92464. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár kétoldali lyukas kulccsal
Megjelent 1930. évi május lu> 1 -én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 92464. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁLY. Ajtózár kétoldali lyukas kulccsal. Galambos János főpatkolómester az állami ménesnél Kisbér. A bejelentés napja 1926. évi február hó 26-ika. A bejelentés tárgya oly ajtózár, mely mindkét oldalról lyukas kulccsal jnyitható. A közönséges ajtózárak tudvalevőleg tolvajkulccsal igen könnyen kinyithatók, ellen-5 ben oly zárak, melyek csak lyukas kulcscsal nyithatók, az avatatlan kinyitás ellen lényegesen nagyobb biztonságot nyújtanak. Ennek dacára ajtózáraknál, melyeket mindkét oldalról kell nyitni, a jelenlegi 10 zárszerkezetek mellett, lyukas kulcs alkalmazható nem volt, mivel a kulcsba hatoló tövis alkalmazása nehézségbe ütközik. A találmány szerinti bevéső ajtózárnál e nehézség ki van küszöbölve, mely célból 15 azonban az eddigi zárszerkezelektől teljesen eltérő új megoldást és szerkezetet kel lett a zárnak adni. Különös előnye a találmány szerinti zárnak, hogy kettős biztonságot nyújt, amennyiben a záróhelyzetben 20 a zárötlő is biztosítva van visszahúzás ellen. A rajzon egyik példaképem kiviteli alakja látható a találmánynak, amelytől a gyakorlatban, lényegének érintése nél-25 kül számos eltérés is képzelhető: 1—3. ábrák a zár belső szerkezetét mutatják különböző munkahelyzetekben, míg a 4. ábra az (x) tövisen átmenő részleges függélyes metszetet mutat nagyobb lépték-30 ben. A kulcs végén lévő furatba hatoló (x) tövist két (t, t) lapnyúlvány tartja, amelyek a zár síkjával párhuzamosan, köz hagyásával nyúlnak lefelé az (s) közfalból, 35 mely egyszersmind a (b) ötlőnek alsó vezetékét alkotja. E két lapnyúlvány közé nyúlik be a (4, 6) zárókarnak középső (z) karnyúlványa, mely az (x) tövisen forgathatóan ül. A zárókarnak két (4) oldalnyúl-40 ványa, ill. oldalrésze közrefogja a tárcsaalakú (t) nyúlványokat és azoknak központos, tárcsaalakú (v) kiugrásáig ér. A (z) kar folytatásaképen nyúlik ki a (4) oldalrészek közül a tulajdonképeni (6) zárókar, melynek (h) hegye a 2. ábra szerinti 45 záróhelyzetben az (s) falnak (s') áttörésén át behatol a (b) ötlő (g) mélyedésébe jés ezáltal az ötlőt előreugrott helyzetében rögzíti. A (4) zárókarrészeken alul kétoldalt egy-egy (5, 5) horony van, ame- 50 lyekbe a kengyelalakú (3) drótrúgónak két szára fekszik bele. E drótrúgó a zárókart két szélső helyzetében rugalmasan megtartja. Az ötlő visszahúzására (e) dió szolgál, melynek (f) négyszögletes áttörésén 55 hatol át az ajtókilincs csapja. A kapcsolatot a dió és az ötlő között előnyösen fogaskerék-fogasrúd áttétel létesíti. Az ötlőt záró helyzetében (d) rúgó igyekszik megtartani. 60 A (c) záróreteszt ugyancsak (d) rúgó igyekszik záró helyzetébe előretolni. A találmány szerint a záróretesznek belső végéhez az (i) helyen csuklósan, ill. fel-alá lenghetően csatlakozik a (j) retesztoldat, 65 melyet (k) rúgó igyekszik felfelé kilengetni. A (k) rúgó egyik végével a (j) reteszrészhez van erősítve, másik végével pedig a zárburkolat fenéklapjának támaszkodik, amelyen a retesz ide-oda mozgása köz- 70 ben eltolódik. A retesz záróhelyzetében a 2. ábrán látható módon a retesztoldat hátsó ,(m) része nekitámaszkodik a felső (o) vezeték (n) szélének, ha tehát a (c) retesz a Cd) rúgó hatására előreugrott, úgy visz- 75 sza máf nem tolható, mivel azt az egymásnak ütköző (m, n) részek megakadályozzák. Azon célból, hogy a reteszt záró helyzetébe hozhassuk, előbb tehát a (j) reteszrészt a (k) rúgó ellenében le kell 80
