92326. lajstromszámú szabadalom • Önűködő lőfegyver rövid csőmozgással és mereven elreteszelt kétszerű zárvárzattal
rendszerint alkalmazott emelőáttételeknél és súlyviszonyoknál a (7) szán visszafutási sebessége a kétszeresére, annak visszafutási energiája tehát mintegy a négysze-5 resére fokozható. Ezen energiaátvitel gazdaságosságának növelése céljából szükséges, hogy az emelő hatásának időtartama alatt a (7) szán lehetőleg semmi munkát se végezzen. Ezen cél-10 ból iktatjuk be az üres járást a (7) szán, és az (5) zároló közé, amely üres járat ezenfelül a závarzat nyitását is előnyösen késlelteti. Az emelőhalás a részben rugalmas ütkö-15 zés törvényei szerint játszódik le, vagyis a cső mozgása utolsó szakaszának egészen rövid darabjára korlátozódik. Az emelő szilárd forgáspontját a fegyver helytálló részei, nevezetesen a tok, az előagy, a tusa 20 stb. képezik, melyekre tehát a lökés egy része szintén átvitetik. Hogy már most a lökést a szán számára kellően hasznosíthassuk, a cső, a szán és a helytálló részek súlyai között, bizonyos határok között meg-25 határozott súlyarányt kell fenntartani. A leírtakból nyilvánvaló, hogy a (26, 30) főemelő kizárólag arra szolgál, hogy a (7) szánra a kellő időpontban egy erélyes ütést mérjen, amihez (elméletileg) a 30 ( 26, 30) emelőnek végtelen rövid elmozdulása már elegendő. Látható tehát, hogy a jelen találmány szerinti szerkezetben alkalmazott (26, 30) főemelő működésének alapelvében eltér 35 oly emelőktől, melyek előfordulnak több más önműködő závárzatszerkezetben, amelyekben az emelők a töltényhüvely lazítását, vagy a závárzat reteszelésének oldását, vagy a már nyitott závárzat visszafutásá-40 nak gyorsítását stb. végzik. Az emelő hatásának befejezte után a (7) szán, mihelyt esetleges további holt járását befejezte, oldja az (5) zároló elreteszelését. A (7) szán ezen, a reteszelés oldása 45 közben végzett munkáját jelentékenyen megkönnyítjük azáltal, hogy az elreteszelő felületek kissé ferde helyzetűek, továbbá a megfelelő vezérlő felületek lehetőleg enyhe emelkedésűek, vagy egyáltalában a 50 závárzatnak együttműködő részei megfelelő alakban vannak kiképezve (9. és 10 ábra), úgyhogy a szán az (5) zároló reteszelésének oldása befejeztének pillanatában viszszafutási sebességéből csak keveset veszí-55 tett. A vezérlőfelületek már most úgy vannak alakítva, hogy azok a (12a) homlokfelületekbe (frontális felületekbe) mennek át (6. ábra), melyek az elreteszelés oldása után az (5) zároló megfelelő felületeihez ütköznek. Ennek következtében a mecha- 60 nizmusban egy második, részben rugalmas ütközés következik be, ahol is a (7) szán az ütközés törvényei szerint visszafutási energiájának egy részét az e pillanatban mozdulatlanul álló (5) zárolónak adja át. 65 Ezen lökés után a rugózatlan (5) zároló szabadon visszamegy és a kilőtt hüvelyt kiveti, a (7) szánnak pedig a megmaradt sebességével kell visszafutását a (12) előrehúzó rúgó hatásával szemben befejeznie. 70 Ezért a (7) szán sebességveszteségének az (5) zárolóval való összeütközésénél egy bizonyos mértékben nem szabad túlmennie. Szükséges tehát, hogy az (5) zároló és a (7) szán súlyai is bizonyos meghatározott, 75 kedvező viszonyban álljanak egymással, hogy a závárzat helyes és tökéletes nyitása biztosítva legyen. Ezen két rész kellő súlyviszonya esetén az (5) zároló rendszerint idejekorán érkezik leghátulsó helyzetébe 80 ahhoz, hogy az előremenő (7) szán által ne ragadtassák meg és ne vitessék előre túlságosan korán. Oly esetekben azonban, amikor az (5) zárolónak későbben kell hátraérkeznie, a (15) kilincset kell alkal- 85 mázni, mely a visszamenő (7) szánt megfogja és addig tartja fogva, míg a szintén visszafutó (5) zároló a (18) nyúlványt, ezáltal tehát a (15) kilincset is leszorítja és így a szánt felszabadítja, mire a závár- 90 zat bezáródik. A (15) kilincs megszakító gyanánt is alkalmazható, amennyiben lefelé mozgásánál a (23) karmot kissé előrenyomja, úgyhogy a (24) reteszemelő felszabadul és 95 a kakast kellően megfoghatja. Célszerű továbbá a (7) szánt elülső helyzetében a (15) kilincs (16) orra útján megtámasztani, amely esetben a (15) kilincs egyúttal a fegyver időelőtti elsütését íoo megakadályozó biztosítót is képez, mert a billentyű (23) karmát csak saját legfelső helyzetében, tehát csak teljesen zárt závárzatnál engedi szabadon. A leírt závárzatmechanizmusnak a már 105 említett előnyökön kívül még az a fontos tulajdonsága is van, hogy az egész fegyver visszalökése a mozgó részek visszafutási energiájának kedvező kihasználása, valamint annak következtében, hogy a no visszafutás a mozdulatlan részekre csak fokozatosan vitetik át, gyengébb és rugalmasabb, mint a nem önműködő fegyvereknél, de a legtöbb önműködő fegyvernél is, úgyhogy a fegyver kisebb súlyú lehet, 115 illetve csekélyebb súlyú fegyverhez erősebb töltények alkalmazhatók.
