91876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy viszkozitású olajok előállítására

Megjelent 1980. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91876. SZÁM. — XI/g. OSZTÁLY. Eljárás nagy viskositású olajok előállítására. Georg- Schicht A.-G. Aussigr (Csehszlovákia). A bejelentés napja 1926. évi április hó 10-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1925. évi április hó 14-ike. A legkiválóbb kenőanyagokat ásványi olajok és zsíros olajok keverékeiből készítik, ahol is a kenőanyagipar azt a feladatot tűzte ki céljául, hogy oly keverékek állíttassanak elő, melyek zsíros olajokban való minimális tartalom mellett a viskositás és kenőképesség maximumát adják, különösen magas hőmérsékleteken is és emellett állandóak legyenek, önmaguktól ne oxidálódjanak és gyakorlatilag közömbösek legyenek. A jelen találmányt eljárás képezi nagy viskositású zsíros olajok előállítására, melyek a viskositás fokozására ásványi olajokhoz adva, a fent említett követelményeket tökéletesen kielégítik. Ezt a találmány értelmében azáltal érjük el, hogy száradó olajoknak vagy ily olajok keverékeinek polimerizációját magas (200°-on felül levő) való hevítéssel, előnyösen oxidációs folyamatok kizárása mellett, addig folytatjuk, amíg a többszörösen telítetlen zsírsavak (két vagy több kettős kötéssel, vagy háromszoros szénkötéssel bíró zsírsavak) az olajból leg- nagyobbrészt vagy teljesen kikiiszöböltettek. Ügy a zsíros olajoknak levegő hozzávezetése nélkül vagy levegőtől való elzárás mellett történő besűrítésénél, mint » az úgynevezett oxidálásnál (levegőnek felmelegített olajokba való befúvatásánál) tudvalevőleg messzemenő mértékben polimerizálódás következik be, mellyel a jódszám csökkenése jár együtt. A polime> rizáció lefolyására valószínűleg a hőmérséklet mérvadó, amennyiben a zsíros olajok polimerizál/ódása szobahőmérsékleten vagy mérsékelten fokozott hőmérsékleteken, mint amilyeneket zsíros olajok fuvatásánál alkalmaznak (mintegy 120°) intra- 40 molekuláris lefolyású, míg magas hőmérsékleteken, mint amilyeneket főtt besűrített olaj (Standöl), valamint kőnyomdai és könyvnyomdai célokra szolgáló kencék előállításánál alkalmaznak 4,5 (200—300°, sőt még ennél is több), a polimerizáeió bimolekulárisan megy végbe. Ez utóbbi esetben két trigliceridmolekula egyesül, amennyiben az egyik molekula telítetlen zsírsavai a második molekula 50 telítetlen zsírsavaival a kettős kötések megszüntetése mellett láncolódnak (lásd Marcusson „Zeitschrift für angewandte Chemie" 1920, I. kötet. 231. és köv. olda' lak). 55 Az iparban a zsíros olajoknak ezen polimerizációképességét mindeddig tisztára tapasztalati alapon két irányban hasznosították és pedig először is az úgynevezett oxidált (fúvatott) olajok és má- 60 sodszor az úgynevezett polimerizált (főtt) száradó olajok és a polimerizált ricinusolaj előállítására. A polimerizált ricinusolajon kívül, mellyel a leírás világosságának kedvéért 65 csak utoljára fogunk foglalkozni, a kenőipartechnikában ásványi olajok viskositásának fokozására csak az oxidált (fúvatott) olajokat alkalmazták, melyeket főkép repceolajból, kottonolajból és halzsír- 70 ból levegőnek 120—130°-on való befuvatása útján állítanak elő. A kenőanyag zsíros olajtartalmának azonban nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak, nevezetesen a zsíros olaj 75 kémiailag jobban támadható meg, mint az ásványi olaj, legalább is csekély menynyi ségben szabad savakat tartalmaz és