91509. lajstromszámú szabadalom • Zongorajátékot rögzítő kottaírógép

kete billentyűk ábrázolására új jelölési módot használ fel a találmány legegyszerűbben azáltal, hogy az azoknak megfelelő vonalkák a vonalközök negyed osz-5 tásközeibe esnek, amiként azt a 4. ábrán a cis, dis, fis hangvonalkák szemléltetik. Természetesen ugyanezek „es"-et, „des"-et és „ges"-et is jelenthetnek. Á gép csak a vonalkákat készíti, míg a vonalkák jelen-10 tőségét az ábrákon csak könnyebb megérthetőség céljából tüntettem fel. Ezek után a gép főrészei a következők: egymás mellett párhuzamosan közös (h) tengely körül kilenghetően vannak a két-15 karú (i, j) emelők elrendezve, melyek egyik (j) karvégükön a (k) íróhegyet hordják, mely az (1) Íróhengernek támaszkodik. Az (1) íróhenger körül szalad az (m) kottaszalag, amely az (n) hengerről le-20 íejtődik és az (o) hengerre ráfejtődik. Az (m) kottaszalag előre el lehet látva a (p, s, t) hangjegyvonalakkal, vagy pedig azokat esetleg maga a gép húzhatja meg, bármely ismert vonalzóberendezés segé-25 lyével. Az (n) papírszalagnak mozgatási módja, valamint a vonalkáknak színes, vagy színtelen előállítása teljesen hasonló módon történhetik, mint a Morseféle távírógépeknél. A betűkaroknak (i) 30 karvégeit huzalok kötik össze a (b) zongorabillentyűkkel, olykép, hogy minden egyes betűkar (k) íróhegye addig nyomódik az (1) hengerhez, amíg a (b) billentyűt lenyomva tartjuk. Mivel az (i, j) karok 35 sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint a zongorabillentyűk, azért az összekötő huzalokat különlegesen kell vezetni. E célból az összekötő huzaloknak a zongorabillentyű (d) karrészéhez csatlakozó (e) 40 részei a zongorafenék megfelelő áttörésein áthaladva (2. ábra), párhuzamosan futnak az (f) vezetőkorongokhoz, amelyek azonos távolságban állnak egymástól, mint a zongorabillentyűk. Az (i) karvégektől kiin-45 duló (e") huzalrészek ugyancsak párhuzamosan futnak felfelé, a (g) vezetőkorongokhoz, amelyeknek egymástóli távolsága azonos, mint az (i, j) emelőkarok egymástóli távolsága. Az (f, g) vezetőkorongok 50 közötti (e') huzalrészek viszont a szükséges mértékben divergálnak, illetve convergálnak. Világos, hogy ha valamelyik (b) zongorabillentyűt lenyomjuk, úgy annak a (c) 55 forgáscsapon túl lévő (d) nyúlványa megemelkedik és ezáltal meghúzza az (e) huzalrészt, aminek következtében ezen húzóerő az (f, g) vezetőkorongokon átfutó íe', e") huzalrészek közvetítésével átadódik az (i, j) emelőnek, úgyhogy végeredmény- 60 ben, annak (k) íróhegye az (m) papírszalagnak nyomódik és azon hosszabb-rövidebb hangvonalkát ír le. Több billentyű egyidejű leütésekor természetesen megfelelő számú hangvonal iratik le, minden- 65 kor oly hosszban, mint amennyi ideig a billentyűt lenyomva tartottuk. A teljes szerkezet egy szekrénykébe építhető be, amelyet a zongora alrészére erősítünk; felszerelhető a gép egy kikap- 70 csoló szerkezettel azon célból, hogy az írógép működését beszüntetni lehessen. Ez igen sokféleképen lehetséges: ha pl. az (f) vezetőgörgők tengelyeit elállíthatóan rendezzük el, úgy e tengelyek elállításával az 75 (e) huzalokat meglazíthatjuk, ami által az írókészülék ki van kapcsolva. Világos, hogy ha gyengébben nyomjuk le a zongorabillentyűket, úgy a papírszalagon gyengébb vonalak jelennek meg, erősebb 80 zongorajáték esetén pedig erőteljesebb vonalak lesznek láthatók. A gép tehát a zongorajáték hangszínezését, a hangerősség tekintetében is rögzíti. A bemutatott rajzon a gép csak vázla- 85 tosan van feltüntetve, arra való tekintettel, hogy a bemutatott vázlatok a találmány lényegét teljesen kimerítik, mivel a lalálmány kapcsán alkalmazandó egyes szerkezeti részletek önmagukban ismertek 90 és ilykép nem tartoznak szorosan a találmányhoz. Különös előnye a találmánynak egyszerű szerkezete, evvel kapcsolatosan olcsó előállítása ára és könnyű kezelhető- 95 sége és, hogy a zongorajátékot nem nehezíti meg. Szükség esetén az egyes huzalok rúgókkal szerelhetők fel, amelyek azoknak állandó, egyenletes feszültségét biztosítják. Általában nem lesz szükséges min- 100 den egyes billentyűnek megfelelően külön emelőkart készíteni, mivel a legtöbb darabot három oktávon belül lejátszhatjuk. Elegendő tehát, ha a három oktávnak megfelelő számú (i, j) emelőkart alkalma- 105 zunk. A zongorának többi billentyűit hozzákapcsolhatjuk ugyané karokhoz olykép, hogyha a billentyűzet legmagasabb, vagy legmélyebb részén játszunk, úgy a középső három-négy oktáv megfelelő leg- 110 magasabb, ill. legalacsonyabb billentyűihez tartozó emelőkarok jönnek működésbe. A magasabb hangokat a jobbkézzel, a mélyebb hangokat balkézzel játszuk le. 115 Az (n, o) hengereknek mozgatása