92200. lajstromszámú szabadalom • Üzemek ingadozó hőfogyasztásának kiegyenlítésére szolgáló kazánberendezés

— 3 — csökkentése éretik el. A 25. sz. szelep kinyílása előtt, süllyedő vízállás esetében, a thermostat az előbb említett módon ellenkező irányban alacsonyabb hőfokra lesz 5 beállítva, minek következtében az előmelegítőn keresztülfolyó vízmennyiség nő. A 30. sz. szivattyú a vizet a kiegyenlítő tartályból a 9. sz. vezetékbe juttatja, amely azt a fent leírt módon az 1. sz. ka-10 zánba vezeti. A külön elhelyezett kiegyenlítő tartály helyettesíthető azonban a kazán fűtött felületén elhelyezett beosztott űrökkel is, ami lehetővé teszi a vízállásnak a kazán 15 bensejében való nagyobbmérvű ingadozását, anélkül, hogy a fűtőgázok által ért felületek belseje esetleg víz nélkül maradna. A 3. ábrán látható egy ilyen — válasz-20 falakkal (31) elválasztott kamrákkal (32) bíró — kazán, mely elrendezésnél a 33. sz. tápvezeték ezekbe a kamrákba torkollik. A 34—34-es vonal a legmagasabb, a 35—35-ös vonal pedig a legalacsonyabb 25 vízállást jelzi. Eme határok közt a vízállás a kazán belsejében tetszés szerint ingadozhat, anélkül, hogy a kívül fűtött felületeket belül víz ne érné. Csak arról kell gondoskodni, hogy a 31. sz. kamrák min-30 dig telve legyenek vízzel, ami a 32. sz. kamrákban megfelelően elhelyezett vízállá stmutató szerkezetekkel érhető el. A kiegyenlítő tartály megkisebbíthető, vagy esetleg teljesen el is maradhat és a 35 fokozott hőleadás időtartama ennek dacára is meghosszabbítható, ha economiserrel ellátott kazánberendezéseknél — fokozott hőleadás esetében — az előmelegítőn keresztülfolyó vízmennyiséget annyira 40 csökkentjük, hogy az abból kilépő víz magas hőfokot vesz fel. Az a veszély, hogy az előmelegítőben gőz keletkezhetik, egy szabályozó szerkezettel, pl. egy thermostattal kerülhető el, mely utóbbi úgy van 45 megépítve, hogy a víz hőfoka az előmelegítő mögött egy bizonyos határt túl nem haladhat. Előfordulhat az az eset is, hogy egyszerre több helyen különböző nyomású 50 gőzre van szükség és a kazán gőztermelése erre nem elégséges. Ez esetben a 2. ábrán látható berendezés oly módon alkalmaz ható, hogy az előmelegítőből kilépő — nagymértékben előmelegített — vizet egy 55 külön, alacsonyabb nyomású tartályba vezetjük, ahol az lehűlés közben alacso nyabb nyomású gőzt ad le, melyet azután azokhoz a fogyasztókhoz vezethetünk el, melyeknek kisebb nyomású gőzre van szükségük. A lehűlt vizet viszont újólag 60 átszivattyúzhatjuk az előmelegítőn keresztül, úgyhogy ezáltal az előmelegítő és a külön tartály között egy állandó körfolyamat jön létre. Ha a gőztelep túlhevítővel van felsze- 65 relve, úgy az erősen ingadozó gőzleadás következtében a gőz hőmérséklete is erős ingadozásoknak volna alávetve. Hogy ezt elkerüljük, a gőz hőmérsékletének a szabályozását azáltal érjük el, hogy nagyobb 70 gőzleadás esetében a fűtőgáz átfolyását kézileg, vagy önműködőlég fokozzuk. Kisebb gőzleadás esetében a gőz hőmérsékletét — a gőzleadás csökkentésének megfe lelően — különbözőképen szabályozhat- 75 juk; történhetik ez pl. olyképen, hogy az átömlő gőz mennyiségét valami módon csökkentjük, s ha ez még nem volna elegendő, úgy a gőzt a túlhevítőben, illetve az előtt, vagy az után, vízbefecskendezés 80 vagy tápvízzel táplált csőkígyók segítségével hűtjük, illetve túltelítjük. Végül egy olyan berendezést is alkalmazhatunk, melynél a túlhevített gőz a melegét a kazán vagy a táptartály tartalmának 85 adja le. Sok kazánberendezésnél azonban a kazán tápürje aránylag kicsi, úgyhogy a kazán bensejében lévő tápiir nem elegendő a íorrpontig felhevített tápvíz befogadá- 90 sára. Hogy a gyűjtést ilyen esetekben is lehetővé tegyük, gyűjtőül egy további tartályt alkalmazunk, melybe — hőtöbblet esetén — a fölöslegesen táplált vízmenynyiséget visszavezetjük, illetve amelyből 95 — hőhiány esetében — a kazánt tápláljuk. Ennek az ide-oda való vezetésnek a vízállástól függő szabályozása a kazánban oly módon történik, hogy magas — de nem a legmagasabb — vízállásnál a víznek a 100 gyüjtőtartályba való átömlését szabaddá, tesszük, míg alacsony — de nem a legalacsonyabb — vízállásnál a kazán táplálása a gyüjtőtartályból történik. A szabályozáshoz szükséges készülékek 105 és szelepelrendezések a 2. ábrán vannak ábrázolva. A 14. sz. csővezeték a fölösleges vizet a kazánból a 64. sz. gyüjtőtartályba, a 15. sz. csővezeték pedig — egy szivattyrí (63) segítségével — a gyűjtőből 110 a kazánba vezetheti. Hogyha a vízállás egy beállítható felső határt túllép, úgy a 16. sz. úszó kinyitja a 17. sz. szelepet, a legalacsonyabb vízállás elérése esetében pedig a 18. sz. szelepet, úgyhogy a 63. sz. llfr szivattyú a gyüjtőtartályból a kazánba