91616. lajstromszámú szabadalom • Egy vagy többrészű megtámasztó szigetelő
Megjelent 1930. évi junin s hó 2 -án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91616. SZÁM. — YII/g. OSZTÁLY. Egy- vagy többréazű megtámasztó szigetelő. A. E. G. Union Elektrizitáts-Gesellsehaft Wien. A bejelentés napja 1925. évi szeptember hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1924. évi október hó 10-ike. Szabadvezetékek megtámasztó szigetelői mechanikai és elektromos eredetű sérüléseknek vannak kitéve. A mechanikai sérüléseket messzemenő javításokkal nagy-5 részt sikerült kiküszöbölni. Ezzel szemben még mindig számos szigetelő pusztul el zivataroknál elektromos behatások alatt. Ez érthetővé válik, ha tekintetbe vesszük, hogy nagy feszültségű egyenlő árammal való vizsgálatnál egyébként kifogástalan szigetelők is átüttetnek. Átütés ellen biztos megtámasztó szigetelők hiányában újabb időben arra tértek át, hogy még közepes feszültségű (10—25 kV) 15 vezetékeket is függő szigetelőkkel szerelték fel, oly célból, hogy fokozott üzembiztonság váljék elérhetővé. Ez a rendszabály azonban meglehetősen költséges és különösen meglevő vezetékeknél nem 20 mindig vihető keresztül, minthogy az árbocok hossza rendszerint nem elegendő. A találmányt most átütés ellen biztos támasztó szigetelő képezi, mely meglevő vezetékekbe is beépíthető anélkül, hogy 25 ezeket nagyobb mértékben meg kellene változtatni, mint ez függesztő szigetelőkre való áttérésnél szükséges. Az eddig ismert támasztó szigetelőknél, az úgynevezett Delta és Weitschirm el-80 nevezés alatt ismert rendszereknél a belső rósz a támaszték felvételére szolgál. Ez utóbbi a vezetéket tartó köteg magasságáig vagy még magasabbra nyúlik bele a hüvelybe. A vezetékkötegtől a támasz-35 tékig menő átütési út viszonylag csekély. A találmány értelmében kiképezett szigetelőnél a belső részt szigetelő anyagból készítjük és legalább is azon részében, melyet a szigetelő feje vesz körül, tömören képezzük ki. Egyebekben ez a szige- 40 telő úgy külső alakja, mint az ernyők belső kiképzése tekintetében az eddig ismert szerkezeteknek felel meg. A belső rész tömör kiképzése és a vezetékköteg alá nyúló fémtámasz elmaradása folytán 45 elérjük, hogy a szigetelő anyagon átmenő átütési út megközelítőleg ugyanakkora, mint a levegőn átmenő átütési út, úgyhogy a kiegyenlítés sohasem a szigetelőn keresztül, hanem a szigetelő külsején tör- 50 ténik. Nem szükséges, hogy a hordozó részt egész kiterjedésében tömörre készítsük, hanem annak alsó részében üreget hagyhatunk meg, mely a kiszáradást megkönnyíti, ezen üreget azonban úgy kell 55 méretezni, hogy mindig külső kiegyenlítés és ne átütés következzék be. Az üreg nagysága a porcellán minőségétől függ és kísérletekkel állapítandó meg. A szigetelő fejét tartó rész mindenesetre tömören 60 készítendő. A tartó részt és a fejet nem kell külön-külön előállítani és különleges módon egymással összekötni (összeragasztani), hanem minden további nélkül a szigetelőt egy darabból is készíthetjük. A 65 szigetelőt talprészén süveg veszi körül, mely csavarmenetes szárral vagy másefélével van ellátva, úgyhogy a szigetelő közönséges támaszték módjára traverzen vagy hasonlón erősíthető meg. 70 A mellékelt rajz egy ilyen szigetelő példáját mutatja, mely a jelen esetben az ismert J. 1384 típusnak felel meg. Az (a) ernyő változatlan, míg a (b) belső rész tömör. Mindkét rész egymással valamely 75 ismert módon köthető össze, illetve egy darabból készíthető, mint ez kisebb típusoknál szokásos. A hordozó részt ólom
