92298. lajstromszámú szabadalom • Rostos szárak fás részeitől való megszabadítására és puhítására szolgáló gép

zett függőleges síkkal képzelt keresztmetszet; míg a 4. és 5. a nyújtó és simító szerkezet oldal- és felülnézete, végül a 5 6. ábra a verőlécek működési módját bemutató axonometrikus kép. Az ábrázolt gép főleg len megmunkálására van szánva. Az ismert módon áztatott lent, ami 10 esetleg töretlen is lehet, az (1) asztalra teregetjük és a (2—3) végnélkiili szalagok első csoportjához vezetjük. Az alsó (3) szalagot felül a (4—5) görgőkön, alul pedig a (6) hajtókorongon és a rugósan 15 ágyazott (7) feszítő görgőn vezetjük. A felső (2) szalag a rugósan ágyazott (8) feszítő görgőn és a. (9) görgőn fut. Az alsó (3) szalagnak felső szárát útjának legnagyobb részén a gépállványon 20 ágyazott (10) görgők támasztják alá. Az alátámasztási pontoknak megfelelő helyeken a felső (2) szalagnak alsó szárát (11) görgők szorítják le az ellenszalagra. A görgőtengelyek végei a (12) csapokban 25 nyernek ágyazást, aimik viszont a gépállvány vízszintes U-síneiben függőleges irányban eltolhatóan vannak ágyazva és a köréjük tekercselt rúgók által állandóan lefelé szoríttatnak, amely rúgók felső 30 végükkel a szilárd (13) sínnek támaszkodnak. Az alsó (3) szalag hosszán középen vonuló szorító hurkával, míg a felső (2) szalag megfelelő horonnyal van ellátva, hogy 35 így a rostos szárak vegeit beszorítóskor erősen tartsák. A befogott nyalábok szabad végeikkel függőlegesen lefelé lógnak. A befogó szerkezet a szabadon lelógó 40 nyalábvégeket a verődobokhoz viszi. Az összeműködő dobok a (15) és (16) tengelyeken ülnek. A dobokat a meghajtás forgásba hozza; a dobok a 3. ábrán feltüntetett nyilak irányában forognak. A dobok 45 végeiken a közepükön gyengén ívelt és egymáshoz képest 120°-nyira elrendezett három (17) karral vannak ellátva. A dobok úgy működnek össze, hogy az egyik dobnak karjai a másik dob karjainak tér-50 közeibe hatolnak. A (17) karok külső végeiken a (18) verőléceket tartják. Ezek vékony acéllécek, amiknek élei le vannak gömbölyítve. A dob azon végén, ahol a friss anyag beérke-55 zik, a verőléc éle széles és tompa, a dob másik vége felé azonban állandóan élesbedik. A lécek a dobra megközelítően érintőirányúak, mimellett éleik kissé ferdén kifelé irányulnak. A lécek a karokon a tangenciális irányra való tekintettel be- 61 állíthatók, miért is (18') fülekkel vannak felszerelve, amiket a (18") csavarok erősítenek a (17) karokhoz, A verőkarok belső görbületén, ami a forgás értelmét tekintve, elül forog, le- 6 gömbölyített (19) lécek vannak megerősítve, amik egymással és a dob tengelyével párhuzamosan vannak elrendezve. Ezek a lécek a karoknak megfelelően görbülő (20) rostélyt alkotják. 7 Az összeműködő erődobok közé kerülő lent — amint a 3. és 6. ábrán látható — mindig csak az egyik verőkar dolgozza meg. Csak amikor az egyik dobnak a lennel érintkezésbe jutó verőléce a munkáját 7 lényegében befejezte, kerül a másik dobnak megfelelő verőléce a szabadon lelógó lennel érintkezésbe. A verőléc körülbelül a közepén támadja meg a lennyalábot, ahol legnagyobb az ellenállóképessége és g a nagyobb sebességgel mozgó verőléc támadása a nyalábon azonnal éles hajlítást, Vagyis éles törést idéz elő. A verőléc ezen törésnek megtartása mellett lefelé csúszik. Hogy a törés mégse legyen annyira g éles, hogy a rostszálak is átvágódjanak, a (20) rostély nyer alkalmazást. Erre a rostélyra fekszenek a rostos szárak fel (5. és 6. ábra), ligyhogy ezáltal a törés mértéke, illetőleg a törési szög nagysága meg van c határozva. Ez a szög még a dob legnagyobb sebességű forgásánál sem léphető túl. Miután a rostos szárak az első dobpárt elhagyták, a végnélküli szorító szalagok- < nak második csoportja veszi át az egyik szabad végén a fás részektől megfosztott nyalábokat és a még meg nein dolgozott végeikkel lefelé lógatva a második verőszerkezethez viszi, amely szintén két dobból áll. Ezen a rajzon 2—20. számokkal jelzett valamennyi alkatrész tökéletesen megismétlődik. A végnélkiili (2—3) szalagok, valamint a (17) dobok az első csoportnak folytatását alkotják és nyalábhossznyira el vannak tolva. A nyaláboknak az egyik csoporttól a másikhoz való átvitele abból áll, hogy a nyalábok szabadon lelógó végét megemeljük és a szorító szalagok második csoportjának adjuk át. Ezt a feladatot oly szerkezet teljesíti, amely egyúttal a lehántott nyalábvégek nyújtását és simítását is végzi. E célból két (21) és (22) végnélküli szalag nyer elrendezést. A felső (21) szalag (23) és (24) görgőkön, az alsó (22) szalag pedig a (25) és (26) görgőkön fut. Az alsó (22) szalag hátrább nyúlik egészen az