (1. ábra) a hüvelyen áthaladó, viszszafolyóáraim keletkezük, mely a hüvelynek potenciálját fokozza és bizonyos körülmények között az (e) feszültségnek hatását 85 kiegyenlítheti. A (wl, w6) ellenállások közbeiktatása által ezen visszafolyó áramot oly alacsonyan tarthatjuk, hogy a hüvely potenciál j clTci való befolyása megszűnik. 90 Az új eljárás kivitelére szolgáló és fentiekben ismertetett berendezésnek hátránya, hogy egyenáramú segédfeszültséget kell alkalmaznunk. Nem mindenkor áll egy külön, kisfeszültségű feszültségforrás 95 rendelkezésre és ez minden körülmények között a berendezéseknek bizonyos komplikációját jelenti. E külön feszültségforrás azonban teljesen nélkülözhető, ha a szekunder segédtekereselések feszültségét na- 10( gyoibbra készítjük, imint a szekunder főtekiercselés feszültségét és ha a szekunder segédtekereselés nullpontját nem kötjük össze a szekunder főtekercselés nullpontjával. Kezdetben a segédteikeTcselésnek, iq; valamint a vele összekötött anódhüve-' lyeloiek potenciálja miéig bizonytalannak látszik, mihelyt azonban valamelyik anódtól a hüvelyen át fény ív megy a katódhoz, úgy e hüvely megkapja az éppen n( terhelési áramot vezető anódjának potenciálját. A (tl, t2) időben (1. ábra) az anódnak és hozzátartozó hüvelynek azonos potenciálja van. Az áramot nem vezető anódok hüvelyeinek azonban ekkor a hozzá- 11= juk tartozó anódoktól eltérő pontenciál-