91718. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet elektromos fényjelek létesítésére szolgáló berendezésekhez

Megjelent 1930. évi jti

nius hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91 Tl 8. SZÁM. — IX/h OSZTÁLY. Kapcsolószerkezet elektromos fényjelek létesítésére szolgáló berendezésekhez. Luxor Villamos Reklám-Vállalat Budapest. A bejelentés napja 1925. évi november hó 14-ike. Az elektromos fényjelek, különösen fényreklámok létesítésére szolgáló berendezéseknél a jeleket, pl. betűket, képeket vagy másefféléket izzólámpacsoportok 5 szolgáltatják, melyeket megfelelő kapcsolószerkezet segélyével bizonyos sorrendben meggyújtanak ós eloltanak. Eddig az ilyen fényjelek, különösen az úgynevezett „futó" vagyis folytonos sorrend-0 ben kapcsolt jelek létesítésénél az összes lámpák egyik sarka egy a kapcsolószerkezet egyik eleméhez menő közös (direkt) vezetékhez volt kapcsolva, míg minden egyes lámpa másik sarka egy-egy külön 5 vezeték útján volt a kapcsolószerkezet megfelelő kontaktuselemeivel összekötve. Az ismert rendszereknél tehát a direkt vezetéken kívül, tekintet nélkül arra, hogy egyes lámpacsoportok esetleg foly-0 tonosan megismétlődtek, mindenkor anynyi vezetékre volt szükség, ahány izzólámpát alkalmaztak. Ezáltal nemcsak a berendezés Vált rendkívül költségessé, hanem egyrészt a vezetékek lefektetése 5 igen bonyolult volt és másrészt a kapcsolások helyes sorrendjét is csak igen komplikált kapcsolószerkezettel lehetett biztosítani. Természete®, hogy úgy a nagyszámai vezeték, mint a komplikált kap-0 csolószerkezet állandó hibaforrást képezett és folytonos javítást tett szükségessé. A találmány értelmében az eddigi kapcsolószerkezetektől eltérően, bármilyen nagyszámú izzólámpa alkalmazása ese-5 tén is a direkt vezetéken kívül csak igen kis számú vezetékre van szükség, mely pl. a háztetőn elrendezett lámpacsoporttól a tetszőleges helyen elrendezett kapcsolószerkezethez vezet. A találmány szerint ugyanis az izzólámpák egyik sarkukkal 40 magában véve ismert módon egy közös (direkt) vezetékhez vannak kapcsolva, míg az izzólámpák másik pólusaikkal tetszőleges és a mindenkor létesítendő fényjelnek megfelelő csoportokban, rövid ve- 45 zetékágak útján, bizonyos számú csoportvezetékhez vannak kapcsolva, ahol is ezen csoportvezetókek egy folytonosan vagy szakaszosan forgó kontaktustárcsa útján működtetett kikapcsolókhoz haladnak, 50 míg a direkt vezeték a kontaktusttárcsával áll vezető összeköttetésben. Ezen elrendezés folytán mindenkor azok az izzólámpák fognak meggyulladni, melyeknek csoportvezetékei a kontaktustárcsa által 55 áthidalt átkapcsolókkal állnak összeköttetésben, míg azok a lámpák, melyek a megszakított kapcsolóknak megfelelő csoportvezetékekkel állnak összeköttetésben, elalszanak. Ezáltal az eddig igen komplikált 60 és költséges elrendezéssel elért hatásokat rendkívül egyszerű eszközökkel valósítjuk meg. A mellékelt rajz a találmány szíerinti kapcsolásnak ós kapcsolószerkezetnek pél- 65 daképeni foganatosítás! alakját négy csoportvezeték, tehát négyes csoportba kapcsolt izzólámpák esetére mutatja. Az 1. ábra a kapcsolószerkezet felülnézete, a kapcsolási sémával együtt, a 70 2. ábra metszet az 1. ábra A—B vonala mentén ós a 3. ábra a kapcsolótárcsa felülnézete. Az ábrázolt foganatosítási alaknál azt az esetet tételeztük példaképen fel, hogy 75 úgynevezett „futó" fényjel létesítésére az izzólámpákat négyes csoportokba kapcsoljuk, olyképpen, hogy mindenkor min-