91513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a destilláló gyárak szeszfőzdék stb. destilláció-maradványainak (moslékjainak) száraz műtrágyára és glicerinre való feldolgozására

glicerinre, hanem a sós és szerves anyagok, melyek többnyire a nagyobb részét teszik ki a terméknek, maguk is tartalmazzák ezt a hőtartalékot, mely ener-5 gikusan fog hatni az illó alkatrészekre abban a mértékben, amint a légür kifejlődik. Szóval túlhevített gőz használata nélkül olyan massza van jelen, melynek túlhevülése tetemes fokú és mely a légür be 10 folyása alatt, hirtelen élénk forrás előidézéséiben fogja erejét nyilvánítani, ami a glicerin kihajtását fogja eredményezni ugyanúgy, mint a túlhevített gőz bugyborékoltatásában álló, közönséges eljárás-15 nál. A számítások azt mutatják, hogy nem lesz elegendő egyetlenegyszer végezni ezt a műveletet, hanem a glicerintartalom szerint, sőt •— rossz esetben — többször is 20 meg fog kelleni ismételni azt, hogy egészen biztosak lehessünk abban a tekintetben, hogy a massza megszabadult valamennyi illó anyagától. Minden egyes felmelegítést nagy nyo-25 mású, telített gőzzel fogjuk végezni, mely egész rejtett-melegmennyiségét, mely igen tetemes, közli a moslékokkal és mely, egy szóval, azt a hasznos eredményt, melyet elérni kívánunk, majdnem pontosan ugyan-30 azon költséggel engedi elérni, mint akkor, ha a normális forralással már az első alkalommal elérni tudnók a glicerin eltávozását. Nincs tehát már többé szó a gőz bugy-35 borókolásáról, sem pedig a kondenzálandó gőzről a hűtőben. Más szóval a glicerint elég magasfokú koncentrációnál kapjuk, ami tetemes előny. 40 A fokozatos nyomáscsökkentéssel elért, önként való elpárolgások a gyakorlatban azzal a hátránnyal járnak, hogy a maszszát hevesen emulgálják és így megkockáztatjuk azt, hogy a glicerin kihajtása a 45 kondenzátorig terjed. Ezen eshetőség ellen tehát védekeznünk kell. E célra, az anyagba, ennek melegítése előtt, valamely olajnak elég nagy adagját vihetjük be, mely a habzás esillapí-50 tására szolgál és az adott esetben a legkedvezőbbnek látszó termék valamelv szénhidrogén, mint pl. a petróleumnak valamely nehéz esszenciája. Ha e szénhidrogénekből pl. 50 kg-nyi 55 mennyiséget viszünk be a sűrű moslékba, akkor ezek az olajok 125°-ig terjedő melegítést fognak kibírni anélkül, hogy desztillálódnánák. Jelen lesznek tehát arra a pillanatra, amikor az emulzió végbemegy, hogy ezt szabályozzák és ellenkezőleg, 60 amikor a légür kifejlődik és pl. kb. 60 mm-nyi higanyoszlopnak megfelelő feszültségre csökken, ezek az olajok, a maguk részéről, illékonyakká válnak és a vízzel és glicerinnel a kondenzátorba tá 65 voznak. Ez semmi hátránnyal sem fog járni, mert a két folyadék egymásban nem oldódik. A szénhidrogén a felszínen fog úszni, ezt külön gyüjtjük össze, hogy a későbbi műveletekhez újból felhasznál 70 hassuk azt. Sőt azt lehet mondani, egy jelenleg jól ismert elmélet és eljárás szerint, hogy ez olajok elgőzölögtetése a glicerin eltávozását elő fogja segíteni. A leírt eljárásnak azonban egyáltalá 75 ban nincs szüksége erre a kisegítő eszközre és itt más célból adjuk az olajat a maszszához, nevezetesen a habzás fékezésére és szabályozására. Mindamellett távol attól, hogy az eljárás gyakorlati foganatosítá- 80 sánál, akadályt képezzen vagy költséget okozzon, közreműködése a jó eredmény szempontjából kedvező lesz. A 2. és 3. ábra az 1. ábra (S) készülékéi részletrajzban tünteti fel, mely készülék 85 váltakozva atmoszférikus nyomás és légür alatt van, a fentebb leírt eredményeket szolgáltassa. A, 2. ábra, vízszintes hengert mutat, hosszúsága irányában metszve, míg a 3. 90 ábra a keresztirányban metszett készüléket ábrázolja. Az edény térfogata úgy van megállapítva, hogy a kezelendő massza az edény befogadóképességének csak ^-át vagy 95 %-ét foglalja el és pedig ezen két okból: 1. hogy nagy kamrát szolgáltasson a képződött hab befogadására és 2. hogy a kavaró karokkal ellátott kereszttengely tömítőszelencéi ne merülje- 10C nek be a folyadékba. Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy mindegyik művelet végén a massza víztelen lesz és hogy, ha még olvasztott állapotban van, a hűtés folytán, mint valamely gyantafajta, megmerő- lOí vedni igyekszik. A tömítőszelencékbe benyomulva tehát a súrlódó felületeket összeragaszthatná és tetemesen megnehezíthetné a mozgást. Az egyes kavaró-kar-sorok közé egy -egy 11< görbített vagy egyenes, pl. (U, V) fűtőcsövet iktatunk. Valamennyi ilyen fűtőcső a (V) oldalon, egy telített gőzt vezető vezetékkel van összekötve, mely gőz nyomása pl. kb. 14—16 kg, azaz hőfoka kb. 11 200—205°, mely lehetővé teszi a masszára energikusan való behatását. A csövek (TI) másik nyílása viszont a kondenzált vizet