91520. lajstromszámú szabadalom • Kötőanyag és eljárás ennek előállítására

— 3 — száríthatjuk és megnedvesítés és megmunkálás, illetve gyúrás útján felhasználás előtt ismét pépszerű alakba hozhatjuk. Ismeretes, hogy alkalmaztak már eljárá-5 sokat trágya előállítására szalma és egyéb , növényi hulladékok rothasztása útján bizonyos koncentrációjú oldható nitrogénvegyületek jelenlétében. Ezen ismeretes eljárások termékei a találmány céljaira a 10 fentismertetett, alkálikarbonáttal vagy alkálihydroxiddal való kezelés után, tekintet nélkül a jelenlévő trágyázó hatású anyagokra is, kitűnő eredménnyel használhatók kötőanyagok gyanánt, hacsak gondoskod-15 tünk arról, hogy a kikészítés folyamán a ny ál k aany ago k ból lényeges mennyiségek kárba ne vesszenek. Az eljárás egy másik, ugyanolyan jó eredményekkel járó foganatosítási módja 20 a következő: A növényi nyersanyagot maceráljuk és pedig oly hosszú ideig és oly módon, hogy a rostok különváljanak anélkül, hogy azok hossza túlságosan megrövidülne, vagyis a 25 rostokat inkább zúzzuk, törjük vagy hasítjuk, semmint aprítjuk. Ezután az anyagot kb. 24 óra hosszant poralakban adagolt marőszódával, vagy nátriumkarbonáttal vagy ezek oldatával főzzük, mimellett az 30 adagolt alkáli mennyisége rendszerint a szárazra számított növényi anyag súlyának 1—5°/o-át teszi. Ezután az alkális pépet tarlányban, célszerűen 35 és 60° C között fermentálásnak tesszük ki baktériumok 35 vagy gombák behatása alatt, mindaddig, míg a rostok nagy mértékben meg nem támadtattak, illetve el nem roncsoltattak és a massza viszkózussá és nyálkássá nem lett. Ezt az átalakulást megkönnyítjük az-40 zal, hogy a masszát ismételten felkavarjuk, illetve megforgatjuk, hogy az aerobikus állapotot előidézzük. Ugy is járhatunk el, hogy az alkálikarbonát, vagy -hydroxid egy részét a fermen-45 táció előtt vagy alatt adagoljuk, a maradékot pedig a fermentáció után és a főzés alatt vagy csakis a főzés folyamán. Egy speciális esetben következőképpen jártunk el: 50 50 kg száraz füvet 24 óra hosszant főztünk. A folyadékot eltávolítottuk és a rostos maradékot alkalmas gépen hajtottuk át, amely azt zúzta. Ekkor a masszát sekély fateknőben helyeztük el és 10 kg 55 lOo/o-os nátriumkarbonátoldattal nedvesítettük meg. A masszát keverés után meleg helyen állni hagytuk és minden 24 órában megforgattuk, mimellett vízzel permeteztük azt, illetőleg azzal a folyadékkal, amelyet 60 róla az előzetes főzés után lehúztunk és pedig annyira, hogy kiegyensúlyozzuk az elpárolgást és a masszát sűrű pépes állapotban tartsuk. A fermentáció megkezdődött, röviddel azután, hogy a pépet a tek- 65 nőben elhelyeztük, de kb. 1 kg rothadt gyümölcs vagy korhadt fű hozzáadásával azt elősegítettük. Huszonnégy napi kezelés után próbavétellel és kísérleti brikettek készítésével meggyőződtünk a kötő- 70 anyag minőségéről és azt találtuk, hogy az kb. 500 kg szén brikettezésére elegendő. Az alkálikarbonát vagy alkálihydroxid a fentebb ismertetett eljárásoknál részben a megfelelő kalcium vagy egyéb földalkil- 75 vegyületekkel helyettesíthető. A lekötéshez szükséges kötőanyagmenynyiség változik az alkalmazott nyomással, amely tág határok között változtatható, így pl. 10—15o/o kötőanyaggal kézzel való 80 hengerlés útján készíthetünk briketteket, amelyeket szárítás után három méter magasságról kőburkolatra ejthetünk, anélkül, hogy eltörnének. Másrészt a kötőanyag mennyiségét egy százalékig vagy még ke- 85 vesebbre redukálhatjuk, ha 1600—2400 atm. nyomást alkalmazunk. Rendszerint 160—480 atm. nyomás alkalmazása esetén 4—8o/o kötőanyag elegendőnek bizonyult. A kötőanyagszükséglet mennyisége függ 90 továbbá a szén felaprítási fokától, amely tág határok között változhat, mimellett jó briketteket állíthatunk elő. Ismételten foganatosított kísérleteink azt mutatták, hogy a legjobb eredményeket érhetjük el, ha 95 20—30<>/o finom anyag van jelen, pl. 100— 200-as szitafinomságú. Ez a tapasztalat eltér azoktól a feltételektől, amelyek más kötőanyag, pl. szurok használata esetén betartandók, amikor is a finom részecskéik 100 mennyiségének növekedésével rendszerint növekszik a kötőanyagszükséglet is a brikettezésnél. A kötőanyag alkalmazásának módszereit az alábbi példák világítják meg. A 105 példányban a keverési arányt adjuk meg, vagyis a hozzáadandó kötőanyag mennyiségét nem az egész keverék százaléktartalmával fejezzük ki, hanem akképpen, hogy milyen súlyú (szárazra számított) kötő- 110 anyagot adunk a brikettezendő tüzelőanyag vagy más anyag 100 súlyrészéhet. 1. 100 súlyrész megfelelően porított tüzelőanyagot, amely lehet bitumenes koksz, nem bitumenes szén, antracitpor, gázkoksz- 115 hulladék, lignit, szén vagy lignit alacsonyhőmérsékleteknél kapott maradéka, füstkamraszén, stb., bensőleg keverünk annyit