91552. lajstromszámú szabadalom • Zárószerkezet járművek, különösen vasuti kocsik lecsappantható falai számára

pező szerkezet példaképpen két, vasúti kocsik ajtajánál alkalmazott foganatosítás! alakban van feltüntetve. Az 1. ábra az első foganatosítási alaknak 5 elölnézete. A 2. ábra oldalnézet. A 3. ábra oldalnézet a zárási művelet közben. A 4. ábra oldalnézet a záróállásban. Az 10 5. ábra a lőcs alsó végén elrendezett biztonsági szerkezetet tünteti fel. A 6. ábra a kocsi homlokoldalán elrendezett záróiengelynek (forgattyútengelynek) felülnézete. A 15 7. ábra a második foganatosítási alaknak elölnézete. A 8. ábra oldalnézet. Az első foganatosítási alaknál a vasúti kocsi homlokoldalán az (a) ajtó (1. ábra) 20 van elrendezve, mely a (b) csukló körül (4. ábra) elforgatható és mely ismert módon van a (c) lőcsökkel felszerelve. A kocsi kerete alatt megfelelő ágyazásokban van elrendezve a (d) zárótengely, mely az 25 (e) forgattyúkkal van ellátva (6. ábra), melyek a tengelyből különös megmunkálás nélkül vannak kigörbítve. Egyik végén a tengely felfelé van hajlítva és az ismert (h) záróemeltyűt képezi (2, ábra), 30 mely az (f) biztonsági kampó segélyével ismert módon tartatik meg záróállásban. A (c) lőcsöknek alsó (cl) része kissé vékonyabbra készíthető, de lehet a (cl) részt azáltal is rugalmassá tenni, hogy a (c) 35 részt bizonyos hosszban szabadon hagyjuk, amikor is (g) végződésének külső oldalán az (i) vájatot rendezzük el, úgyhogy a kis (k) orr keletkezik. A (h) emeltyűnek felfelé forgatásakor 40 (3. ábra) a (d) tengely ugyanabban az irányban forgattatik, amikor is az (e) forgattyúnak belső része a (c) lőcsnek végéhez fekszik; a tengelynek továbbforgatásánál (2. ábra) az (e) forgattyúk a lőcsön felcsúsz-45 nak és ezt, az (a) ajtóval együtt, erősen a kocsi homlokfalához szorítják. A lőcsnek rugalmassága ekkor leküzdetik, az (e) forgattyúk belefekszenek a lőcs (g) végződésében kiképezett (i) vájatba, mely ak-50 ként van alakítva, hogy a lőcsben létesített feszültség és a tehernek ugyanazon irányú erőhatásai a forgattyúkat a záróállásban megtartani és ebbe mozgatni törekszenek. A (c) lőcsök és az (a) ajtó tehát 55 önműködően tartatnak meg záróállásukban. Világos, hogy az erők a záróállásban a tengelyt csavarásra egyáltalán nem vagy csak kis és nem káros mértékben veszik igénybe és hogy a forgattyúktól kiindulólag a tengelynek ágyazásaira húzás 60 . fejtetik ki. Hogy az (a) ajtó, az (e) forgattyúknak a (c) lőcsökhez való liozzászorításakor és üzem közben meg-, illetve ki ne emeltessék, a (e) lőcsöknek (g) végződései az (m) 65 orral vannak ellátva (5. ábra), melyek a kocsi keretének alsó széle alá fekszenek, Az .1—6. ábrákban feltüntetett első fonatosításnál, a találmány lehetőleg világos feltüntetése céljából, a zárótengely 70 aránylag nagy forgattyúkkal van ellátva, vagyis a forgattyúkarok meglehetősen hosszúak. Azonkívül a tengely maga nincsen a-z ajtó alsó végének közelében agyazva, hanem a haránttartó alatt van 75 elrendezve, mely a kocsikeretet határolja és mely általában az ütközőket hordja. Ez elrendezés következtében az ajtó nyitása után a kocsiból kieső szállított anyagól? nem érik a tengelyt; ennek megfelelően a 80 lőcsök is túlnyúlnak az ajtó alsó végén (3, ábra), úgyhogy meg a forgattyúk vízszintes síkjából is jó darabbal kiállanak. Lehet azonban a tengelyt szorosan az ajtónak alsó vége alatt is elrendezni. A 85 lőcsöknek tehát nem kell meghosszabbítva lenniük és a forgattyúkarok is meglehetősen rövidek lehetnek. Ez elrendezést mutatja a zárószerkezetnek második foganatosítási alakja, melyet a 7. és 8. ábrák 90 tüntetnek fel. Az (e) forgattyúknak karja csak rövid, mely a tengely középvonalától a forgaty, tyúcsapok középvonaláig mérve, valami vei nagyobb, mint a tengely átmérőjének 95 másfélszerese. Lényeges az, hogy a lőcs a forgattyúk középsíkján túl terjedjen a záróállásba, amikor is annak nem kell egyáltalán vagy nem nagyon a tengely alá nyúlnia, amint ez a rajzban világosan 100 fel is van tüntetve, ahol is a 7. ábra a tengelynek és a forgattyúknak helyzetét a nyitóállásban, a 8. ábra pedig a nyitó- éa záróállásban láttatja. A záróállásban a forgattyúk majdnem merőlegesek a lőcsök 105 külső határoló felületéhez. A középsík szándékosan van valamivel a matematikai holtpontálláson túlhelyezve, hogy bizonyos ékhatást biztosítsunk, ahol is a középsík még mindig a megterhelt ajtó- 110 nál keletkező súrlódási szögön belül fekszik, melyből az az ellenkező irányban ható súrlódási erők következtében nem hozható ki vagy amelybe az csak a matematikai holtállásba vezethetők vissza, ha 115 az ajtóra a nyitás irányában ható erők