91974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aceton előállítására
— 3 -bekezdésben hivatkozott eljárás szerint történik, akkor az elhasznált reagenst, mely az ólom ötvözetalkatrészét oxygéinvegyiilet (pl. antimonsavas nátrium) alak-5 jában tartalmazza, egy újabb adagnak a találmány szerint való feldolgozásánál oxydálószer gyanánt alkalmazhatjuk. A k öveik ező k ben a találmány néhány példával ismertetjük. .0 Ha pl. arzént, ónt és antimónt tartalmazó ólomötvözetből a találmány szerinti eljárással az arzént és ónt kell kivonni, akkor ehhez olyan reagenst alkalmazunk, mely alkalihydroxydon kívül antimon-5 savas alkáliát tartalmaz. Célszerű pl. oly sóelegyet alkalmazni, mely tisztátlan ólomnak az említett raffinálási eljárás szerint alkalihydroxyddal és oxydálószerrel való finomításakor keletkezik; ez an-0 timonsavas alkálién kívül természetesen még ónsavas ós arzénsavas alkáliát is taxitalmazihait. Ha ezen sóelegyet megfelelő hőfokon az olvadt ólommal jó érintkezésbe hozzuk, akkor először az antimon-5 savas só az ólomban levő arzént arzénsavvá oxydálja, mely az olvadékba lép át, míg az antimonsavas sóból megfelelő mennyiségű antimon fémmé redukálódik, mely az ólommal ötvöződik. Ezáltal tehát 0 az ólom antimontartalma fokoztatik. Mihelyt az arzén főtöniiege leköttetett, hasonló cserebomlás lép fel az ón és az antimon között, úgyhogy további antinionmennyiség lép az ólomba az ón helyére, 5 míg az antimon helyett ón megy át ónsavas alkáli® alakjában az olvadékba. A felhasználandó antimonsavas só mennyisége az ólom arzén- és óntartalmából stöchiometrikus számítással állapítható meg. 3 Emellett természetesen számításba veszszük a levegő oxydáló hatását, mellyel az olvadt ólom a kezelés közben érintkezésbe jut. Az említett ólomötvözeteknek talál-5 mány szerinti feldolgozása úgy is történhet, hogy előbb az arzént vonjuk ki olyan olvadék segélyével, mely alkálihydroxyd mellett ónsavas alkáliát tartalmaz, mire a következő munkaszakaszban az ónt az ) ólomból alkálihydroxydot és antimonsavas alkáliát tartalmazó olvadékkal vonjuk el. Mindkét esetben antimon-ólomötvözetet kapunk, melyet közvetlenül használha> tunk vagy ismert módon lágyólomra dolgozhatunk fel. A találmány szerint termelt antimon-ólomötvözet további feldolgozásánál célszerűen úgy járunk el, hogy az olvadt ötvözetet alacsony hőfokon finoman elosztva, oly olvadékkal hozzuk 60 benső érintkezésbe, mely esetleg sókkal, pl. konyhasóval kevert alkálihydroxydból áll és melyhez az eljárás közben fokozatosan megfelelő mennyiségekben oxydálószert adagolunk. Minthogy az ezen eljá- 65 rásnál keletkező olvadék az antimont antimonsavas alkália gyanánt tartalmazza, azt egy újabb adag tisztátlan ólomnak a találmány szerinti feldolgozásánál mint oxydálószert újból hasznosíthatjuk. 70 A találmány szerinti eljárásnál fellépő vegyfolyamatok valószínűleg a következő egyenletek szerint mennek végbe: 4 NaSbOs + 6 NaOH -f 5 Sn = = 5 Na2 SnOs + 3 H2 0 -f 4 Sb 75 2 NaSbOs + 4 NaOH + As2 = = 2 Na3 As04 -f- Sb2 + 2 H2 0 5 Na2 Sn08 2 NaOH + 2 As, = = 4 Na8 AsO, -f 5 Sn + H2 0 Természetesen más kiviteli lehetőségek 80 is vannak. Az eljárás pl. alkalmazható megfelelő módosításokkal olyan ötvözetek feldolgozására is, melyek csak arzénből és ólomból vagy ónból és ólomból, vagy arzénből és ónból, vagy arzénből, ónból és 85 antimonból állnak. A találmány szerint oxydálószer gyanánt szolgáló fém-oxygénvegyül©ttel együtt természetesen szükség esetén más szilárd, folyós vagy gázalakú oxydáló- 90 szert, pl. nátriumnitrátot is alkalmazhatunk. Eltekintve attól, hogy az ólom kezeléséhez szükségelt sómennyiség ismételt alkalmazhatósága oxydálószerben és alkáli- 95 hydroxydban tetemes megtakarításra vezet, a találmány szerinti eljárás azzal az előnnyel is jár, hogy megfelelően kisebb mennyiségű elhasznált reagens kerül ki. Ennek megfelelően viszont az elhasznált 100 reagens feldolgozásának költségei csökkennek. A találmány lehetővé teszi továbbá tisztátlan ólomnak vagy iparilag majdnem vagy teljesen hasznavehetetlen ólomötvözeteknek közvetlenül értékes öt- 105 vözetekké való feldolgozását. A találmány szerinti eljárás foganatosításánál a 368.432. és 404.609. sz. német szabadalmakban ismertetett berendezés mutatkozott célszerűnek. Lehet azonban 110 az eljárást más berendezésekkel is foganatosítani. A kémiában ugyan az arzént gyakran a nemfémekhez számítják, a metallurgiában azonban ez általában nem szokásos. 115 A fentiekből minden további nélkül kitűnik, hogy a „fém" kifejezést az, utóbbi
