92007. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ón elektrolitikus kitermelésére, óntartalmú ólomötvözetekből
Megjelent 13 !>.'!(). évi májns hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 9200T. SZÁM. — XYI/e. OSZTÁLY. Eljárás ón elektrolytikus kitermelésére óntartalmú ólomötvözetekből. Jacob Neurath cég" Wien. A bejelentés napja 1925. évi augusztus hó 22-ike. Ausztriai elsőbbsége 1924. évi szeptember hó 19-ike. A találmány tárgya eljárás ólommentes ónnak, ill. ólommentes ónötvözeteknek ólmot és ónt tartalmazó ötvözetekből elektrolytikus úton való előállítására. 5 Ismeretes, hogy a savas, különösen a sósavas ónelektrolyzis ismert módszereinél a vas, cink, nikkel stb. eltávolítása lehetséges ugyan, az ólom azonban az óntól nem választható el, mert e kettő a fémek 10 feszültségsorában egymáshoz közel áll s ennek folytán elektrolytikusan majdnem azonosan viselkedik és mert ezenkívül még a két fém kationjainak dissociációviszonyai is igen hasonlóak. Ez volt az 15 oka annak, hogy miért nem lehetett az ismert savas elektrolytikus eljárással az ón-ólomötvözeteket nemesíteni; a kathodikusan leválasztott ötvözet százalékos összetétele ugyanis az ólom- és óntartalom 20 tekintetében gyakorlatilag teljesen megegyezett az anodikusan használt finomítandó ötvözet ólom- és óntartalmának. Nagyszámú kiterjedt kísérlet alapján megállapítást nyert, hogy az ón és ólom 25 kathodikus elkülönítése gyakorlatilag quantitativ sikerül, ha az elektrolyt összetételét úgy választjuk meg, hogy az ón, ill. az ólom kathod-potenciáljai egymástól annyira távolíttatnak, hogy ón-30 ólomötvözet kathodikus kiválása már nem lehetséges. Ez az eset áll fenn akkor, ha az ólompotenciál az |ónpotenciálhoz képest kellően negatív lesz, úgyhogy az ólom már nem válhat ki az ónnal együtt. 35 Az ólonipotenciiál ezen eltolását a találmány értelmében azáltal érjük el, hogy a sósavas elektrolythez olyan nemű és koncentrációjú aniont adunk, hogy az elektrolytban létesülő ólom-ionkoneentráció kellően alacsony értékre süllyed, anélkül, 40 hogy egyidjüleg" az ón-ionkoncentráció gyakorlatilag módosulna. Ezen elsőrendű fontosságú egyenlőtlen eltolása az ionkoncentrációknak vagy csapadékképzés, vagy komplexum-képzés révén idézhető 45 elő. Olyan anionok gyanánt, melyek az ólom potenciálját az ónhoz képest negatív értelemben tolják el, az ónét ellenben alig" befolyásolják, pl. az (S04 ) vagy (J) ionokat említhetjük meg; ezek célszerűen oly 50 mennyiségben adagoltatnak, hogy az elektrolytban 0.6—0.2 equivalens-normal hígításban vannak. Néha kisebb mennyiség is elégséges; a chlorionok mennyisége az elektrolytban literenként célszerűen 55 100—180 g között vagy e fölött van. Annak a fogásnak, hogy ilyen hatású anionokat adagolunk, az a hatása, hogy a kathodát az ólomtól mintegy mennyiségileg lefedjük s ezáltal az ólom kathodikus 60 leválását úgyszólván tökéletesen meggátoljuk, még pedig nemcsak olyan esetben, amikor az ón mellett csak ólom van jelen, — amikor tiszta ón válik le a kathodán — hanem olyankor is, amikor 65 akár az anodiikus ötvözet összetétele, akár célzatos adalékok folytán a kathodon óntartalmú ötvözeteket választunk le. Ilyen módon tehát silányabb, ónt és ólmot tartalmazó ötvözetekből értékes 70 ólommentes ónt vagy ónötvözeteket termelhetünk, melyek közvetlenül vagy a kívánt összetételre való ötvözés után, pl. csapágyfém gyanánt hasznosíthatók. A kathodikus ötvözet összetétele módosít- 75 ható olyan fémsóknak az elektrolythoz való adagolása által, melyeknek fémtartalma az ónnal együttesen válik le a
