92463. lajstromszámú szabadalom • Ütközőkészülék vasuti vágányon járó, géperejű járművek számára

Megjelent 1930. évi május lu> 1 -én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92463. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Ütközőkészülék vasúti vágányon járó, géperejű járművek számára. Ganz és Társa-Danobius §rép-, wag-g-on- és hajógyár r.-t. Budapest. A bejelentés napja 1925. évi május hó 9-ike. Vasúti vágányon járó géperejű járműveknél, az úgynevezett sínautóknál ama eshetőséggel kell számítanunk, hogy a sínautó a pályán való futása közben szabvá-5 nyos vasúti járművet utolér, illetve olyan által utóiéretik. Veszély ebből nem keletkezhet, ha a sínautó vezetője járművét kellő éberséggel kezeli, azaz idejekorán lefékezi, ill. a menetsebességet megfelelően 10 növeli, úgyhogy az összeütközés csak gyenge ütéssel járjon. Mindazonáltal még gyenge ütés esetén is a szabványos jármű ütközőtányérjai megrongálhatják a sínautót, ha utóbbi az ütések felfogására al-15 kalmas szerkezettel nincs ellátva. A megrongálás elhárításának leginkább kézenfekvő megoldása az volna, hogy a sínautót ugyanolyan ütközőkkel látnók el, mint amilyenekkel a szabványos jármű bír. 20 Ezen megoldás ellen szól azonban az, hogy a sínautó, mint könnyebben szerkesztett jármű, a rendesnél kisebb kerekekkel van ellátva, úgyhogy az alváz kerete a sínek fölött kisebb magasságban fekszik, mint 25 a szabványos járműnél. A sínautó alvázán tehát felépítményt kellene alkalmazni, hogy azon szabványos magasságban, a szabványos ütközőket meglehesen erősíteni. Ez azonban a sínautó súlyát lényegesen nö-30 vélné, úgyhogy a szerkezet előnye, t. i. hogy súlya aránylag csekély, eltűnne. A jelen találmány szerinti megoldás az autó súlyát alig emeli és emellett a szabványos ütközővel szemben lényegesen egy-35 szerűbb és olcsóbb. Találmányunk szerint, a sínautót elől és hátul, annak alvázkeretén megerősített emeltyűkkel látjuk el, amelyek a menetirányban kilengve, szabad végeikkel a szabványos ütközőktől eredő ütéseket felfogják és rugalmasan az 40 autó alvázkeretére átviszik. A csatolt rajz ezen megoldásnak két foganatosítási alakját tűnteti fel. Ezek között, az 1. sz. ábra szerint, az ütközések fel- 45 fogására szánt (1) emeltyűt kellő számú rúgólap képezi, ami mellett ezen rúgócsomó egyik (2) végével (A) autó (3) alvázkeretén mereven van megerősítve. Az ütközés bekövetkezése esetén, ezen rúgó- 50 csomó (4) szabad végével a menetirányban kileng cs ezáltal az (Sz) szabványos jármű ütközőtányérjából kifejtett erőt, rugalmasan átviszi az autó alvázára, elhárítván utóbbitól a megrongálás veszélyét. A 55 2 .sz. ábrában a megoldás oly foganatosítási alakját tüntetjük fel, amelynél — a jelen esetben kétkarú — (5) emeltyű két vége között, az autó (3) alvázkeretén, (6)nál forgathatóan van ágyazva. Az emeltyű 60 egyik (7) vége, rúgótányér alakjában van kiképezve, míg másik (8) végén, a (9) tekercsrúgó vagy másféle rúgó van hozzáerősítve, amely (10)-nél a (3) alvázhoz csatlakozik. Az emeltyű működése ugyanaz, 65 mint az első foganatosítási alaknál, a megoldásnak ezen módja azonban valamivel egyszerűbb és olcsóbb, mint az 1. sz. ábra szerinti. Lehet a megoldás mindkét foganatosítási 70 alakját ugyanazon sínautón is alkalmazni, így pl. az 1. számú ábra szerintit az autó előli oldalán és a 2. sz. ábra szerintit a hátsó oldalán vagy fordítva. A találmány keretében még másféle megoldások 75 is létesíthetők, amelyek a fejtegetett alapelven alapulnak, t. i. hogy az emeltyű